A visszatért külföldi barátaim újabb esetei (4)

A mesterek – rajtam kívül – már mind szerepeltek, így azok rám néztek, de nem csak ők, hanem a még nem szerepelt subok is, mint András és Barnabás. Barnabás szemében mintha még vágyat, vagy inkább kérést is láttam volna, hogy vele játszva mutassam meg tudásomat.
Így is lett. Magam elé intettem Barnabást és a többiek látták, hogy az a harmincas évei végén jár, gesztenye szőke, hullámos hajú, kék szemű, de gyérebb, pihe szőrzetű srác, kisportolt alakkal és az átlagnál magasabb (180 cm feletti) testi adottságokkal. Elmondtam, hogy Szlévlipusztán ismertük meg egymást, ahol ő szolgaként volt beosztva hozzám arra a hétvégére és elmondattam vele az ottani bemutatkozó lapján lévőket így: Nevem Törvénytudó, aki bár uni, de szívesen aktívkodik is, ha lehet – de nem ott – tette hozzá és szintén szeretem a szex-rabszolgaságot, de azt is, ha kikötöznek, felfüggesztenek, vagy akár gúzsba is kötnek, akár hosszabb időre is. Van bennem jó adag switch beütés is. Sub vagyok inkább, mint mazo. – fejezte be rövid ismertetését s közben már szaporán kapkodta is le magáról a textileket és térdelt oda elém a szőnyegre, lehajtott fejjel.
Végignéztem rajta és ezt mondtam neki, de inkább a többieknek magyarázatul:
- Bemutatózunk akkor, főleg olyanokat, amit még nem láttatok most és itt. Azt is tudnotok kell, hogy még lesz egy olyan alkalom is, ahol szabadban fogunk játszani s akkor lovak is lesznek velünk s Barnabás jó lovas, akár csak Zoli. Apropó, ki ült már lovon? – kérdeztem meg szétnézve.
Zoli és Barnabás után, kissé félénken András keze is emelkedett az enyém mellé.
- Nem sok. –állapítottam meg. – De majd segítünk ezen is, ha itt az idő. Most mást teszünk.
Odaintettem Zolit és Andrást s valamit súgtam Zoli fülébe, aki bólintott, majd Andrással átment a másik szobába. Én addig Barnabást kezdtem több oldalról is korbácsolni, hol a lovaglóostorral messzebbről, hol a lovaglópálcával, vagy mogyorófa vesszővel közelebbről, de mindig ügyelve arra, hogy az eszköz vége érje csak el a bőrét a hátán, fenekén, combján s persze a lábai között is.
Lassan meg is lett az eredménye. Pár nyom megjelent itt-ott a bőrén, de sehol sem szakadt fel, kezdett el vérezni. Viszont egy-egy jól sikerült találatomra előrébb ugrott, megugrott, néha fel is kiáltott s a farka is kezdett szépen merevedni, majd már állt is mereven a hasához nyomódva.
Ekkor feltérdeltettem, majd kis terpeszbe talpra állítottam és utasítottam, hogy hintázzon előre-hátra a testével. Így jól látszott, hogy a golyói eléggé lógnak a testétől és himbálóznak.
Most az eszközökhöz mentem, valamit kivettem és a markomban odavittem Barnabáshoz, d előtte feltettem egy fejhámot rá, így nem látott és a szájpecek miatt nem is tudott beszélni. A hozott eszközt megmutattam a többieknek, majd szétszerettem és a két, rövid oszlopot Barnabás golyói és farka közötti bőrdarabhoz téve az azokat összeszorító csavarokat behelyezve, kezdtem a szárnyas anyákat megszorítani egészen addig, míg már eléggé szétválasztották a farkát a golyóitól és a golyókat is kezdték el”húzni” a farkától, de a közbenső bőrt még nem szorítottam nagyon el.
Most is utasítottam Barnabást, hogy lengesse a testét, amit meg is tett, de már nagyon nem lengtek a golyói a szerkezet szorítása következtében. Most hoztam egy egytűs- és a háromtűs kereket és azokkal szépen lassan végiggurultam a mellbimbóktól lefelé a hasán át a farkára, majd végig a makkján is és utána a golyói bőrét sem hagytam ki. Barnabás kicsit megborzongott, a teste többször is megrándult és halkan sziszegett is.
Most a lovaglópálcát vettem a kezembe és alulról megütögettem azzal a béklyóba fogott golyóit. Próbált elhúzódni, de kevés sikerrel.
Ekkor Yamato lépett hozzám és halkan megkért, hogy ő is tehesse ezt. Így megkapta a pálcát.
Elsőre kicsit nagyobbat lendített és erősebbet ütött, így Barnabás megugrott oldalra és erősebben felszisszent.
- Várj, óvatosabban! – szóltam rá. – Meg is van „kötve”, így bent maradt a vér a golyói mellett, ezért érzékenyebb e rész. – magyaráztam.
- Ja, értem, bocsánat. – válaszolta Yamato.
Ekkor kikaptam a lovaglópálcát a kezéből és lendületből hatalmasat ütöttem a fenekére. Csak úgy csattant.
- Aúú! – ordított fel és ugrott el a közelemből Yamato. – Ezt miért kaptam? – kérdezte meg.
- Tanuld meg egy életre, Mester nem hibázik, ezért nem is kér bocsánatot, főleg nem Subtól! – magyaráztam meg büntetésemet. – Folytasd! – utasítottam.
Most már Yamato óvatosabban kezdte a pálcát használni, ami alig érte el a golyókat, de végül belejött, hogy mennyire lendítheti meg azt.
- Más is ki akarja próbálni? – néztem a srácokra, de nem volt jelentkező.
- Akkor mehetünk tovább. – mondtam.
Most a lovaglópálca helyett egy dörzspamacsot vettem a kezembe és azzal simítottam végig a golyók feszes bőrét. Szinte hallani lehetett a sercegést. Barnabás izgett-mozgott, rángatta testét, így jól látszott, ez nem esik nagyin jól neki.
Lefektettem a szőnyegre, majd egy gyertyát véve a kezembe megcsöpögtettem a belső combjait, hasát, mellbimbóit, majd a feszülő golyóit is végül. Hagytam rászáradni a sztearint, majd egy sokágú, hosszú szíjakból állókorbáccsal csapkodtam le azokat, amit persze nehezen jöttek le, mivel Barnabás szőrös volt és a szőrszálaiba ragadtak a sztearin cseppek. Ami nem jött le, azt dörzskesztyűvel dörzsöltem le a bőréről. Szépen kipirosodott ettől Barnabás bőre.
Ekkor jöttek vissza Zoliék és jelezte, hogy előkészítették, amit kértem.
Kicsit hagytam Barnabást a hátán heverni a szőnyegen s Zoli intésére, András által hozott csizmákat felhúzattam Barnabás lábára és jó erősen megkötötték – többszörösen is – a cipőfűzőket a bokájánál.
Még hozattam csuklóbilincseket is bőrből, azt is feltette András, majd össze is kapcsolta egy karabinerrel a feje felett, kinyújtott kézzel. András és Zoli segített Barnabásnak felállni és közrefogva átvezették a másik szobába, ahova mi is mentünk utánuk.
Belépéskor többen megálltak az ajtóban és álmélkodva néztek körül és próbálták felmérni mindazt, amit abban láttak. Izgatott sugdosás is kezdődött, ebben Yamato és Cristobal járt elöl s egymással.
- Ez egy kis stúdió, ami minden szükségessel fel van szerelve. – kezdtem, mikor az ámuldozás hangjai csitultak.
- Itt szoktak szenvedni mindazok, akik erre vágynak. Sok eszköz található itt, zömmel saját készítés, fejlesztés. Persze vannak olyanok is, amik készen kaphatóak. – ismertettem.
- Barnabás barátunk szeret lógni, itt azt is lehet. Mivel a plafon nem bírná el a kampót, és egy ember súlyát, így ez a háromágú szerkezetről lóg le a kötél és erre kerül fel most Barnabás, de fejjel lefelé! – mondtam és mutattam tegyék.
Így András és Zoli oda vezették, majd fektették alá Barnabást, a cipőire beakasztották a kampót és lassan felhúzták, míg csak a kezei vége ért már le a földig. Ott lógott előttünk. Míg átbilincselték, mert Barnabás túl magas volt, így a keze leért, ezért hátra bilincselték a lapockáihoz azokat.
- Tessék, csak tessék! Itt lóg Barnabás és alig várja már, hogy foglalkozzanak vele, pontosabban a testével! – szólítottam fel a többieket és hátrébb léptem, helyet adva annak, aki kezdi.
(folyt. köv.)