Vonaton

A fövarosba utaztam, IC, elso osztaly. A kocsi fülkes volt. Ha lehet, elonyben reszesitem az elso osztalyt, hisz itt többnyire kevesen utaznak. Ma is igy volt, egyedül utaztam a fülkeben. Legalabbis egy ideig. Az egyik szabolcsi nagyvaros utan ugyanis egy 40-es evei közepen jaro hölgy utas lepett be a kabinba. Hatarozott,szigoru tekintetu, telt testalkatu, sotetbarna haju, nagyon dekorativan oltozott nö volt, kb terdig eö sötetszürke szoknyaban, nem feltünö harisnyaban (tudjatok, olyan "börszinü" amiben csak decenten tünik fel, ha valaki viseli). Ehhez magassarku cipö. Bluza nem volt a dekoltazsnal kivagva, viszont tokeletesen feszülve adta vissza nöies alakjat, es csak sejteni lehetett, mik gömbölyödnek a bluz alatt, masodpercek alatt beinditva a magamfajta fantaziajat.
Mivel, többek között szubmisszivitasomnal fogva is elözekeny es udvarias vagyok nökkel szemben, es hat ö igencsak nagybetüs Nö volt, azonnal felajanlottam, hogy felteszem a csomagjait a fejünk feletti tartora. Köszönöm helyett hatarozott hangon es arrogans, lenezö tekintettel a velem szemben levö helyre mutatott - ahova egyebkent a nagy helykinalatban hatitaskamat is tettem -, es közölte, hogy oda fog ülni. Ennek megfelelöen helyeztem fel a böröndjet a szemben levo csomagtartora, bar kicsit közeptajra, es nem az ablakhoz, ahol ülni akart.
- Mit mutattam, hol fogok ülni? - kerdezte felemelt hangon, utalva arra, hogy csomagjat közepre, es nem az ö helye föle fektettem. Normalis esetben erre csak annyit mondtam volna, hogy "bek.....hatod, örülj, hogy feltettem.....", megsem igy törtent. Talan a hangsuly es a tekintet kombinacioja, ahogy kerdezett, vagy nem is kerdezett, inkabb szamonkert, talan ez valtotta ki belölem, de en erre csak annyit valaszoltam, hogy "bocsanat, hölgyem" es szo nelkül a megfelelö helyre csusztattam a böröndöt.
Raneztem, meg mindig nem ült le, de tekinteten lattam, hogy valami meg nem stimmel. Ekkor reflexszerüen vettem el elözöleg az altala kiszemelt helyre fektetett hatitaskamat. Elegedetten foglalta el kiszemelt, es megerdemelt helyet, majd ismet utasito hangon szolt hozzam:
- Huzd be a kabinajtot!
Valoszinuleg az utasito hangsuly inditott el bennem valamit, de gondolkodas nelkül valaszoltam:
- Igenis, hölgyem. Es ezzel a mondattal mar be is huztam a kabinajtot.
Folyamatosan meregetett a szemevel, majd megkerdezte, hogy dohanyzom-e. Nemmel valszoltam, majd közölte, hogy ra akar gyujtani, es hogy vegyek ki egy szal cigarettat a taskajabol. Megtettem. Nem a szokvanyos cigaretta volt, hanem a hosszu es vekony verzioja.
- Elnezest, de elfelejtettem szolni, hogy itt nem szabad dohanyozni - jeleztem neki, es megjegyeztem, hogy egyreszt itt hamuzo sem all rendelkezesre, es ami fontosabb, hogy a dohanyzo utas penzbeli büntetest kaphat, es leszallithatjak.
- Nem gond kedvesem, hisz itt vagy te, kis csicskam. Ha jön a kalauz, atveszed tölem a cigarettat, mintha te szivtad volna. Megertetted?
- Igen hölgyem - valaszoltam megijedve a kockazattol, de ekkor mar ösztönösen nem tudtam "nem"-et valaszolni.
- Ja, a hamuzo miatt pedig ne aggodj - mondta nevetve. Nem ertettem a szituaciot, de tudatlansagom nem tartott sokaig.
- Leterdelni csicska! - hangzott az ellentmondast nem türö parancs.
Arra gondoltam, a szamba akar majd hamuzni, es gondoltam meglepem azzal, hogy egyböl kinyitom a szamat, es kinyujtom a nyelvemet, hogy hamuzonak hasznalhassa, meglepetesszerüen megelözve a parancsot. Ekkor azonban hangos nevetesben tört ki:
- Tul sok pornofilmet nezel recskamester! Na de majd ezt is korlatozzuk a jövöben.
Ezutan elöre kellett nyujtanom a ket karomat, a ket kezemböl pedig hamuzot formalva kellett elötte terdelnem. A füstöt többször is a szamba fujta, miközben csak gyült a hamu, es en aggodo termeszetemnek megfelelöen folyamatosan azon izgultam, mikor jön a kalauz, vagy valaki mas.
Vegzett. Ismet ertetlen szituacioba kerültem, amikor nem tudtam, mit kezdjek a kezeimbe gyült hamuval es a csikkel. Nem hagyott sokaig töprengeni, hamar felvilagositott, mi mindemre jo a magamfajta gyomra. Fennhangon nevetett mikor az utolso hamunyomot is kinyelveltem a kezeimböl.
