Félix és Gábor első hétvégéje a vidéki házban (11)

Vasárnap reggel már „hasamra sütött a nap”, mire felébredtem. Elmúlt negyed nyolc is és Tibor nyolc órára jön. – jutott eszembe. Gyorsan magamra kaptam egy pólót és rövidnadrágot, majd a fürdőszobában macskamosdást végezve már nyargaltam is le Gábort ébreszteni. Talán kissé sürgetőbb volt a hangom az általam kívánatosnál, mert amint beléptem, elkiáltottam magamat: - Ébredj, mert mindjárt itt a munkásunk s nekünk még rendbe kell hoznunk magunkat! Semmit sem vehet észre rajtunk! Gábor kissé megijedt a kiáltásomra, majd mikor kapcsolt, mi is az ábra, gyorsan feltápászkodott és odatolatva nyújtotta a rácson ki a kezét megbilincselésre. - Erre most nincs idő! Menj, végezd el a dolgodat, gyors zuhanyozás, majd vedd fel, amit idekészítek Neked, és felöltözve gyere fel a konyhába, de szaporán! – mondtam s közben nyitottam a zárat és a rács ajtaját.
Míg Ő eliramodott kissé hitetlenkedve, hogy így megbízom benne, én elővettem egy világoskék pólót, hozzá illó sötét- és világoskék színekben játszó bermudát, fehér bokafix bordás zoknit, aminek sárga színű a talpa. Egy Adidas papucsot készítettem még melléjük, majd indultam fel a konyhába. A TV-t bekapcsoltam s miközben a kávéfőzőt és a teafőzőt bekészítettem, odapislantottam a képernyőre. Láttam, hogy már fürdik, és tényleg siet, mert futtában törülközött, szaladt vissza a ketrechez s vette fel gyorsan az odakészített cuccokat. A papucsot kissé furcsállotta, de belelépett és indult is fel. Átváltottam a reggeli adásra a TV-n, majd hangosan mondottam:
- Gyere, itt vagyok a konyhába. Válts le, szelj kenyeret, készíts elő vajat, felvágottat, sajtot egy tálra. Paprikákat is találsz a kamrában. A konyhaszekrényből végy elő bögréket a tejeskávénak és alcopal nagy csészéket a teának, mert én mindkettőt iszom reggel, Te majd eldöntöd, mit kérsz. Ja és a munkásunknak is készíts mindenből, mert velünk reggelizik kint a teraszon. – s indultam kifele, mert eszembe jutott, hogy a területvédő áramot még nem kapcsoltam ki, nehogy megüsse az érkező Tibort.
Siettem be a nappaliba, mert ott volt berendezve a kezelőközpont a kép mögött, ahonnan mindent tudtam vezérelni. Kikapcsoltam az áramot, visszamentem a konyhába, de eszembe jutott, hogy Gáboron se bilincs, se a területvédő áram nem működik, ezért így szóltam:
- Csak semmi meggondolatlanság részedről! Gondolj arra, hogy ha semmi baki nem lesz ma, akkor délután tudsz a nejeddel és a gyermekeiddel beszélni telefonon. Úgy sem jutnál messze papucsban, hiszen a legközelebbi lakott település is jó pár kilométerre van, no meg se iratod, se pénzed, se mobilod nincs. Igaz erősebb vagy nálam, de azért futásban utolérnélek és a sokkoló hatásos eszköz a kezemben! Tibornak pedig azt kell gondolnia, hogy békésen nyaraló barátom vagy. Ezért előtte a keresztnevemen szólíthatsz!
S kifele indultam a kapuhoz, hogy azt is kinyissam, mivel láttam már az ablakból, hogy a távoli erdőszélen feltűnt Tibor lassan közeledő alakja, ahogyan kényelmesen ballagott. A kapunál azonban meglepetés ért, mert enyhe áramütést éreztem, így önkéntelenül is visszaugrottam az udvar felé. Ekkor jutott eszembe, hogy csak a legkisebb fokozatra állítottam, de nem kapcsoltam ki a belső kört, csak a külsőt - a kert bokrain túlit - kapcsoltam le. Gyorsan visszairamodtam a ház felé, és ahogyan a lépcsőn szedtem a lábaimat, láttam, hogy Gábor a terítés közben – az asztalon át - rám néz, szemében szomorúsággal.
Nem volt időm most kideríteni, mi az oka, hanem gyorsan beszaladtam és a belső kört is kikapcsoltam, majd kinézve konstatáltam, hogy Tibor még messze van, így visszamentem a teraszra, s csak ekkor kérdeztem meg, mi bántja.
