A visszatért külföldi barátaim újabb esetei (6)

Másnap reggel, végül is, mindenki megjelent. Olivér jött utolsónak, eléggé későn az előtte érkező Andráshoz képest, az általam mondott idő után. Szinte nem is mondott semmi mentséget, miért is késett, mert úgy gondolhatta megérdemli majd azt a büntetést, amit ezért a nap folyamán kapni fog tőlem, vagy utasításomra mástól. Flegma volt ezért. Ez feldühített.
Kocsikkal mentünk ki az általam kölcsön kért nyaralóba a város mellé, ahol azzal kezdtem a napot, hogy késéséért először példastatuálásként megbüntessem Olivért. Alig szállt ki a második kocsiból, már utasítottam is, hogy gyorsan és fürgén kapjon csak le minden felesleges göncöt magáról. Míg ezt tette kelletlenül, már Zolinak elsuttogtam utasításaimat, aki magához intette András és elporoztak. A többiek pedig kicsit értetlenkedve néztek rám és persze a lassan vetkőző Olivérre is. Várták mi fog történni, mi lesz a büntetése.
Hamarosan András már jött is vissza Zolival, aki nem gyalog, de lóháton jött utána. Mikor odaértek elénk, akkor Zoli lenyújtott egy hosszú szíjat Andrásnak, aki először a kezében hozott nyakörvet tette fel Olivérnek, jól meghúzta, majd a hosszú szíjat ahhoz kapcsolta a karabinerrel. Utána még Olivér kezeire is feltette a csuklóbilincseket és azokat egymáshoz bilincselte egy-egy lánccal, de úgy, hogy a kezei a teste mellett oldalt maradtak, a láncok pedig a teste előtt és mögött haladtak. Majd gyorsan újra fordult, de most a kezében egy ívelt, golyós végű kampót hozott, majd a fejénél fogva előre döntötte Olivért és a besíkosítózott golyót felnyomta az ánuszába úgy, hogy a kampós végén lévő karika a gerincét érte és azt rögzítette a hátul lévő lánchoz. Közben azt is észrevettük, hogy körmeivel többször is végigszántott Olivér testén, akinek erre már kezdett volna dagadozni a farka, de András azt átmarkolta a faroktővénél és egy olyan dilatatort nyomott bele, amin lévő kis gömb a húgycsövébe került s karmok tartották a szerkezetet a makk alatt meg. Most újra végigszántott a srác testén a körmeivel többször is, míg látta, hogy az már eredményes, mert a farka mered már előre. Végül vékony zsineggel rögzítette azt is az elől lévő lánchoz. Mintegy „kikötötte”.
Most már Zoli megindult lassan a lóval és a hosszú szíjjal húzta maga után Olivért. Az kapcsolt s próbálta felvenni az ütemet a futásban, mert ha kiesik abból, akkor elesik, s nem tud az esés ellen védekezni így megláncolva. (Azt csak remélhette Olivér, hogy Zoli ilyenkor nem vonszolja maga után, tovább.) Ügyesen mozogtak együtt.
Míg e kettőst nézték, nem vették észre a többiek, hogy ez alatt eltűntünk Barabással és mi is lóháton tértünk vissza s indultunk Zoliék után. Én még utasítást adtam a többieknek, hogy minden marad a kocsikban, zárják be azokat s csak ők ügessenek utánunk, futva.
A csapat elhagyta a nyaraló területét, már a mellette lévő legelő területén is átvágott s a közelben húzódó erdő felé tartottak Zoliék s mi utánuk. A ház melletti úton, ha nem is sok, de pár autó elhaladt. Volt, amelyből észrevették ezt a fura menetet, mert kicsit lassítottak, de egyik sem állt meg. Mi pedig lassan elértük az erdőt, ahova beérve, már nem látszottunk az útról. Ezt is akartam, mert amit kigondoltam Olivérnek büntetést, azt nem akartam, hogy „idegen” szemek is lássák.
Bent az erdőben már átvettem a vezetést Zolitól, aki Olivérrel jött utánam, majd a többiek poroszkáló futással és a sort Barnabás zárta. Egy erdei tisztásra vezettem őket, ami ugyan nem volt nagy, mert körbe zárták az erdő fái, de az egyik oldalán kis emelkedő is látszott és sziklák is feltűntek azon túl.
Az erdei tisztáson megálltunk, a futók kilihegték magukat s addig Zoli és András Olivért odavezették a szélén álló fákhoz, az erdő felé állítva. Leoldozták a láncokat a kezeiről és most oldalra kihúzták, mint egy oldaltartásban a kezeit s így kötözték a láncokkal a fákhoz.
