Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Második esély, 2. rész

Törölt felhasználó
2017. 07. 30. 22:11 | Megjelent: 1230x
„…nagyjából tíz évvel később az egyik BDSM-társkereső oldalon felismert egy anyajegyről egy számára igen kedves vállat.” Kapott még egy esélyt.

Tudta, hogy időbe telik, amíg annyi pozitív érzést felhalmoz a lány szívében maga iránt, hogy amikor végül felfedi az inkognitóját, a hidegzuhany sem tudja teljesen nullázni az addigiakat. Hogy elhiggye azt, ami igaz is: hogy megváltozott. Hogy egész végig őt kereste mindenkiben, és tudja, hogy akkoriban egy önző rohadék volt és elpocsékolta, amit kapott. Megfogadta, hogy kárpótolja a lányt.
Írt neki egy levelet. Emlékezett a lány kedvenc énekesére, és „spontán” több idézetet is elhelyezett a szövegben. Emlékezett, hogy mennyire kiborult mindig a lány, amikor ő szándékosan nem hagyta elélvezni, ezért azt írta, hogy nála elő nem fordulhat, hogy a szeánsz orgazmus nélkül érjen véget bármelyik fél számára. Emlékezett, hogy a lány mindig teával kínálta, amit ő sosem fogadott el, kávét kért, és bár egy idő után a lány beruházott egy más anyagi helyzetben lévőkre árazott kávéfőzőbe, de ő azért is, továbbra is fintorgott, és élvezte a könnybe lábadt, megalázott szemek látványát, amikor közölte, hogy ne,m érdekes, majd iszik egy rendes kávét a pékségben, ott legalább van íze. Ezért most azt kérdezte a lánytól: „Teás vagy kávés vagy? Csak mert jobb ezt az elején kideríteni. Én megrögzött teás, remélem, Te is”.

(Apróság lehet ez másnak, de annyi megalázó próbálkozás és csalódás után a lánynak – a férfi jól sejtette – már a kávéillattól is émelygett a gyomra, így azt érezte, újabb egyezés, újabb esély a harmóniára. A férfi nagyon határozott és domináns volt, de közben gyengéd és figyelmes is. Amilyennek eleinte képzelte őt a lány, amíg alaposabban meg nem ismerte. Neki eddig még ilyen férfi csak nedves álmaiban szerepelt, élőben sosem látott hasonlót.
A lány már nagyon kíváncsi volt a férfira, de nem vetemedett akkora tiszteletlenségre, hogy irányítani próbálja az ismerkedés menetét, a férfi pedig eddig nemhogy személyes találkozásról, de még telefonbeszélgetésről sem ejtett szót. A lány várt, de napról napra nőtt benne a meggyőződés, hogy megtalálta azt, akire mindig vágyott, és ha elég odaadó szolgája lesz és ha a férfi megelégszik azokkal az adottságokkal, amelyekkel a lány rendelkezik (külső, fájdalomtűrés, észbeli képességek), talán élete párját is.)

A férfi úgy döntött, megpróbálkozik a lehetetlennel, és telefonon igyekszik felismerhetetlen maradni, mert hallani akarta, ahogy a lány a levegőt kapkodja. Szexelni akart vele, irányítani akarta, át akarta venni a teste felett a kontrollt, de mindezt úgy, hogy a lány nem ismeri még fel, ami nyilván lehetetlen, de ennek kicsinyített változata is több mint a semmi. Így tehát felhívta majdnem suttogva, és irányítani kezdte. A lány először húzódozott, és bár nem volt kifejezetten engedetlen vagy tiszteletlen, ügyesen a tudtára hozta a férfinak, hogy ennél azért többet remélt tőle. Elvégre nem kamaszok már, és nem is a vécén titokban telefonáló házasságtörők. Épp csak azt nem tette hozzá, hogy „Ugye?”. A férfi, mintha a saját döntése lenne, véget vetett a beszélgetésnek és kicsit tanácstalanná vált. Azt érezte, jó úton halad, de még nem elég erős a kötelék ahhoz, hogy kibírja a szembesítést, tovább erősíteni viszont személyes találkozás nélkül nem lehet. Dilemma…

(A lány, aki már nagyon, de nagyon szerelmes volt, és azt érezte, hogy látnia kell azokat a szemeket, amelyek az ő testét fogják nézni; azokat a kezeket, amelyek a szenvedést és a gyönyört egyaránt elhozzák majd neki, érezni az illatot, amiben úszva merülhet majd álomba a szeretett térdet ölelve, de ez csak nem akart összejönni. Gyanakodni kezdett, hogy csak a bolondját járatják vele. De ez nyilván nem lehet, ennyire senki nem lehet jó színész. Végül a kíváncsiság győzött a jó erkölcs fölött, és felhívta egy korábbi partnerét, aki egy jó- (rossz-)hírű hacker volt, hogy valahogy derítse ki, ki ez az ember. Nem volt túl nehéz, mivel egy ideje átálltak a mailezésre, és hamarosan ha nevet nem is, címet tudott mondani. A lány többször elhajtott a ház előtt, végül a kapuval szemközti padon álcázó telefonnyomkodás közepette figyelte a ki- és belépő lakókat. És akkor mint egy áramütés, jött a felismerés. Egy darabig azt próbálta bebeszélni magának, hogy elképzelhető egy olyan véletlen, hogy ugyanabban a házban él az új kedvese, mint az a szemét, aki harmatos ifjúságában összezúzta mindazt a kezdeményt, amiből valaha a női önbizalma kifejlődhetett volna. Néhány óra alatt azonban rájött, hogy butaság az egész. Leesett a sok „véletlen” telitalálat magyarázata is ismerkedésük során, és végül úgy döntött, megvédi magát minden további sérüléstől, és nem mond semmit, hanem egyszerűen eltűnik a képből.)

A férfi egyszerűen nem tudta felfogni, mi történhetett. Semmilyen módon nem bántotta meg. Visszaolvasta a levelezést, és egyszerűen nem talált magyarázatot arra, hogy miért nem reagál semmire a lány. A mailre beállított visszajelző rendszer szerint meg sem nyitja a leveleit. Talán történt vele valami baleset? Beteg? Vagy csak talált valakit, aki nem húzta ennyi ideig és a személyes találkozás felülmúlta a vele való ígéretes, de eredménytelen levelezés élvezeti értékét? De akkor ennyi levelezés és ilyen intim kapcsolat után hogyhogy nem ír semmit? Legalább annyit, hogy vége. Teltek a napok, ő sorra írta a leveleit, míg végül jött egy egysoros levél: „Ne írj többet, felejts el”. És a férfi ekkor, amint megérezte, hogy elveszítheti újra azt, akit mindenáron meg akart hódítani újra, és úgy tűnt sikeresen, rájött, hogy halálosan szerelmes és nem fogja túlélni a lány újbóli elvesztését. És mindent egy lapra feltéve megírta, ki ő, mi történt vele, miért kezdte el az egészet újra, hogy talált rá, és leírt mindent a jelenlegi érzéseiig bezárólag. Kis idő után jött a válasz: „Na végre… Mikor látlak?”

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa