A visszatért külföldi barátaim újabb esetei (3)

Mikor mindketten leültek, Yamato a kanapéra, Balázs pedig elé a szőnyegre, a lábához, megszólaltam:
- Én azt terveztem, hogy a bemutatkozás után több csoportban lesznek a gyakorlatok, mivel van négy mester és négy sub is itt, de úgy látom, hogy ez nem fog menni, mert ugyan Yamato és Balázs elvonultan tették, amit tettek, de ezalatt a többiek kifejtették óhajukat, hogy mindenki-mindenkit szeretne látni játék közben.
- Igen, így van. – helyeseltek többen is.
- Akkor viszont azt kell megbeszélnünk, egyeztetnünk, hogy ki-kivel szeretne játszani, bemutatózni és mit. Ki kezdi? – kérdeztem és néztem Cristobalra és Zolira, jelezve, hogy nem én szeretnék kezdeni bemutatózni. Cristobal viszont kis hezitálás után megszólalt:
- Én általában mester oldalon érzem jól magamat, de most szeretném kipróbálni a másik oldalt is, de nem tőled, sem Yamatótól, hanem Zolitól kapva az utasításokat. – mondta halkan, miközben rám és Zolira nézett. Az kicsit elcsodálkozva hallgatta, majd mikor magához tért megkérdezte:
- S mit szeretnél kipróbálni?
- Leginkább az alázatot, fenekelést, de lehet enyhe cbt is és feltétlen legyen kényszerszopatás is benne, de anál csak az ánusz rózsát izgatva és a végén szeretnék el is élvezni. – sorolta halkan s egyre pirosabban.
- Rendben, legyen. – egyezett bele Zoli, felállt s már vezényelt is:
- Állj fel, de tempósan, minden le csak a kisgatya marad még rajtad, majd négykézlábon elém állsz! – hallatszott tőle s mivel Cristobal nem volt eléggé fürge az utasítások végrehajtásában a felkapott lovaglópálcával a lábikráira csapott ösztönzésképpen. Cristobal megugrott, fel is kiáltott, de gyorsan lekapkodott mindent magáról, még zavarában a kis gatyóját is, s ott állt már előtte négykézlábon, de nem mert Zolira nézni, hanem lesütötte a szemét s a szőnyeget nézte.
- Na, így már jó lesz, de mivel túlteljesítetted a kapott utasításokat, így én is lépek egyet és már jön is a büntetés ezért. – mondta és Cristobal mögé lépve már csattogtak is a pálcák a dudorodó popóján, majd odébb lépve kapott a csöngő golyóira is párat.
Megugrott ettől Cristobal, mert erre nem számított, így Zoli oldalról alá nyúlva a még lógó farkát kapta marokba, azzal szorította le a padló felé, de a pálcával próbálta eltalálni a lógó golyóit. Hol sikerrel, hol nem. Míg Cristobal halkan megszólalt:
- Hogy is mondtad, ki a mazó, mert én nem! – nyögte ki végre hozzám beszélve.
- Ja, hát nem enyhe cbt-t kértél? Vagy rosszul hallottam? – kuncogott Zoli. – Na, jó, akkor legyen más. – hangsúlyozta a „mást” és mi magyarok azonnal megértettük ezt, de Cristobal még nem. Értetlenül nézett rá. Zoli pedig megkérdezte tőle:
- Kitől szeretnéd a kényszert? Ki szopasson meg? – nézett rá.
Cristobal körbenézett és Olivérre mutatott, majd így indokolta:
- Azt mondta magáról, hogy a hátán is fát lehet vágni, kibírja, ha nem azt teszik, hanem néha, ügyetlenül, megharapdálják a dákóját. Ugye? – nézett Olivérre, aki nem válaszolt, de felállt, odatérdelt Cristobal elé és a sportnadrágjából elővette a már eléggé duzzadt, merevedő, vastag farkát és kezdetben óvatosan próbálta Cristobal szájába tuszkolni, aki azonban nem nyitotta eléggé tágra a száját, ezért Olivér befogta az orrát, így már kitátotta s akkor becsusszant. Rögtön eléggé mélyre is, így Cristobal öklendezni kezdett.
- Várj, finomabban bánj vele, még nem gyakorlott! – szólt rá Zoli és a pálcával párat, keményen és csattanósan húzott Olivér hátára. Viszont ezzel azt érte el, hogy annak már merev farka, mint egy dárda csúszott ki- be Cristobal száján, az meg csak öklendezett tovább.
