Sétáltatás

Szeretünk eljárni sétálni a környéken. Budapest egy kertvárosi részében élünk, ott szoktuk róni az utcákat, főleg esténként. A következő történet egy ilyen nyári andalgós séta közben játszódott le kettőnk között, amikor már ment le a nap, de még mindent tisztán lehetett látni.
Az élet nagy dolgairól beszélgettünk, tervekről, vágyakról. Úgy belemerültem a beszélgetésbe, hogy megfeledkeztem korábbi engedetlenségemről, pedig gondolhattam volna, hogy nem marad sokáig büntetlenül a dolog.
- Nem rémlik, hogy megkaptam volna az ígért videót... - megpaskolod a fenekemet és oldalról rám sandítasz, ahogyan egymás derekába karolva sétálunk a házak között.
- Melyik videóról is lenne pontosan szó? - kicsit idétlenül nevetgélek zavaromban, ugyanis több videó elkészítése is feladatom volt, különböző határidőkkel.
Lassítasz a tempón és elém lépsz. Az arcomon fut végig a tekinteted többször is, mintha csak fel akarnád térképezni a gondolataimat. Én meg próbálok erős lenni, de nem bírom sokáig a tekintetedet, és lesütöm a szemeimet. Felnevetsz a reakciómra halkan, majd mire újra felnézek, már érzem, ahogy megragadod a torkomat és a hajamba markolsz, úgy vonsz magadhoz egy durva, erőszakos csókhoz. Végigfut rajtam a hideg és libabőrös leszek, amikor ilyeneket csinálsz... egyszerűen imádom. Ennek hangot is adok néhány kéjes nyögéssel, és igyekszem hozzád simulni, hogy mindenedet érezhessem. De nem tart sokáig az örömöm, ugyanis határozottan hátralépsz, és csak a nyakamon hagyod rajta a kezedet.
- Akkor most meg kell, hogy büntesselek! - és egy mozdulattal lehúzod a pólóm nyakát a melleim alá... még szerencse, hogy korábban megírtad, mit vegyek fel a sétánkra. Széles nyakú, vállról lelógó felső és rakott szoknya fehérnemű nélkül. - Megsétáltatlak a környéken, viszont ilyen sápadt... - rácsapsz az egyik mellemre - fehér mellekkel nem mutatkozhatok. - és azzal rácsapsz a másikra is. Olyan gyorsan tetted mindezt, hogy reflexből magam elé kaptam a kezeimet védekezve, és hirtelen ki is futott a vér a fejemből, elsápadtam. Hibáztam. De mire felocsúdok, Te korrigálod a hibámat. - A kezedet! A másikat is! - a kézfejemre ütsz kettőt, és egyik kezeddel összefogod az enyémeket a csuklóimnál... rendesen megszorítod.
- Sajnálom, Uram! Többet nem fordul elő! - mondom gyorsan, hátha segít a helyzetemen, de a szúrós tekinteted jelzi, hogy hiába. Nem is szólalsz meg, csak elkezded a melleim pirosítását: erőteljesen és lassan, majd egyre gyorsulva tenyérrel 20-20 nagyot csapsz mindkét oldalra. Próbálok egy helyben maradni, és nem túl hangosan nyögni, sikítani a fájdalomtól. Csíp és ég, a szemem könnybe lábad. Mikor végeztél, megszemléled művedet, és rám parancsolsz, hogy nyomjam összébb a melleimet a kezeimmel. Előveszed a telefonodat, és felvillan párszor a vaku. - Köszönöm, Uram! - nyöszörgöm el végül.
- Gyönyörűek... - simítod végig a melleimet immár óvatosan - és most ezt megmutatjuk másoknak is. Így kell sétálnod mellettem, lehúzott felsővel. Meg ne lássam mégegyszer, hogy megpróbálod eltakarni őket!
- Igenis, Uram!
- Helyes! Akkor mehetünk! - és belém karolsz.
Mindezt a szűk kis utcákon, kertes családi házak között tesszük. Nem csak a melleimet, az arcomat is elönti a forróság. Mi van, ha valaki meglát? Nagyon izgató, és megalázó a helyzet. Már amikor megcsókoltál, kezdtem nedvesedni, most már nagyon lucskos vagyok és lüktetek is. Legszívesebben letérdelnék eléd, és könyörögnék, hogy bassz meg durván és kegyetlenül itt az utca közepén, hogy az fájjon... de tudom, hogyha ennek a vágyamnak most, büntetésem közepette adnék hangot, azzal nem érnék el semmit. Úgyhogy inkább csendben szenvedek tovább melletted a kielégítetlen pulzálásomtól kínozva.
