Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Non-fiction 1.

Törölt felhasználó
2017. 07. 17. 10:25 | Megjelent: 1032x
Hol a fenében van az órám? Ha nincs itt, hogy a kezembe adja, sosem látom hova is tettem. A nők… -- Hol az a finom dzsem, amit a múlt nyáron főztél, és benne maradt a nyári barack íze?
-- A spájzban – mondta éppen a sarokban állva, a falat bámulva, mert nem mozdulhatott. Hülye heppjeim vannak. Nézem a polcokat. Nincs.
-- Gyere ide!
Tudja miért hívtam, nem is nézek rá, nézem a polcot, egyik kezét rám teszi és odanyúl pipiskedve a dzsemmért, ahol egy pillanattal azelőtt még nem volt ott. A nő teremti a lekvárt, a dzsemmet, mindent. Nyilvánvaló, hogy misztikus varázslatra képes.
Ja a telefon, azon is van óra. Nincs a házban egy fali ketyegő. Hol van a telefonom? Meg kellene csörgetnem egy lekváros üveggel. De tudom, lekváros üveg sem lenne. Ülhetek a laptopomhoz, pedig unom a tevést. Ja igen, azon is van óra. Éppen annyi idő, hogy éppen az órájára nézhet a Nőm. Subom, szeretőm, cselédem, életem. Tudja-e mennyire fontos nekem? Tudja. Mindent tud. Irányít engem, rabságban tart. Nélküle szabad ember lennék a házhoz rendelt pizzák sűrűjében, a szoba szennyes áradatában, akkor ennék, aludnék, lustálkodnék, amikor én akarok. Szabadon költekeznék, azt csinálhatnék, amit éppen akarok. És vadásznék egy nőre, aki mindezt megváltoztatja. Most kezelhetem az ő pénzét is felelősséggel, szaporíthatom a vagyonát, korlátozhatom, szabadon engedhetem, nem mehetek szabadságra. Kalitkámba zártam egy madarat, és etetem, itatom, beteljesítem a vágyait. Ő is az enyémet. A kalitkába zárt madárra vágytam. Tudtam, hogy ilyen fajta nincs, ezek a jószágok repülni szeretnek. Örökös duzzogás helyett, most itt van. Madarat fogtam, nem enged.
Szunyókálok a képernyőre meredve, nem látom az üres „papírt”. Ja már ez sem a régi, hogy kirántsam dühösen a gépből, és megbosszuljam a lusta papíron, hogy nem saját magától lett tele betűkkel. A dög az én gondolataimra vágyik. Hát nem, abból nem eszel! Én sem, ha nem adom le határidőre ezt a vacak képzelgést.
Megjött. Felment a munka alól. Beállok a sorba és szolgálom őt, Domja leszek. Az is munka. És milyen komoly munka! Halkan koppan a cipője, ahogy az egyik bizonyára megáll a tűsarkán, míg a másik fáradtan hozzádől. Viszi a cechet a konyhába, kipakol. Bejön és letérdel, kezet csókol. Imához, és ezzel imád(kozik) nekem. Istenem, de szép szeme van, tekintetében végtelen nyugalom, csivitel, valamit mond. Megfoszt a pillantásától, átöleli a lábam. (Valamit kellene csinálnom a visszereimmel. Hosszú időre szükség lenne rám ennek a madárnak. Vagy a visszereimnek rá.)
A végtelenségig képes lenne bennem így nyugalomra találni. Elkérem hát a nyugtákat. Ne legyen már annyira nyugodt. Behozza apró lépésekkel. De gyönyörű a lábikája, bokája. Senki nem tud ilyen szépen járni, ahogy felszenteli a talpa, járása azt, amire csak lép. Nézem a blokkokat. Biztos egyezik, mindig egyezik. Sosem vesz se többet, se kevesebbet, mint amit felírtam neki. Én többet, vagy kevesebbet költenék, mint amennyit kellene. Korlátoz engem a kis szukám. Most mi a fenét büntessek rajta? Meg kell dicsérnem.
-- Most is nagyon ügyes voltál – elolvad. Pedig én voltam ügyes, hogy Ő van nekem.
De itthagy a céda. Felforgatja a rendetlenségemet renddé. Összeszedi a szennyest. Nincs a helyén. Honnan tudta, hogy az egyik pár zoknim a kispárna mögött, a másik az ágy alatt. A zokni sem tudta, én sem tudtam, akkor Ő honnan tudta? Misztikus varázslat, és bűnsegéd a zokni.

Matat a konyhában, sűl valami hús, érzem a főtt, habart főzelék illatát, már most tudom, mennyire finomak lesznek így együtt. Mint mi. Nagyon finomak vagyunk, aszimmetrikus harmóniában. Én kiszolgáltatva neki, Ő kiszolgáltatva nekem. Tökéletes. Semmi egyenlőség, semmi demokrácia. Csak szimpla hatékonyság.

Csodálatos az élet, hozza az ebédünket. Most vajon minek örülne? Kutyatálnak a földön a lábaimnál, vagy az asztalnál polgári miliőben. Ma polgári a miliő. Semmi extra kívánás nincs a szemében. Fáradt dolgozó nő. Most asszony szeretne lenni, a kanalazás mögül rám szeretne pillantani… Kislány szeretne lenni, akit megdicsérnek. Nem a tarkója vágyik a csodálatomra, hanem az asszony, a kislány. „Ugye milyen ügyes subod vagyok?” Régimódi ez a bdsm. Semmi neo-liberális nincs benne. Talán ezért szeretem. Szeretjük. Egymást.
-- Édes, ez nagyon finom. Köszönöm!
Végtelenül empatikus tudok lenni. Módom van annak lenni.

Hozzászólások (9)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa