Második esély

Második esély

A férfi kielégülve, mégis kielégületlenül fekszik az ágyon, zihál. A nő, akivel már nem is emlékszik, milyen ötlettől vezérelve összekötötte az életét, azonnal álomba zuhant, amint a férfi kihúzta belőle a farkát. Megint ugyanúgy történt minden, ahogy az előző hétvégén is. Simisimi, sóhajok, farok markolása nadrágon át, aztán hanyatt veti magát, a lábait szétdobja, és bár csinos és kívánatos máig, elég hervasztó az az egyhangúság, ami együttléteikből sugárzik. A férfi ilyenkor alig érhet hozzá, mert a nő, aki egész héten hallani sem akar a szexről, egy pillanat alatt kerül orgazmusközelbe, és nagyjából kétféle pózból lehet válogatni, hatalmasat élvez, és ha a férfi kellőképp siet, még ő is el tud menni, mielőtt a nő a maga részéről lezártnak tekinti az aktust és jó éjszakát kíván.
A férfi, akit testileg ugyan kielégítettek, de akinek a lelke ennél jóval többre vágyik, jó pár szexpartner kereső oldalt végigböngészett már, mire számára is világos lett, hogy a BDSM az, ami igazából lázba hozza. Mindig is azt szerette, amikor ő irányíthatott, és bár nem volt kifejezetten szadista, csak az anált például csak azokkal a nőkkel élvezte, akiknek fájt, de ennek ellenére is engedték, hogy használja a feneküket. Használni… Olyan szép és közben olyan mocskos szó. Sokan összetévesztik a „kihasználni” szóval, de a férfi szerint ennek az egésznek semmi olyan jelentéstartalma nincs, ami bántó lenne bárki számára.
Annyi kívánság, annyi vágy szerepelt ott, az oldalon leírva, ami az ő vágyaival passzolt össze, azt egészítette volna ki, de hát ugye a kapcsolat tabu volt. Mindent a szemnek, gondolta, de nem tudott megállni a nézelődésnél, és hosszas tépelődés után egy naiv kicsi lánnyal, aki alig múlt huszonegy, végül felvette a kapcsolatot. Könnyebb volt, mint hitte, és a vágyainak megélését nagyban segítette ennek a kislánynak a tapasztalatlansága és álomvilága, amiben őt nem annak a szerencsétlen állófarkú idiótának látta, aminek az élettársa, hanem hercegnek, fehér lovon. Ha el akarta fenekelni vagy popsiba akarta dugni, nem az volt a válasz, ami otthon („Hülye vagy?”), hanem hogy „Hogy szeretnéd? Álljak, üljek vagy feküdjek?”. A benne rejlő dominancia utat talált, és a kislány nem gátolta abban, hogy kevés találkozásuk során meg is élje azt. De néha már terhes volt számára az a teljes odaadás és az a feltétel nélküli ragaszkodás, ami a lányból sütött. Ráadásul minden vele töltött alkalom csak még jobban felnagyította azt az érzést, hogy ő egy idióta, amiért nem lép ki ebből a kompromisszumokra és a kezdeti vonzalomra épülő, mára szinte semmit nem adó kapcsolatból. Amikor kitalálta, hogy szólítsa a kislány uramnak őt, annak nem volt ellenére. Amikor hetekig-hónapokig felé sem nézett, azt sem mert egy-egy bátortalan kérdésnél jobban feszegetni. Kényelmes volt, és pont annyit adott, és pont akkor, amikor már nagyon kellett. A férfi, aki korábban nem volt érzéketlen mások problémái iránt, utólag konstatálta csak, hogy egyszer, egyetlenegyszer sem gondolt arra, hogy ez vagy az vajon hogy esik a lánynak. Arra figyelt, hogy mindet, amitől úgy érezte, jogtalanul megfosztja önként vállalt rabsága, kiélje rajta, de nem is tekintette többnek őt, mint vágyszolgának. A lányt, úgy tűnt, ez sem bántja. Legalábbis sosem mondta elég hangosan, ha igen. És az, hogy jó messze lakott tőle, csak jól jött, így esélye sem volt annak, hogy összefutnak.
