A visszatért külföldi barátaim újabb esetei (5)

Ott tartottunk, hogy András és Zoli a másik szobába vezették, majd hanyatt fektették és lassan felhúzták Barnabást a lábainál fogva, míg csak a kezei vége értek már csak le a földig. Majd át- hátrabilincselték a kezeit a lapockáihoz. Most már tényleg ott lógott, néha át- átfordulva.
- Tessék, csak tessék! Itt lóg Barnabás és alig várja már, hogy foglalkozzanak vele, pontosabban a testével! – szólítottam fel a többieket és hátrébbléptem, helyet adva annak, aki kezdi.
Először nehezen indult a sor, de végül Cristobal felállt, odalépett elé és mind a tíz körmével végig szántott a lógó srác bőrén, testén. Bár nem voltak nagy körmei, mégis Barni teste megrándult ettől s próbált elfordulni is, hintázva, de Cristobal könyörtelenül elkapta a srác már újra lankadtan lógó farkát, s húzva maga felé tartotta, míg már csak öt körmét használhatta, de azt használta is. S közben, hogy Barni ne unatkozzon, lehúzta a saját gatyáját és a maga már álló, merev farkát belenyomta Barni szájába és a kezével húzkodva annak farkát adta az ütemét a szopásának. Barni megértette s így tette. Majd már mélytorkosan is megtette s nem öklendezett ettől, mert gyakorlott volt.
Cristobal élvezte nagyon, mert ez látszott testének rezdülésein, de mosolygó száján, arcán is, míg már nem lengette, hagyta Barnit szopni s végre összerándult a teste és mindene Barni szájába került, aki lenyelte, amit kapott, majd óvatosan, de alaposan körülnyalta a makkját és annak környékét is, nem hagyva azon semmit feleslegesen. Cristobal megütögette ezért az arcát és megígérte neki, hogy ha arra kerül sor, első lesz a behatolásnál is.
Most Yamato lépett elő és súgott nekem valamit. Mikor kezébe adtam, amit kért, néztem mire megy azzal. Odalépett a fejjel lefelé lógó sráchoz és eloldozta a lapockáinál a csuklóit s utasította, hogy eressze maga elé a földre a kezeit, de minél szélesebben széttárva és így „rögzítse” a testét. Majd odalépett elé és a tőlem kapott eszközt kezdte szétszerelni s közben Andrást is odaintette s kezébe tette a darabokat. Majd még kicsit tanulmányozta a szétszedett szerkezet részeit és Barni farkát is s kezdte összeszerelni a szerkezetet. (Egyszer szóval segítettem, hogyan tovább.) Így végül sikerült felszerelnie Barni farkára a farok- s here satut. Barni és a többiek is kíváncsian nézték mi, hogyan alakul ki.
A satu úgy működött, hogy hátulról megtámasztotta a golyókat, majd „satuba fogta” a farkat, pontosabban annak tövét s ekkor lehetett azt is megtenni, hogy a két falapot össze lehessen szorítani két szárnyas csavarral, így most már tényleg szorított a satu. Yamato óvatosan kezelte s közben nézte Barni arcát, figyelte teste remegését. Mikor mindezzel végzett, élvezettel lépett hátra, szemlélte meg művét. A többiek tapsoltak, mert az gondolták itt a vége. Yamato azonban mosolyogva intett, hogy várjanak. Elhalkult a taps és mindenki türelmesen, de kíváncsian várt, mi következik még. Yamato a falhoz lépett, válogatott az ott lévő csipeszek között, majd kérlelőn rám nézett, ezért mellé léptem s halk kérdésére, hogy Barni mazo, vagy csak sub, megerősítettem, hogy inkább sub. Ezért Yamato a krokodil csipeszek helyett nagyobb, de fa csipeszeket vett le és visszalépve Barnihoz, a satuból kiálló farka végét megfogta és a két szélén megcsipeszelte, majd a csipeszekhez kis zsinórt kötött és azok végeit a sor két szélén üllő Olivér és Zoli kezébe nyomta. Most már én is kíváncsi voltam, mit akar ezzel Yamato?
Hamarosan kiderült. Még keresett az eszközök között egy dilatator-készletet és oda vive azt is András kezébe nyomta, kinyitva. Most kivett egyet közülük és besíkositózta a végét, majd megfogva Barni már kissé duzzadt, de a satu miatt még nem teljesen merev farkát, óvatosan kezdte belenyomni. Jó a felét sikerült, mikor Barni teste megrándult.
Yamato abbahagyta, nem tolta tovább, hanem hagyta egy ideig így, csak kicsit megforgatta a kezében. Ekkor Barni sziszegett. Ezt követően kihúzta és eggyel nagyobb átmérőjűt vett s azt kezdte az előző helyére betolni. Azt is csak félig sikerült. Ezt már tovább hagyta bent, forgatta és közben intett Olivérnek és Zolinak, hogy a zsinórokkal kicsit hintáztassák meg Barnit.
Mikor úgy érezte, vagyis gondolta, hogy már kellően kitágult Barni farka a benne lévő dilatatortól, akkor azt is kihúzta s most olyant választott, amin több kúpos rész volt egymás után, kezdve egy kisebb átmérőjűvel, majd fokozatosan nagyobb átmérőjűek következtek. Ezt is óvatosan kezelte, de Barni teste már a másodiknál „jelzett”, így rám nézett segítségkérően. Odaléptem, eltoltam Barnitól Yamatot, majd a helyére lépve kezembe vettem a több átmérőjű dilatatort. Először is sokkal jobban bekentem síkosítóval, majd óvatosan, de határozottan toltam be a harmadik átmérőig, mert előbb ilyen már volt Barniban. Míg toltam, kicsit forgattam jobbra-balra, így könnyebben csúszott bele. Ránéztem Yamatora, hogy innen folytassa, de azt láttam, hogy Ő keresgél valamit az eszközök között, a falnál. Vártam. Végre Yamato megtalálta, amit keresett, mert egy olyan gyűrű alakú valamit vett a kezébe, aminek a nagyobb átmérőjű részén befelé hajló ”karmok” voltak s innen indulva egy kis visszahajló része pedig egy gömbben végződött,”középen”.
Yamato ezzel visszajött Barnihoz, lekapcsolta a két facsipeszt a farka bőréről, majd a dilatatort kihúzta, ezt a karikát ráhúzta Barni farkára addig, míg a nagyobb átmérőn lévő „karmocskák” a makkja mögé nem csúsztak és közben a hajlított dilatatort a gömbvégződéssel bevezette a „helyére”, a farkába. Megint elégedetten hátralépett s szemlélte művét. Mindenki várt, nem volt taps. Így is volt jó, mert folytatta. Odaintette Andrást és mutatta „fejje meg” Barnit. András kicsit értetlenkedett, hogy hogyan, de Yamato nem adott útmutatást. Én végre halkan csak annyit mondtam Andrásnak: - Kézzel, s ésszel!
András még egy kicsit gondolkozott, majd felderült az arca és már mosolygó képpel, a gyűrű alatti helyet a satuig kihasználva, ujjait elhelyezve, elvégezte a kiadott parancs végrehajtását. Mindenki Andrást és Barnit nézte.
Barni kezdett cuppogni, hol gyorsabban, hol lassabban, ezzel jelezve Andrásnak a kívánt ütemet. Végre Barni teste többször is megrándult, de a farka végén semmi sem jött ki.
Most tört ki a taps és ütögette meg mindenki Yamato vállát s szorongatták kezét.
Én közben, mintha valamiért lehajolnék, tényleg lehajoltam és Barni arcába néztem, kérdőn. Az egy kis ideig gondolkozott, majd intett a szemével, hogy még bírja.
Így mikor vége lett Yamato ünneplésének, visszavettem az irányítást és a fa csipeszeket visszahelyeztem Barni farka végére. Összefogtam a zsinórokat és együtt vezetve elvittem a mellkasa előtt, majd már külön-külön a vállain át hátra és összefogva a két lába között vissza s tovább újra, de most a szájáig. Intettem Zolinak, aki megértette s már ugrott, hozott egy zablát, amit Barni szájába tett, majd rögzített is a fején, hátul. Én ehhez kötöztem a zsinórok végét, de előtte Barnival felemeltettem a fejét. Mikor ezzel végeztem, rászóltam Barnira:
- - Hajtsd hátra a fejedet, próbáld megérinteni azzal a kezeidet!
Ez természetesen nem sikerülhetett Neki, de azért azt elértem, hogy a zsinórok megfeszülve a fa csipeszeket húzták, ami nem kis szenvedést okozott Barninak. Fokozva ezt egy lovaglópálcával még meg is ütögettem Barni mellkasát, hasát, kikényszerítve a teste mozgatását, a vonaglást és így kínjai fokozódását.
Nem sokáig tettem ezt, mert láttam Barni is fárad. Intettem Zolinak és Andrásnak, akik fokozatosan kiszabadították Barnit szorult helyzetéből, talpra állítottál és megvárták, míg stabilan áll már a talpain. Most a taps már nekem és Barninak szólt.
Ekkor még előhozattam a két sráccal egy fa bakot, amire rádöntöttem Barnit, míg a bokáit szétterpesztve a bak lábaihoz bilincseltettem. Cristobal már húzkodta is a farkát, mert sejtette mi következik. Mivel így nem ment neki, maga elé rántotta Andrást s azzal megszopatta a farkát és a már mereven álló farkára András gumit húzott s így farkalta meg-fel Barnit. Hosszam ügyködött benne, míg sikeresen újra ejakulált benne.
Még mások is megtehették ezt Barnival, Barniban. Nem sokan voltak, mert Yamato után már csak Zoli és végül intésemre Olivér tette meg. Mind sikeresek is voltak.
Azt gondoltam, hogy mára elég volt a játékból és a bemutatókból. Annyit közöltem a jelenlévőkkel, hogy holnap vidéki kirándulás lesz, így korán találkozunk itt, nálam.
(folyt. köv.)