Cikkek idő szerint
2024. 03. (29)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

a kis buta lány története folytatódik...2.

Törölt felhasználó
2017. 07. 17. 10:18 | Megjelent: 820x
Eljött a találkozás napja. A lány izgatottan, forgolódva aludt, a gyomrában némi remegéssel. Reggel korán vonatra ült, és ábrándozott. Vajon milyen lesz a férfi élőben? Vajon ő maga milyen lesz? Ideges, zavarban lévő, nyugodt, boldog, vagy pánikolni fog? Egész úton ezen járt az agya, de a vágya mindennél erősebb volt, mégis nyugtalanul ült. Végig tartották a kapcsolatot, hogy merre jár épp a vonat. Ahogy közeledett a céllállomás felé, egyre idegesebb, mégis egyre vágyakozóbb lett. De amikor le kellett szállnia, tudatosult benne, nincs visszaút. Összeszedte a táskáját, de mindenkit igyekezett előre engedni a leszállásnál, pedig tudta, a vonat nem a menedéke. A menedéke ott várta az állomáson, mégis nehezen kászálódott le. A tömegben nézelődött, a lábai vitték előre, közben érezte, hogy a tenyere már vizes, annyira izgul. Aztán egyszer csak megpillantotta Őt. Vagy a férfi volt a gyorsabb a megpillantásban? Ezt nem tudta, csak azt, már tényleg nem szaladhat el. A férfi mosolygott, a lánynak meg fogalma sem volt már semmiről. Két puszival köszöntek egymásnak, aztán a férfihoz indultak. Ura végig beszélt hozzá, de a lánynak fogalma sem volt, miről van szó, csak a férfi hangját hallotta, meg mintha néha ő is beszélt volna, de talán csak habogott. Arra gondolt, mennyire béna már, hogy ennyire szétesett a férfi közelségétől, mégis próbált határozottan lépdelni, de ez valójában inkább botorkálásnak tűnhetett. Megérkeztek. A lakásba lépve összeugrott a gyomra. El kellene szaladnia! Mégis levette a cipőjét, letette a holmiját. Úgy érezte megbénult. Ura leültette őt, és mivel korábban megbeszélték, a férfi elővette a reggelinek valót és Ő is leült az asztalhoz. A lány leblokkolva, remegve ült, el akart menekülni, annyira félt, de azt érezte, lebénult. A vágya tartotta fogva, és ettől ijedt meg igazán. A férfi bíztatta, egyen, de csak annyit tudott kinyögni, talán később. Ura ekkor vette észre, a szubja mindjárt összeomlik félelmében. Megfogta a lány kezét, majd felállt az asztaltól, átült a foteljába, és rászólt a lányra, üljön a lábaihoz. A lány csak nyekergett erre valamit, így határozott parancs érkezett. Nem tudta, bénultságában egyáltalán fel tud e állni. Átfutott az agyán a gondolat, hogy ha feláll, inkább elszalad. A butája nem tudta, a vágya ezt nem engedi. Felállt és elindult ugyan Ura felé, de a lábától csak kb 1,5 méterre tudott leülni. Sírt, de csak belül. Szégyellte a viselkedését, hiszen Ura tulajdonaként rémesen viselkedett. A férfi a laptopját az ölébe vette, mintha ott sem lenne. A lány pedig a zokniján kezdett matatni, piszmogott vele, és arra gondolt, bárcsak elbújhatna. Épp annyira vágyott az Ura lábaihoz kúszni, mint amennyire félt...persze önmagától. A kedves bíztatásra kicsivel közelebb ült. Csend töltötte ki a nappalit, a lány még mindig a lábfejét bámulta, Ura pedig tovább internetezett. Az elmélázásból az imádott hang zökkentette ki néha, ami arra bíztatta, üljön közelebb. Centiről centire húzódott a férfihoz, és amikor a látóterébe értek a férfi lábai, akkor a szemeit már azokon járatta a sajátja helyett. Lassan csillapodni kezdett a pulzusa, és normalizálódott a légzése. Aztán...egyszer csak azt vette észre, már öleli a férfi lábait, annak keze pedig finoman simogatja a tarkóját és a fejét, a halk hangja pedig dícséri őt. Kifújta a visszatartott levegőt, izmai elernyedtek, áthatotta őt a biztonság, a nyugalom érzése, amire mindig is vágyott. Megszűnt a külvilág, minden gondja-baja, kiürült az agya, csak a feléje áradó szeretetet és nyugalmat érezte. Végig futott benne a gondolat: először életében vigyáznak rá, először életében biztonságban van, elfogadja őt az Ura. Az az ember, aki mindig őszinte vele, az a férfi, aki nőként bánik vele, az a Dom, aki a legjobbat hozza ki belőle, ami nem más, mint önmaga, a boldog szub, aki csak az Uráért él. Ennyi viszontagságos év és csalódás után végre boldog, mert elfogadást, megbecsülést és tiszteletet kap, és ő odaadhat Urának mindent, amire csak képes. Ennyire pozitív jövőképet még sosem látott maga előtt. Boldog emberré, nővé, szubbá tette őt egy férfi.
Sokat megélt a lány az Ura mellett. Csak most tanulta meg igazán, kis buta lány már biztosan nem lesz többé.

Vége

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.