a kis buta lány története folytatódik...2.

Eljött a találkozás napja. A lány izgatottan, forgolódva aludt, a gyomrában némi remegéssel. Reggel korán vonatra ült, és ábrándozott. Vajon milyen lesz a férfi élőben? Vajon ő maga milyen lesz? Ideges, zavarban lévő, nyugodt, boldog, vagy pánikolni fog? Egész úton ezen járt az agya, de a vágya mindennél erősebb volt, mégis nyugtalanul ült. Végig tartották a kapcsolatot, hogy merre jár épp a vonat. Ahogy közeledett a céllállomás felé, egyre idegesebb, mégis egyre vágyakozóbb lett. De amikor le kellett szállnia, tudatosult benne, nincs visszaút. Összeszedte a táskáját, de mindenkit igyekezett előre engedni a leszállásnál, pedig tudta, a vonat nem a menedéke. A menedéke ott várta az állomáson, mégis nehezen kászálódott le. A tömegben nézelődött, a lábai vitték előre, közben érezte, hogy a tenyere már vizes, annyira izgul. Aztán egyszer csak megpillantotta Őt. Vagy a férfi volt a gyorsabb a megpillantásban? Ezt nem tudta, csak azt, már tényleg nem szaladhat el. A férfi mosolygott, a lánynak meg fogalma sem volt már semmiről. Két puszival köszöntek egymásnak, aztán a férfihoz indultak. Ura végig beszélt hozzá, de a lánynak fogalma sem volt, miről van szó, csak a férfi hangját hallotta, meg mintha néha ő is beszélt volna, de talán csak habogott. Arra gondolt, mennyire béna már, hogy ennyire szétesett a férfi közelségétől, mégis próbált határozottan lépdelni, de ez valójában inkább botorkálásnak tűnhetett. Megérkeztek. A lakásba lépve összeugrott a gyomra. El kellene szaladnia! Mégis levette a cipőjét, letette a holmiját. Úgy érezte megbénult. Ura leültette őt, és mivel korábban megbeszélték, a férfi elővette a reggelinek valót és Ő is leült az asztalhoz. A lány leblokkolva, remegve ült, el akart menekülni, annyira félt, de azt érezte, lebénult. A vágya tartotta fogva, és ettől ijedt meg igazán. A férfi bíztatta, egyen, de csak annyit tudott kinyögni, talán később. Ura ekkor vette észre, a szubja mindjárt összeomlik félelmében. Megfogta a lány kezét, majd felállt az asztaltól, átült a foteljába, és rászólt a lányra, üljön a lábaihoz. A lány csak nyekergett erre valamit, így határozott parancs érkezett. Nem tudta, bénultságában egyáltalán fel tud e állni. Átfutott az agyán a gondolat, hogy ha feláll, inkább elszalad. A butája nem tudta, a vágya ezt nem engedi. Felállt és elindult ugyan Ura felé, de a lábától csak kb 1,5 méterre tudott leülni. Sírt, de csak belül. Szégyellte a viselkedését, hiszen Ura tulajdonaként rémesen viselkedett. A férfi a laptopját az ölébe vette, mintha ott sem lenne. A lány pedig a zokniján kezdett matatni, piszmogott vele, és arra gondolt, bárcsak elbújhatna. Épp annyira vágyott az Ura lábaihoz kúszni, mint amennyire félt...persze önmagától. A kedves bíztatásra kicsivel közelebb ült. Csend töltötte ki a nappalit, a lány még mindig a lábfejét bámulta, Ura pedig tovább internetezett. Az elmélázásból az imádott hang zökkentette ki néha, ami arra bíztatta, üljön közelebb. Centiről centire húzódott a férfihoz, és amikor a látóterébe értek a férfi lábai, akkor a szemeit már azokon járatta a sajátja helyett. Lassan csillapodni kezdett a pulzusa, és normalizálódott a légzése. Aztán...egyszer csak azt vette észre, már öleli a férfi lábait, annak keze pedig finoman simogatja a tarkóját és a fejét, a halk hangja pedig dícséri őt. Kifújta a visszatartott levegőt, izmai elernyedtek, áthatotta őt a biztonság, a nyugalom érzése, amire mindig is vágyott. Megszűnt a külvilág, minden gondja-baja, kiürült az agya, csak a feléje áradó szeretetet és nyugalmat érezte. Végig futott benne a gondolat: először életében vigyáznak rá, először életében biztonságban van, elfogadja őt az Ura. Az az ember, aki mindig őszinte vele, az a férfi, aki nőként bánik vele, az a Dom, aki a legjobbat hozza ki belőle, ami nem más, mint önmaga, a boldog szub, aki csak az Uráért él. Ennyi viszontagságos év és csalódás után végre boldog, mert elfogadást, megbecsülést és tiszteletet kap, és ő odaadhat Urának mindent, amire csak képes. Ennyire pozitív jövőképet még sosem látott maga előtt. Boldog emberré, nővé, szubbá tette őt egy férfi.
Sokat megélt a lány az Ura mellett. Csak most tanulta meg igazán, kis buta lány már biztosan nem lesz többé.

Vége