Nem sokan mászkálnak rajtunk kívül itt, néha egy-egy kocsi elmegy mögöttünk, vagy előttünk. Hátulról nem látszik, hogy a felsőm a mellem alá lett húzva, viszont Te a belvárosban is szoktál úgy játszani velem, hogy fel-felhúzogatod a szoknyámat, így a mögöttünk lévő autósok, járókelők megpillanthatják a fenekemet, és most is ezt teszed. Hihetetlenül zavarba tudok ettől jönni, és zsibbadni is kezd tőle kicsit a kezem, így nem kapkodok oda, hogy vissza lehúzzam, ugyanakkor élvezem, hogy így rendelkezel felettem és játszol velem.
A kis forgalom miatt kivezetsz a sínekhez, ahol a sínek közötti kicsit szélesebb sávon le lehet rövidíteni az utat a vasútállomáshoz. Nem viszel ki odáig, csupán megállunk ezen a sávon, és megvárunk pár vonatot. Mögém lépsz, és átkarolsz úgy, hogy azért mindenem látható maradjon, szépen kifeszítesz, és mindig a közlekedő vonatok irányába fordítasz. Sok személyszállító vonat halad el itt, úgyhogy páran láthatnak minket. Viszont hamar megunod az álldogálást, úgyhogy amikor már látjuk, jön a következő vonat, a hajamnál fogva megfordítasz és letérdeltetsz.
- Mire ideér az a vonat, ajánlom, hogy a szádban legyek, különben kölcsönadlak valakinek estére! - és többet nem segítesz, csak ott állsz előttem, és vársz. Megijedek, hogy tényleg képes lennél ezt megtenni, pedig tudod, hogy nem akarok más játékszere lenni, úgyhogy remegő kézzel, kapkodva próbálom kiszabadítani a farkadat. Pont az az öv van rajtad, amit utálok nagyon, mert trükkös a kikapcsolása, és a remegés nem segít a helyzetemen. Majdnem letépem a nadrágodat, és a vonat meg csak közeledik. Amikor izgulok, akkor mindig kiszárad a szám, és az szopás előtt nem túl előnyös, de a feladat az feladat!
Nem jár mögöttünk túl messze a vonat, mire sikerül kiügyeskednem téged a nadrágból, és azonnal a számba veszlek, elkezdelek szopni. Így, hogy a számban vagy, a nyáltermelésem is újra beindul, és méginkább lüktetek. Felizgat, amikor leszophatlak. Szívesen magamhoz nyúlnék, amit normális esetben Te szívesen végig is néznél, de nem most, úgyhogy nyögök, mélyre veszlek a számba, szenvedélyesen istenítem a farkadat, hogy érezd, mennyire szeretlek. Gyakran felnézek rád, mert imádom látni, hogy nézed a szopásomat. Közben elrobog mellettünk a vonat, de nem érdekel abban a pillanatban, hogy ki más nézhet közben minket. Egyedül Te vagy fontos most. Újra a hajamba markolsz, és először finomabban, majd egyre durvábban kezdesz szopatni. Az ütemet gyorsítod, nem mindig bírom tartani a tempódat, de igyekszek, amit Te néhány pofonnal jutalmazol közben. Mikor legközelebb felnézek, ismét a vakuval találom szemben magam, de most folyamatosan világít... azt hiszem, párszor vissza fogom nézni ezt a videónkat majd. Amikor közeledsz az orgazmushoz, kézbe veszed a dolgokat.
- Nem érdemled meg, hogy a szádba élvezzek! Rossz kis kurva voltál... - és vered a szemem előtt pár centire a farkadat. Harapdálom az ajkamat, imádom, amikor a számban lehet, és amikor lenyelhetem a spermádat. Tudom, hogy nem érdemlem meg, pedig nagyon akarom. Ezt sugározza a vágyódó tekintetem, a nyögéseim és nyöszörgésem. Alig tudom tartóztatni magam, hogy ne legyek megint engedetlen. Élvezed a látványt, élvezed, hogy így kínzol engem, mert tudod, hogy nagyon tetszik nekem a helyzet. Hátrarántod a fejemet, de nem az arcomra, hanem a melleimre, mellkasomra és nyakamra élvezel. Egy kevés a pólómra megy.
- Na gyere, te kis ribanc! - a mellbimbóimnál fogva húzol és felállítasz. Durván megcsipkeded és csavargatod őket, majd visszaigazítod a pólómat, hogy fedje a melleimet. Szinte azonnal átázik a gecitől, ami oda került. Így már csak a nyakamon és mellkasom felső részén csordogáló látható. - Menjünk el a pékségbe kenyérért! Azt elfelejtettünk hozni. - és innentől kézen fogva sétálsz velem.
Nem tudom, hogy a pékségben dolgozók mennyire szúrták ki a rajtam száradó spermát, de Te mindent megtettél, hogy legyen rá esélyük. Nekem kellett beszélnem az eladóval és fizetnem.
Nagyon szép volt ez az esténk! Köszönöm Neked, hogy ilyen durva és kegyetlen vagy velem! Otthon még lágyan simogattad és bekented masszázsolajjal a melleimet, de nem elégítettél ki. Egy ideig ugyanis megvontál tőlem minden érintést lentről, és megtiltottad, hogy magamhoz nyúljak, de az egy másik történetünk része.