Addig én a többieket arra bíztattam, hogy szedjenek vékonyabb, de hajlékony vesszőket az erdőben, s Barnabással pedig csalánt hozattam az erdőszélről. Bégül minden együtt volt a büntetés végrehajtásához. Ekkor Olivér elé álltam s megszólítottam:
- Nem tudom miért késtél reggel, mi volt az oka, de már nem is érdekel. A büntetést magáért a késésért is megkaptad volna, de a flegmaságodért többet és mást is kapsz.
- Igenis, Uram! – jött Olivér válasza harsányan.
- Láttam, kissé féltél, mikor így megkötözve húzattalak idáig Zolival, de ennek is az volt az oka, hogy tudd meg, van nagyobb s más hatalom is, mint a tied. Megértetted?
- Igenis, Uram, megértettem s elnézést kérek a reggeliért. – harsogta Olivér.
- Most mindenkitől fogsz párat kapni azzal, ami éppen a kezében van, oda, ahova éppen gondolja. Majd Barnabás pedig meg”keneget” a kezében lévő csalánokkal. Attól már eléggé égni fog a bőröd, ezért ki leszel lógatva, hogy mindenhol járhasson a friss szellő. – mondtam el mi vár rá nevetve, majd a többiekre néztem.
- Ti pedig ne sajnáljátok Olivért s a bőrét sem! Emlékeztetlek Titeket, amit a bemutatkozáskor mondott magáról:”- Nem vagyok Sub, de mazó, fát lehet vágatni a hátamon, amit nem csak tűrök, de még élvezek is. Széles skáláját szerettem a bdsm játékoknak: különösen a cbt, gyertyázás, korbácsolás a kedvencem. Szeretek lógatva lenni, amit hosszabb ideig birok is.”
Lassan indult mégis Olivér megfenyítése, megvesszőzése, de azért belejöttek ennek élvezetébe is, mikor láttál Olivér tényleg nem sziszeg, nem tiltakozik, sőt néha még bíztatja is az illetőt, hogy erősebben csapjon csak oda neki.
(Olyan lett, mikor két srácot egymással szembe állítanak, hogy pofozzák fel egymást. Az első gyengén üt, majd egyszer véletlenül egy erősebb pofon is elcsattan s onnan egyre erősödnek a pofonok és egyre durvább lesz a pofozkodás.)
Itt is egymást hergelték bele a fenyítésbe s már nem csak a szokott helyekre: hát, popó, comb jutott, de a golyóit is megcéloztál, amit azonban leállítottam, mert a farkában még a golyós dilatator benne volt.
Összesen kaphatott vagy harminc ütést, mikor intettem Barnabásnak, aki előrébb lépve módszeresen csapkodta meg a kezében tartott csalánnyalábokkal. A bőre kezdett kivörösödni Olivérnek. Mások is rákaptak, kedvet kaptak a csalánhoz, így kértek abból Barnabástól és már Yamato és Cristobal is csapkodta Olivért.
Mikor elégnek találtam, leállítottam a srácokat és Olivér láncait eloldozták s a kezeit maga elé téve kötözték össze egy spéci eszközzel, ami összefogta a tenyereit, de a karjait is megfogta külön-külön. Most oda vezették az erdőszélen lévő egyik, magasabb fához és oda felnyújtott kezeinél fogva húzta fel András és Zoli, míg éppen hogy csak a lábujjhegyein állt már. Ott hagyták „szellőzni”.
Addig a többiek pihentek, illetve Yamato és Cristobal, akik nem ismerték a csalán tulajdonságait, egymáson próbálták ki annak hatását. Lassan, szépen, mindketten kipirosodtak, ahogy csapkodták egymást. Most már a többiek is körbe állták a két srácot és tanácsokat adtak a hogyanra és a hovára. Én is oda mentem s nevettem, majd azt javasoltam, hogy az érzékenyebb bőreiken is próbálják ki a csalán hatását. Így nekivetkőztek s már egymás hasát, hasaalját, golyóit is megcsapdosták nagy visításokkal fogadva a sikeres csapásokat.
Mivel Yamato és Cristobal bőre „égett” a sikeres csalánháború végén s így nem tudtak s akartak újra ruhába bújni, ezért a Subokról is leparancsoltam minden göncöt.
Yamatot s Cristobalt közben félrevontam s emlékeztettem azokat Olivér kívánságára, hogy a korbácsolás mellett a cbt és a gyertyázás is kedvence.
Kis gondolkozás után Cristobal ment oda Olivérhez s magával intette Zolit is. Először kivetette Olivérből, pontosabban annak farkából a benne lévőt, amit alaposan megforgatott, megszemlélt, szinte rögzítette az agyában annak „jótéteményeit”. Közben Zoli már hozta is a zsákot, amiben voltak az eszközök s mutatta azokat Cristobalnak, hogy válasszon.
(folyt. köv.)