Eszter kálváriája 5.

Eltelt a délelőtt, Eszter fizikai fájdalmat érzett a felizgatása, majd kielégületlenül hagyása miatt. Nagyon mérges volt, szinte ölni tudott volna.
A kezdeti dühe azonban lassan lecsillapodott, és a vágy hatalmasodott el benne, hogy valahogy elélvezhessen. Próbálta, hogy valami izgatóra gondolt, de csak rosszabb lett, mert saját magát felizgatta, de nem tudott spontán elélvezni, így inkább abbahagyta ezt a tevékenységet.
Lassan kezdett éhséget érezni, és a szája is kiszáradt, már rég nem ivott semmit. Nagyon nehezen telt az idő, de végre nyílt az ajtó, és belépett Péter.
A lány haragja ismét fellángolt, és hangosan elkezdte gyalázni fogva tartóját, aki nem szólt egy szót sem, csak odament a falhoz, és leakasztott egy ostort, majd szó nélkül elkezdte vele csapkodni a meztelen lány fenekét.
Eszter az első ütések hatására elnémult, a fájdalom elhallgattatta, felsikoltott, és azon kívül, hogy „Neeeee”, nem tudott semmi mást mondani. Úgy érezte, hogy szétszakad a bőre. Az ötödik ostorcsapásnál könyörgően nézett kínzójára, a tizediknél már csak nyöszörgött, könny szökött a szemébe, a tizenötödiknél elkezdett keservesen sírni, a huszadiknál már nem bírta tartani sem magát, és végül ernyedten lógott a köteleken.
Péter a huszonötödik után abbahagyta, odalépett a lányhoz, levette a lány csuklóiról, és lábairól a bilincset, a szobában levő heverőre fektette a magatehetetlen lányt, és egy krémmel elkezdte bekenni a lány fenekén az ostorcsapások okozta sebeket. Ez nagyon jólesett Eszternek, mert kellemesen hűsítette a bőrét, már kevésbé fájt a verés, és magában még hálás is volt, amiért a fiú törődik vele.
- Sajnos, még nem bízhatok meg benned – suttogta Péter a fülébe, - ezért kénytelen vagyok még megkötözni, hogy nehogy valami butaságot csinálj.
Eszter képtelen volt válaszolni.
Péter a kezét, lábát X alakban az ágy sarkaihoz kötötte, miközben beszélt a lányhoz:
- Tudod, még mindig nem vagy igazi szolga, nagyon sok hibát követtél el, miközben megbüntettelek a kitörésed miatt, de ezt majd holnap, amikor már jobban érzed magad, megbeszéljük. Talán megérted, hogy én nem haragszom rád, mert olyanokat mondtál rám, de meg kell neveljelek kicsit, hogy eszedbe vésd, hogy ki is vagy te! Most elmegyek, hagylak pihenni, később visszajövök, és megfordulhatsz, hogy a hátadon fekve is pihenhess.
Ezzel elment, magára hagyva a sötétben az életében először verést kapó lányt, hogy gondolataiba mélyedhessen.