- Tudod, az a baj, hogy nem hiszed el nekem, hogy én önként és jól megfontoltan tettem Neked ott - az uszodában – ajánlatot. A Te feltételeidet is alaposan megrágtam akkor éjjel, s annak alapján adtam meg másnap a beleegyező válaszomat. Bár azt tényleg nem gondoltam, hogy sokkolóval és árammal fogsz kordába tartani, ideérkezésünkkor meg is versz és közlöd, hogy minden semmis, semmi sem áll a korábbi egyezségünkből. Azt is tudom, hogy a pénz első részlete magasabb összegű volt, mint előre mondtam, de nekem tényleg szükségem volt arra is, mint ahogyan szükségem van a második részletre is, hogy családomat biztonságban tudhassam, és tudjam, nem kerülnek az utcára. Ezért nem nagy ár, hogy a testemet Neked adom egy időre (felnézett, sóhajtott), majd folytatta: Azt teszel velem, amit akarsz! Tegnap is komolyan gondoltam, hogy tedd meg, hatolj belém, mert gondoltam csak erre vársz. Úgy látom, rosszul gondoltam. Nem azért nem megyek el, mert nem lenne módom rá, mert eddig soha nem is gondoltam erre. Tudd, hogy pedig gondoltam, többször is, legutóbb ma éjszaka is, elalvás előtt. De lehet, hogy Te már nem tartod a megállapodásunkat, de én még mindig kötelezőnek érzem magamra, mert segítettél már eddig is, és remélem, kibírom, hogy a második részletet is megszolgálhassam Neked! – mondta el egy szuszra. Majd kissé elgondolkodva még hozzátette:
- Nagyvonalú vagy, hogy megengeded, hogy a keresztneveden szólíthatlak Tibor előtt. Csak az a baj, hogy míg Te az én teljes nevemet, címemet tudod a csekkekről; én még a keresztnevedet sem! – s választ sem várva bement a konyhába.
Ott álltam döbbenten, mert szóhoz sem jutottam az elhangzottak hallatán. Le a kalapot előtte. – volt az első gondolatom, majd elszégyelltem magamat, mikor rájöttem, hogy milyen igaza is van/volt velem szemben. Ott álltam elgondolkozva s észre sem vettem, hogy közben Tibor belépett a kapun és felém tartott az udvaron át.
Gábor gyorsan visszajött a konyhából a teraszra, elém lépett, megpuszilt, majd hangosan: - Jó reggelt! - et kívánt és kissé megbökve - szemvillantással jelezte - Tibor szinte mögöttem áll már. Észbe kaptam és én is hangos: - Jó reggelt! Neked is, legyen szép napod! – válaszoltam, majd megfordulva kézfogással üdvözöltem Tibort. Tibor kissé tanácstalanul állt, nem tudta kezet nyújtson-e Gábornak, vagy csak köszönjön, de Gábor megelőzte, kezet nyújtott, majd asztalhoz invitált mindkettőnket. Míg mi leültünk, Ő bement és kihozta a kannákat, valamint kis csuporban a tejet is. Tibor az üres székre tett szatyorra mutatva mondta, hogy csak kenyeret és pizza lapokat hozott, mert vasárnap nincs péksütemény, de más sütemény sem, csak hétköznap. Nekiláttunk az evésnek és közben megbeszéltük, hogy Gábor főzi az ebédet, mert szereti produkálni magát s dicsekedni főzési tudományával; Tibor ma a kerti fákat és haszonbokrokat permetezi meg, majd felássa a kert sarkát, hogy elültethessük a bokorbabokat; én pedig le- és kimosom az autót, kis ápolást, kenegetést végzek rajta, melyben majd segít Gábor is, ha a főzéssel végez. Majd én is és Gábor is kérdezgette Tibort a helyi pletykákról, várható eseményekről. Ezek között mindkettőnknek feltűnt, hogy ma délután a falubeli focipályán nevezetes rangadó lesz a szomszéd falu válogatottjával, s mieinknek nyerniük kellene, hogy első helyen végezve ősszel felsőbb osztályba játszhassanak. (Gondolom Tibor nem véletlenül ecsetelte ezeket, mert rövidebb munkaidőt és esetleges közös meccsnézést gondolt délutánra.) Meg is állapodtunk, hogy mindenki csipkedi magát a munkájával, s korai ebéd után – kiglancolt kocsival – be is érünk a meccs kezdetére. Hamarosan asztalt bontottunk és mindenki ment dolgára.
Tibor kiment az udvarról nyíló szerszámos kamrába, kivette a permetezőt, kimérte a permetszereket, megcsinálta a törzsoldatot. A kamrát becsukta, majd a permetezőgéppel a vállán és kezében a törzsoldattal a kapun át kiment a kertbe, ahol hozzálátott az előkészületekhez. Még visszaszaladt, mert átöltözött az utcai ruhájából a kamra melletti helyiségben a kezeslábasba és kivitte a zubbonyt is, amiben permetezni akart. Közben lopva fel- felnézett a teraszra, ahol Gábor az asztalt szedte le és vitte be az edényeket egy tálcán. Elmélázva nézte jó alakját, kisportolt testét, amit ki is emelt a világoskék póló. No meg a sportgatyából kilátszó izmos, de szőrös lábszárak is megnyerhették tetszését. Mikor észrevette, hogy a kocsin át követtem tekintetét, elkapta, s megzavarodva gyorsan kiment a kapun, hosszú haja csak úgy úszott utána a levegőben. (Gondoltam, talán Ő sem outsider=kívülálló. Eddig sohasem figyeltem meg, hogy érdekelték volna az escortos fiúim.)
(folyt. köv.)