- Jol van, visszaülhetsz. Szeretned leöbliteni?
- Igen hölgyem - valaszoltam fancsali arccal, ugyanis a hamu es a csik nem eppen a legkellemesebb inger az izlelöbimboknak.
- Jol van, varj itt! - hagyta el a kabint.
Kisvartatva egy muanyag poharban levo sargas, meleg folyadekkal tert vissza, es atnyujtotta.
- Mostmar leöblitheted, rajta, az utolso cseppig! - utasitott.
Ekkor azonban panikba estem, sejtettem mi van benne, de en meg ilyet sohasem ittam. Almodoztam mar rola, hogy kenyszeritenek, kikötnek, szajpecket kapok es forrasbol kell kortyolnom a forro nektart, de igy, onszantambol, egy poharbol.....erot vettem magamon, ugy döntöttem nem szagolom meg, annal rosszabb...itt meg kell felelnem, szoval egyszeruen lehuzni....igy is lett......es.....nagy meglepetesemre egy pohar citromos teat ittam meg ekkora ceremonia közepette....
Ö ezt persze eszrevette, es nevetve közölte, hogy azt bizony ki kell erdemelni. Abbol a nektarbol nem ihat am akarki....
Szegyelltem es megalazva ereztem magam, amit ö elegedett arckifejezessel regisztralt.
Majd egyszer csak ölembe helyezte gyönyörü labait:
- Tudod mi a dolgod - hangzott az utasitas.
Erre ösztönösen, idöközben a törtentek hatasara mamorittasan, megcsokoltam jobb laban levo, fekete bör magassarku cipöt, mire ramförmedt:
- Mit mereszelsz, utolso csicska!! Hogy mereszelsz hozzamerni?? Terdre!
Nem ertettem a szituaciot, de szo nelkul tettem.
- 1-20 ig mondj egy szamot - hangzott a parancs.
- 15, mondtam mit sem sejtve. Kesöbb eltöprengtem, mi lett volna, ha 1-et mondok, bar nem hiszem, hogy megusztam volna ennyivel.
- Tartsd a pofad - utasitott, majd megkaptam eletem legnagyobb es addig legmegalazobb felpofozasat, amit a vegen utasitasra meg is kellett köszönnöm.
- Hogy mersz csokot adni a labamra te szerencsetlen, ez neked jutalom lehet. Tettel valamit, amiert jutalmat erdemelsz csicska?
- Nem hölgyem - sütöttem le a fejem.
- A labaimat kellett volna massziroznod te hasznalhatatlan.....nagyon kiabranditottal mara, na de meg is kapod erte, ami jar. Nem utazhatsz tovabb velem, de meg csak egy vonaton sem velem, igy le fogsz szallni a következö allomason.
- De hölgyem, kerem ne - könyörögtem szanalmasan egy vadidegennek, akit nem is ismertem, de ösztönösen megalazkodtam elötte es behodoltam neki.
- Leszallsz, vagy soha többe nem hallasz rolam....
- Kerem, többe nem fordul elo....
- Hat persze, hogy nem - valaszolt könyörtelenül.
- Ja, es ha azt hitted ezzel megusztad, ki kell abranditsalak. Add a tarcad! - utasitott.
Odaadtam neki a tarcamat, mire ö kivette belöle a jegyemet, szettepte, majd elkobozta az összes nalam levö keszpenzt....
- A közeljövöben majd jobban atgondolod, hogyan szolgalsz egy igazi istennöt. Es most allj elem, es told le az alsonadragodat!
Szegyenkezve es alazattal követtem az utasitast. A utobbi kb 10 perc sokkjatol az izgalom persze igencsak alabbhagyott, az elönedvtöl atazott alsonadragom persze meg utalt ra, hogy percekkel azelott a vegetativ idegrendszerem paraszimpatikus resze meg igencsak aktiv volt.
Szemügyre vette, majd megalapitotta, hogy erenyövböl eleg lesz, ha a legkisebb meretüt vasarolom meg. Majd egy cetlit nyujtott at egy erenyöv tipusszamaval, a telefonszamaval es egy kis lakattal, amibe egy kod volt gravirozva, hogy azonosithato maradjon. A lakat nyitva volt, kulcs nem volt hozza.
- Nos, kapsz egy eselyt, hogy a csicskam legy. 5 napod van, hogy a felirt tipusu erenyövet beszerezd, felrakd, az adott, koddal megjelölt lakattal lezard, es a telefonszamomra MMS-ben küldött keppel igazold. Ha megvan, jelentkezem, hogy mikor hivhatsz fel. Ha nincs meg a megadott hataridon belül, felejtsd el, hogy valaha szinem ele jarulhatsz. Ja, es egy jo tipp, mielött lezarod, verd ki ahanyszor csak tudod, mert aztan ritkan lesz orgazmusban reszed! Ha egyaltalan innen hazajutsz...Es most takarodj, neked vegallomas - dobott ki a kabinbol nevetve.
A következõ allomas jött, valahol a puszta közepen. Le kellett szallnom, ott voltam jegy nelkül, penz nelkül, ja es mielött leszalltam, meg a telefonom akksijat is elvette.
Megis boldog voltam, es remennyel teli...

(a törtenet kitalalt, es csak szarnyprobalgatas, az ekezetek miatt bocsanat, nem magyar billentyüzet)