A metrón

Leültél velem szembe,
Belenéztél mélyen a szemembe.
Miattad tettem a lábaim keresztbe.
Szerinted mi jutott közben az eszembe?
Felhúztem, direkt még kicsit jobban.
Nem, nem rád gondoltam, hanem a szoknyám szélére.
Láttam rajtad, hogy megdugnál azon nyomban.
Ki tudja, kíváncsiak vagyunk-e a végére.
Te csak nézel a szemembe,
Közben gyűlik a vér a pöcsödben.
Arra gondolsz, de behelyeznéd a kezembe.
De nem szólsz semmit, csak ülsz ott csöndben.
Nézlek tovább,
Te is nézel engem.
Leszállok, én ezt tudom,
Te nagyon kívánsz engem.
Mennyire szívesen lennél bennem folyton.
Feléd lépek, a kapaszkodóhoz nyúlok,
Közben a búcsúdalunk dúdolom.