utazás 5.

Hirtelen furcsa toporgó hangra lett figyelmes, majd valami felhuppant az ágyára. Riadtan ült fel, vele szemben egy kölyök kutya ugrabugrált az ágyon, és játékosan kézen nyalta a lányt. Anna azt sem tudta, alszik vagy ébren van. Nem értette, hogyan került a kis idétlen kutya az ágyára. A kölyök nem törödve semmivel mászott az ölébe, és játékosan harapdálni kezdte a kezét.
-Hát te ki vagy?
Észre sem vette Tamást az ajtóban, csak amikor az megszólalt:
-Az egyik páciensem. Oltani hozták. Aranyos, ugye?
-Iiigen.
-Segítesz megfogni amíg megvizsgálom és beoltom? Én nem bírok vele, olyan ugribugri - mondta huncut mosollyal a férfi.
-Ééén? Nem is tudom...gondolja?
-Persze! Úgy látom, hamar megszeretett téged, örülne, ha simogatnád, amíg megkapja a szurit.
Anna tétovázott, közben a kölyök húzni kezdte a ruháját és pajkosan incselkedett vele.
A lány imádta az állatokat, mindig is szeretett volna egy kiskutyát. Letette a kutyát az öléből és felkászálódott az ágyról. A férfi bíztatóan mosolygott rá.
- Gyere velem, hátul van a rendelőm.
Anna bátortalanul indult a férfi után, karjába kapva a kutyust. Cipőt húztak, és hátra mentek egy kis helységbe. Anna orrát fertőtlenítő szag csapta meg. Egy tiszta, takaros rendelőben találta magát, középen egy asztallal. A férfi rámutatott, hogy tegye oda a kutyust.
-Fogd meg a tarkójánál és simogatsd közben.
Tamás megvizsgálta a kutyust, benézett a szájába, a fülébe, meghallgatta a tüdejét és a szívverését, pár perc volt az egész.
-Egészséges kis fickó, jöhet a szuri. Anna, nagyon jól csinálod, tartsd a fejét erősen.
A lány két kézzel fogta meg a kutya fejét. Tamás felszívta az oltóanyagot, Anna pedig becsukta a szemét, csak annyit érzékelt, hogy a kis kölyök egy pillanatra felnyűszített.
-Készen is vagyunk! Anna, nélküled nem ment volna, köszönöm. -mosolygott rá a férfi.
A lány most először figyelt fel arra, hogy Tamás kedves vele. Zavarba jött. Levette a kutyát az asztalról és játszani kezdett vele.
Pár perc után Tamás szólt neki, hogy a kiskutya gazdái kint várnak, muszáj kivinnie nekik a blökit. A lány búcsúzóul még megsimogatta a kutyát.
A férfi visszatérve megmosta a kezét, majd végignézte, ahogyan a másik is kezet mos.
-No, elvégzett munka után jár a megérdemelt uzsonna! - mondta jókedvűen a férfi.
-Én...én...nem vagyok éhes.
-Anna, nem erőltetem. De szeretném, ha innál gyümölcslevet. Egy pohár csak. Menni fog.
Ezzel a férfi kiment a rendelőből, a lány pedig tétován indult utána. A konyhában találta magát, Tamás pedig kitöltött neki egy pohár baracklevet, majd elkezdett kipakolni a hűtőből, sonka, sajt, paradicsom került az asztalra. Anna szorongatta a poharat, közben a padlót bámulta.
-Nem muszáj enned, Anna. De igyál. Nyugodtan leülhetsz.
A lány állva, kortyonként itta meg a gyümölcslevet, közben a férfi falatozni kezdett. A pohara kiürült, de szorongatta tovább. Nem tudta mit tegyen. Közben észrevette, kutyaszőrös és nyálas lett a ruhája. Fürödnie kellene...de teljesen leblokkolt, csak állt ott lemerevedve. Eszébe jutott az Ura. Szeretett főzni rá, szerette nézni, ahogyan jóízűen eszik. Most pedig...soha többé nem láthatja. Összeszorult a torka, némán sírni kezdett. Tamás hangja zökkentette ki.
-Anna, nekem van egy kis dolgom. Amíg visszaérek, nyugodtan lefürödhetsz, és ha van kedved, nézz körül a házban. Fürdés után szeretném, ha innál még egy pohár gyümölcslevet. A hűtőben van többféle. Rendben?
A lány sírva bólintott, majd visszabotorkált a szobájába. Az ágyra ülve a kezébe temette az arcát és zokogni kezdett. Nyomorúságosan érezte magát. Az Urának nem kell, és kiszolgáltatta őt egy idegen férfinak. Nem tud hová menni, pénze nincs, egyáltalán azt sem tudja, hol van. Kinézett az ablakon, és látta, ahogyan a férfi autója kigördül a kapun. Várt még pár percet, hátha a férfi visszajön valamiért, majd miután ez nem történt meg, tiszta ruhát vett elő, és átment a fürdőbe, amelynek a kulcsát azért ráfordította. Észrevette, hogy be van készítve tusfürdő és sampon. Megnyitotta a vizet és tisztálkodni kezdett. Jól esett a testének, de ismét eszébe jutott az Ura, hogy mennyire szerette őt megfürdetni és mennyire szerette, ha vele zuhanyozhatott.

A fájdalma fokozódott a gondolattól, zokogni kezdett. Elzárta a vizet, megtörölközött, felöltözött. A szobájából ellenőrizte, a férfi távol van e még. Nem látta az autót az udvarban. A konyhába ment, azzal a gondolattal, hogy iszik, de meglátta a kis folyosót, ami a rendelőbe vezetett. Töprengett, összeharapta a száját, nézte a folyosót és a rendelő ajtaját. A lábai az ajtó felé vitték, gyorsan benyitott és körülnézett. Meglátta a fiókokat, óvatosan elkezdte kinyitogatni őket, közben a lélegzetét is visszatartotta. A harmadik fiókban megtalálta, amit keresett. Egy szikét. Gyorsan kezébe vette a zsákmányát, visszacsukta a fiókot, majd az ajtót és a szobájába osont. Hirtelen megkönnyebbült. Megtalálta a megoldást, hogy ne fájjon többé semmi.

Vége (egyelőre)