- Mondtam, hogy finomabban! – szólt rá Zoli, így Olivér óvatosabb lett s már Cristobal is abbahagyta az öklendezést és kezdte lassan élvezni a szopást.
Ő igen, de Olivér még nem, mert neki ez lassú és ütemtelen volt. Így megfogta Cristobal állát és a feje tetejét is s ütemet kezdett adni az egésznek. Egyre gyorsult az ütem s közben szorította is Cristobal száját össze, így hamarosan mindketten felkiáltottak. Olivér többször is megvonaglott, míg Cristobal próbálta elhúzni a száját, de nem tudta, így Olivér abba ment el.
Ezen aztán Zoli úgy megdühödött, hogy miközben folyamatosan szidta Olivért, akit elrángatott Cristobaltól s közben csépelte, ahol érte.
Én közben Cristobalt kiküldtem, hogy öblítse ki a száját, majd visszatérve intettem Zolinak, aki odalökte Olivért Cristobal elé és közben a kezébe nyomta a lovaglópálcát is:
- Ne sajnáld, nem apád! Üsd, vágd, szaporán! – szólt az utasítása.
- Én? – csodálkozott el Cristobal. – Én most Sub vagyok, nem?
- Nem, most üsd, vágd! – sürgette Zoli és felé penderítette, így az tette, amire utasították.
Az is igaz, hogy akik figyeltek, nem csak néztek, azok észrevehették, hogy már Cristobal sem össze-vissza üt, hanem egyre céltudatosabban s erősebben egyes helyeket. Eddig Olivér térdelve állt a padlón, így főleg a hátát és fenekét találta el Zoli s így Cristobal is, de Cristobal most odébb lépett s felvett egy lovaglóostort s azzal kezdte megcélozni Olivért. Helyezkedett, hogy jobban érje, de már nem csak a hátát és feszes popóját célozta meg, de iparkodott úgy ütni, hogy az ostor vége visszacsapódjon és Olivér hasát, belső combját és farkincáját, golyóit is elérje.
Többször kellett próbálkoznia, mire sikerült a célt eltalálnia. Olivér felszisszent, mikor golyóját, vagy farkát érte az ostor vége.
- Ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! – hallatszott tőlem. Olivér meggyötörten nézett rám, de nem mert megszólalni.
- Akkor lassan elég lesz az abrichtolásból Cristobal! – szólaltam meg. – Jöhet az orál a részedről! – bíztattam.
Cristobal hirtelen nem értette, majd Barnabás mutatta neki kit tegyen, így megértette és már Olivérhez lépett, megfogta a fejét és befogta az orrát és a kitátott szájába nyomta a farkát, ami azért még nem volt eléggé merev. Olivér el is fintorodott, de én rászóltam:
- Ne fintorogsz, hanem dolgozd meg, hogy kemény legyen s jöhet a mélytorkozás is!
- Igenis, Uram! – válaszolta Olivér és tette a dolgát.
Hamarosan látszódott is az eredménye munkájának, mert Cristobal farka egyre merevebb, keményebb lett és már ketten együtt elérték, hogy Olivér mélytorkosan is szophasson, igaz Olivér gyakorlott volt, így nem öklendezett kezdetben sem.
Most Zoli lépett oda hozzájuk és miközben Olivér még szopott, Cristobal ánuszrózsája környékén járt Zoli keze, majd lassan az egyik ujja be is csúszott abba. Szép, lassan ki-be csúsztatgatta az egy ujját Cristobalban, míg egyszer mögé lépett s kitámasztva annak testét teljesen belenyomta az ujját. Látszott kicsit meg is forgatta, helyezte benne s mivel megtalálta a prosztatáját, így óvatosan azt kezdte masszírozni. Közben intett Olivérnek, aki már nem mozgott, hanem szájában tartva fogta Cristobal merev farkát.
Zoli ügyesen járt Cristobalban, s hamarosan annak teste kezdett remegni, majd megfeszült és még pár masszírozás után, megvonaglott többször is. Olivér pedig engedelmesen cumizott, sőt szívta ki Cristobalból, amit csak tudott, majd a végén körbenyalta, lenyalta a makkját, annak alján összegyűlteket is.
Így teljesült Cristobal kívánsága Zolitól s Olivértől is.
A jól végzett munka után elégedett volt minden résztvevő, így a többiekre néztem, hogy ki szeretné, akarja folytatni a játékot.
(folyt. köv.)