Adósságban

Adósságaim voltak, már-már a végrehajtó fenyegetett. Nem csoda, hogy a volt feleségem gúnyos kárörömmel fogadta a hírt: tőle akarok kölcsön kérni. Nagy haraggal váltunk, de más lehetőségem nem akadt. Megalázó helyzet.A nejem cinikusan mosolygott, élvezte, hogy könyörgök a segítségéért. Aztán közölte a feltételeit is: egy hétig minden kívánságát teljesítenem kell, s a hét leteltével annyi pénzt kapok, amennyivel kikerülök a csávából.
- Legyek a rabszolgád? -kérdeztem döbbenten. Meg akarsz vásárolni?
Nem gondoltam, hogy ennyire gyűlöl. Bosszút akar állni a régi sérelmekért. S én most befutottam a csapdájába.. De csak nem leszek olyan őrült, hogy engedek a zsarolásnak? Bevágtam magam mögött az ajtót.
Este megjöttek az újabb felszólítások, meg jónéhány fenyegető levél. Nem tudtam aludni. Talán be is rezeltem kissé. Hajnalra idegroncs lettem, kész klinikai eset. Remegő kézzel nyúltam a telefonkagylóért, a feleségemet hívtam!
Amikor beléptem a háza ajtaján, olyan voltam, mint aki a kivégzésére indul. S nem is álltam távol a dologtól. Könyörtelenül viselkedtem a válóperen, s most - alig fél év elteltével - a tulajdona vagyok.
- Térdre, rabszolga! -sziszegte kéjesen. -Máris elkezdjük a gyakorlást.
Megtörten estem a lábai elé, aztán -szinte remegve a kiszolgáltatottságtól - talán hogy megenyhítsem - parancs nélkül is megcsókoltam a kezét. Arcul csapott, s most már a fenyítő kezet kellet csókolnom.
- Köszönd meg! -szólt élesen. Élvezettel pofozott, s én minden ütés után köszönetet rebegtem. Aztán a földre lökött. Nem emelhettem fel a tekintetemet.Csak fekete harisnyás, tagadhatatlanul gyönyörű lábát láttam, meg a csillogó, tűzpiros magassarkút.
- Csókold, rabszolga! -parancsolt hidegen. A porig kell alázkodnod előttem, különben eltaposlak, mint egy férget.
- Igenis, úrnőm -motyogtam , és hosszan, alázatosan megcsókoltam mindkét lábát. Jó tanulónak bizonyultam. A feleségemet azonban ez nem hatotta meg. A tarkómra lépett, a cipő sarka kegyetlenül a bőrömbe vágott. Így kellett újból és újból rabszolgaságot fogadnom. A végén a vérem is kiserkent. Rabtartóm keményen belé tiport, majd a testembe rúgott, s a hátamra kényszerített.
- Nyald le a koszt a cipőmről! -parancsolta, és belelépett az arcomba. Hűséges kutyaként nyaltam a cipőtalpát, először saját véremtől tisztítva meg azt. Aztán a mellemre ült. A fogammal kellett lehúznom a csillogó fényessé nyalt lábbelit. Tudtam miért.
- Szagold! -mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és az arcomhoz szorította a tűsarkút. Remegve szívtam be bőre melegének, s a nylonharisnyának a pikáns illatát.
- Élvezd! -suttogta. Mondd, hogy élvezed!
- Rettentően élvezem, úrnőm, köszönöm a kegyet -rebegtem a leckét. Nem volt már saját akaratom. Saját feleségem legyőzött, leigázott alattvalója voltam. Fejem két térdével szorította, meg sem tudtam mozdulni. Gyönyörű, kegyetlen ragadozóként vett birtokába.

A percek csigalassúsággal teltek, s rám újabb megaláztatások vártak. Parancsolóm lilára festett körmű, kecses lábujjait a homlokomon megtámasztva lehúzta mindkét harisnyáját, majd betömte vele a számat. A mellemre állt, és az arcomat taposta. Diadalmasan tiport a szívemen, s néha belém is rúgott. Meg sem nyikkanhattam, csak a kezemet kulcsoltam össze könyörgőn, új istennőmhöz imádkozva.
De ő nem kegyelmezett. Az ágy lábához kötözött és megvesszőzött. Csak úgy záporoztak rám az ütlegek, s nekem magamban számolnom kellett.
- Megvan a száz, rabszolga? –lihegte kéjesen, kivéve számból a harisnyát.
- Három hiányzik, úrnőm -motyogam, de már alig bírtam elviselni a fájdalmat.
- Kérlek irgalmazz!

A számhoz emelte a pálcát, mohón megcsókoltam. Tudtam, mára kielégült bosszúszomja. Végtelenül megkönnyebbültem, azt hiszem, sírtam. Amikor eloldozott könnyes szemekkel borultam a porba, s őszinte odaadással, hálálkodvacsókolgattam kínzóm meztelen lábacskáit. Talán nem is voltam eszemnél. Átkulcsoltam a térdét, és én kértem, hogy talpait is érinthessem ajkaimmal. Kegyesen megengedte. Fenséges mozdulattal egy kényelmes fotelbe ült, s én valami örült alázattal, térdepelve hosszasan nyaltam a talpait. Barna, szép combjai megfeszültek, élvezte. Az ujjait is kényeztetnem kellett. Egyenként csókolgattam mindegyiket, majd finoman szájba vettem, tisztára szoptam őket. Nyelvem engedelmesen bejárta a vékonyka ujjak közét, szinte szerelemmel szolgálva királynőm kéjét. A parancsoló lábfej egyre mélyebben nyomult befelé, már alig kaptam levegőt…
A váratlanul feltörő orgazmus mentett meg. Feleségem a hódoltatás
szadista örömei közepette a csúcsra jutott. Aztán a lábával a padlóra lökött, és otthagyott kifacsarva és megalázva, brutálisan megverve.
- Holnap újra itt légy, rabszolga! -vetette még vissza az ajtóból.
- Igenis.. Úrnőm -dadogtam meggyötörten, és vérző hátamra vetve az inget kiódalogtam a házból.