Szerette, ha a lány már pityergett, de akkor sem ellenkezett. Ő elvette, amit akart, mindig, és férfinak érezte magát. Ősembernek. Érezte agyában a vörös alkonyt, valahányszor a lányt figyelmen kívül hagyva döntött, mit tesz vele. A lány popsija például nagyon érzékeny volt, de a férfi következetesen szárazon dugta. Tudta, hogy a fenekelést jól bírja, de a cici paskolását nem. Valahogy mindig azt kapott többet. És istennek lenni jó. De a legjobb az volt, amikor közben a szemébe nézett és látta, hogy az akaratára a lány lelke úgy bólint rá, mint ahogy a gyónásnál fogadják a penitenciát. Alázattal.
Aztán eltelt egy kicsit a szokásosnál is több idő. Valami történhetett az élettársának hormonjaival, mert az utóbbi évben folyton szexelni akart, és bár nem szívesen, de egyszer-egyszer a popsijába is beengedte, és amikor a férfi erőt vett magán és szopás közben belemarkolt a hajába, a nő abbahagyta és azt mondta neki, egészen férfiasan kezd vele bánni, ami izgatja. Ezzel bár alaposan megalázta a férfit, egyúttal kinyílni látszottak a lehetőségei, úgy érezte, mégsem rabság ez. A lány jó ideje eszébe sem jutott.
Aztán beütött a krach. Egyszer csak beállított hozzá. Társa épp kávézgatott valahol, ő pedig otthon olvasott, amikor a lány becsöngetett, és ő, amikor ajtót nyitott neki, a lány körül sem nézve a nyakába ugrott. A férfi megijedt, hogy hirtelen rendeződni látszó élete összedől, mert ez az erőszakos, levakarhatatlan kis izé belerondít, és az ijedtségből a másodperc tört része alatt lett elementáris düh. Szikrázott a szeme. Erre a lán, mintha ez segítene, szerelmet vallott. Megütötte őt. Nem játékból, nem szex közben, hanem színtisztán dühből. A lány égő arccal szaladt haza.
A férfi ettől fogva nagyon gyakran gondolt rá. Befészkelte magát a fejébe, és amikor újra romlani kezdett a kapcsolata és megértette végre, hogy az átmeneti javulást egy szerető hozta, aki felkorbácsolta párja libidóját, és nem magának köszönheti azt, szakított. Azt érezte, amit az idétlen Coelho-könyvben a főszereplő, hogy a kincs végig nála volt, és ő észre sem vette. Írt egy hosszú levelet a lánynak, amiben leírt mindent, amin átment. Minden fájdalmát, örömét, a döntései hátterét, bocsánatot kért az önzéséért és a sok lelki fájdalomért és boldogtalanságért. De valahogy igaztalan, hiteltelen volt a levél, ezért inkább egy rövid sms-t írt, hogy felmegy hozzá, és majd személyesen elmondja. De amint belépett, magával ragadta a lány szexuális kisugárzása, előtört minden kielégítetlen vágya, és azonnal meg akarta kapni. Beszélni ráérnek később is. Aztán épp amikor majdnem elment, a lány kiköpte a farkát, és kiköpte magából a lelkét, az emlékeket, a kapcsolatukat, mindent. Kidobta az egyetlen nő, akivel valaha maradéktalanul ki tudott elégülni. Akivel önmaga lehetett és aki előtt nem kellett kisebbnek és szelídebbnek mutatnia a vágyait, mint amilyenek azok voltak valójában.
Magányos időszakok és felejthető kapcsolatok váltották egymást évekig, de mivel nála a lécet valaki nagyon magasra tette, semmi és senki nem volt elég jó. Aztán nagyjából tíz évvel később az egyik BDSM-társkereső oldalon felismert egy anyajegyről egy számára igen kedves vállat. Ekkor megtudta, hogy kapott még egy esélyt. Ezt most nem fogja elszúrni.