egy gátlástalan történet

A ház parancsolójának rossz napja volt. Kimondott dühvel figyelte munkálkodó rabszolgáját, aki nem túl frissen teljesítette parancsait. A vacsora tálalásakor még a földre is ejtett egy edényt, melynek hangja halálosan fölidegesítette.
A kutyák vagy a disznók közt lenne a helye - fortyogott
magában. Azt sem érdemelné meg hogy padlót felnyalja, én meg a harisnyáimat is rábíztam.

- Lábhoz! -csattant fel végül, mikor már végképp megunta az esetlenkedést. Tudta, rossz hangulatát szerencsétlen jobbágya alaposan meg fogja szenvedni. Dehát épp ezért nyert jogot az élethez a hitvány. Szenvedjen!

- Kétbalkezes hülye -suttogta élesen, és durván beletépett az előtte térdeplő hajába. - Megkaptad már a mai fenyítést?

A szolga motyogott valamit, talán bűne felől is érdeklődött,
istennőjét azonban ez csöppent sem érdekelte, sőt inkább fokozta mérgét. Semmilyen indokra nem szorult, ha szeszélye alattvalója megkínzására ösztönözte.Semmilyenre.

- Hasalj a földre, rabszolga, használni akarlak! Tested épp alkalmas lesz tornagyakorlataimhoz.

Tettei nem hazudtolták meg szavait. A divatos aerobik-sorok kegyetlenül meggyötörték a padlón heverőt. A parányi sportcipő önfeledten taposott hátán, a "padra fel-le" lépéseket csak szerencsétlenül nyögve tudta elviselni.

- Remélem szenvedsz, talpnyaló! -nevetett cinikusan az úrnő, miközben agyában már új tervek fogantak meg. Lehúzta az átnedvesedett lábbelit, és hosszan szagoltatta alattvalójával. A tarkójára tiporva arcát belepréselte a meleg és műanyagszagú cipőbe. Majd mást gondolt.
Egy lavórnyi meleg vizet hozatott, aztán a földre parancsolt szolga mellkasára helyezte, s kéjjel áztatni kezdte szép lábait.

- Másra alig vagy jó, esetleg még szemetesnek -mondta gúnyosan, miközben a talp és a sarok ledörzsölt bőrdarabkáit hidegen az alattvaló tátott szájába szórta.
Vagy mégis?...Sokatmondó tekintettel meztelenre vetkőzött, és kényeztetni kezdte magát.

- Először a hónom alját nyald! - parancsolta. - Úgy, alaposan.
A másikat is! Érzékibben! Élvezd!Nyalogass tisztára az izzadtságtól, erős edzést tartottam. Jó. Most pedig a fenekemet! Ez az. Alázatosan, finoman.

Becsukott szemmel élvezte szolgája nyelvének odaadó símogatását, majd verítéktől csapzott ölét szorította jobbágya ajkaihoz.

- Megengedem, hogy ott is szolgálj! Csináld! Mélyebben!
Élvezni akarom! Mélyebben! Mélyebben! Mozogjon a nyelved, szolga!

Érezhetően nem volt elégedett, pofozkodott dühében...

- Úgy látom így nem tudsz kielégíteni. Tehetetlen fajankó! Miért tartalak? Csak a legalantasabb szolgálatokra vagy jó!Meglátod mire! Fejet a lavórba!

Megtört imádója a hátára feküdt, arca alig ért ki a vízből. Különösen mikor királynője kecses lába kegyetlenül belétiport. A megaláztatás szertartásának ez azonban csak bevezetője volt.

- Nyisd a szád, kutya! - parancsolta rabtartója, miközben az arcára ült szolgálójának. - A nyelved most se pihenjen!

Élvezettel dörzsölte szeméremajkait alattvalója homlokához, aztán szájához. Majd hihetetlen nyugalommal és fensőbbséges tekintettel forró, aranyszínű patakocskát csörgedeztetett végig arcán.

-Igyad!-suttogta apró nyögésekkel.

Hidegen, megvetőn engedte teste édes nektárját porba igázott rabszolgája testére, metszően gúnyos tekintetét fagyos iróniával szegezve neki.

- Igyad, szolgáló! És hálás szívvel köszönd meg a kegyet parancsolódnak! Köszönd meg,hogy szolgálhatsz, és a közelemben élhetsz!

Bosszúszomja kielégült. Harmatos ölét alaposan belétörölte porig alázott jobbágya arcába, hajába, aztán egy pillanat erejéig még a víz alá préselte lábával fejét, míg az a talpát csókolta, s többet mit sem törődve vele kisétált a szobából.

- Szedd rendbe magad -szólt még vissza részvéttelenül,
ne merj ilyen állapotban a szemem elé kerülni!