utazás 4.

Anna felriadt álmából. Ijedten ült fel az ágyon, és keserűen vette észre, nem csak rémálom az egész. Megint elsírta magát. Nem akart itt lenni, Uránál szeretett volna lenni...de eszébe jutott hogy ő elküldte őt. Hiába töprengett, nem értette...talán rosszat tett...vagy Ura ráunt volna...vagy talán másik szubot talált magának? Nem tudta, csak azt, hogy egy idegen férfira bízta őt. És ez a tudat összeszorította a szívét. Vége a világának. Az ablakon kinézve látta, sötétedni kezd. Megszökik! Igen, visszaszökik! De rájött, az ablakon kimászva csak az udvarra jut, ami zárt. A szeretett Ura pedig nem akarja őt többé. Nincs is tehát hova mennie. Magára maradt, árvának érezte magát és nem látta, ugyan mi értelme így az életének. Elveszített mindent, a szerelmét, a biztonságot, az otthonát, mindent! Gondolataiból Tamás hangja zökkentette ki, aki a szoba ajtajában állt, a kezében egy pohár narancslével.
-Anna, szeretném, ha ezt meginnád.
A lány nem válaszolt, az ágy szélén ülve a lábfejét bámulta. A férfi belépett a szobába, a poharat az éjjeli szekrényre tette, egy csomag papírzsebkendő társaságában.
-Anna, a szobában szemben van a mosdó, zuhanyzóval együtt. Bármikor használhatod bátran, ne félj, nem fogok rád nyitni. Nekem külön fürdőszobám van, így ez csak a tiéd. Ezzel kifordult a szobából, magára hagyva a lányt, aki rá sem nézett a pohárra, visszagubózott az ágyra. Nem akart semmit, csak meghalni. Elhagyta az Ura! Nem kell már neki, és nem tudta az okát. Csak azt tudta, bele kell törődnie, el kell fogadnia az elfogadhatatlant. Lyuk tátongott a mellkasán. Csak nézte a falat.
Nem vette észre, mikor lett éjszaka. Pisilnie kellett, de úgy érezte, nincs ereje felkelni. Hogy is mondta a férfi, hol a mosdó? Összeszedte az erejét, és kilépett a szobából. Szemben állt a mosdó ajtajával. Ahogy lenyomta a kilincset, odabent fény gyúlt. Elvégezte a dolgát, aztán a tükörbe nézve meglátta elgyötört arcát. A szemei vörösek és a sírástól püffedtek voltak. Nem érdekelte a külseje. Nincs kinek megfelelnie. Visszament a szobába és lefeküdt. Imádkozni kezdett, hogy haljon meg reggelre.
----------------
Azt sem vette észre, mikor lett reggel, még mindig a falat nézte összekuporodva. Nem érdekelte, hogy nem zuhanyzott, hogy a tegnapi ruhájában van. Semmi nem érdekelte.
Nem vette észre, hogy Tamás mikor ment be a szobába. A férfi összeráncolta a homlokát, mikor meglátta, hogy a pohár érintetlen. Szó nélkül vitte ki a poharat, majd visszajött egy másikkal.
-Jó reggelt Anna. Nem ittál. Hoztam baracklevet, talán jobban szereted.
A lány nem reagált, így a férfi letette a poharat és kiment a szobából. Anna hirtelen telefoncsörgést hallott, majd a férfi hangját:
- Igen...rendben van, nincs gond.
Mint az őrült, pattant fel az ágyból és szaladt a hang felé. Biztos az Ura telefonált! Beszélni akar vele, hogy vigye haza! Tamás a nappaliban állt, Anna rárontott a kezére, hogy kivegye a telefont abból, de a férfi fél kézzel megállította a mozdulatban, a lány pedig a parkettára rogyott.
-Itt vagyok igen. Délután elmegyek és megnézem- folytatta a férfi, majd kinyomta a hívást.
-Anna...mit csinálsz?
-Ő volt? Az Uram volt ugye? Hazavisz ugye?
A férfi felnyalábolta a lányt és a kanapéra ültette.
-Anna. Én állatorvos vagyok. Délután meg kell néznem egy lovat. Erről beszéltem valakivel.
A lány magába zuhant. Nem az Ura volt. Nem viszi haza többé. Zokogásban tört ki és visszaszaladt a szobájába, visszakuporodott az ágyra, a falat bámulni. Azt hitte, belehal a fájdalomba.
Kis idő múlva Tamás bement hozzá. Meglátta a még mindig teli poharat, aggodalmasan ráncolta össze a homlokát.
-Anna. Enned is kellene, de főleg innod. Megígértem, hogy vigyázok rád, de nem akarlak kényszeríteni. Szeretném, ha innál. Csak egy pohár gyümölcslé, nem több. Próbáld meg.
A lány azt akarta, hogy a férfi békén hagyja. Így felült, és kezébe vette a poharat. Ekkor látta, mennyire remeg a keze. Lenyelt pár kortyot, a férfi közben mosolyogva nyugtázta, hogy legalább pár korty elfogyott.
-Jól van. Köszönöm Anna.
A lány a fal felé fordult némán, és remélte, a férfi végre békén hagyja. Nem akart semmit, csak meghalni, így, a fal felé fordulva.