Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

utazás 3.

Törölt felhasználó
2017. 07. 11. 13:37 | Megjelent: 854x
Nem vette észre, mikor álltak meg. A biztonsági övet markolta és a könnyeitől nem látott semmit. Az autó begördült egy udvarra, az elektromos kapu pedig becsukódott utánuk. Két megtermett kutya lobogó fülekkel szaladt az autóhoz, ugrálva üdvözölték a kiszálló gazdájukat. Anna akkor figyelt fel, amikor Tamás kinyitotta az ajtaját és szólt, hogy szálljon ki. A lány meg sem moccant, markolta az övet.
-Anna, megérkeztünk, szállj ki.
A lány nem felelt, csak kapaszkodott tovább.
-Szállj ki nyugodtan, nem bántanak.
A lány ekkor vette észre a két toporgó kutyát, akik érdeklődve szimatoltak befelé az autóba.
-Anna, ha nem szállsz ki, kiveszlek én. Nem kell félned sem tőlem, sem tőlük.
A lány ujjai ráfehéredtek az övre. A férfi behajolt, hogy kikapcsolja az övet. Ekkor érezte meg először a másik illatát, amely idegen volt, de nem kellemetlen. Régóta csak az Ura illatát érezhette, ami beivódott úgy a tudatába, hogy bármikor fel tudta idézni. De ez az illat teljesen más volt.
Az övet továbbra sem eresztette, de a férfi kezei erősebbnek bizonyultak, lefejtette az elfehéredett ujjait, majd kisegítette a lányt a kocsiból. A két kutya szimatolásba kezdett, izgatottan dugták az orrukat a lány lábaihoz, közben élénken csóválták a farkukat.
-Simon és Allé, nem bántanak, ne félj tőlük.
A lány az autó oldalához lapult, nézte a két kutyát, közben a férfi kivette a táskáját hátulról. Teljesen le volt blokkolva, nem tudta, mi történik vele, hol van és miért küldte el az Ura.
-Anna, itt fogsz lakni velem. Nézz körül nyugodtan. Sok megbeszélni valónk van, de ez még várhat.
A lány óvatosan nézett fel, egy nem túl nagy, de takaros házat látott, rendezett udvarral. Könyörögve nézett a férfira:
-Kérem szépen, vigyen haza...
-Már itthon vagy, Anna. Gyere, menjünk be. Ezzel megfogta a lány karját és vezetni kezdte a bejárati ajtó felé. A lánynak nem volt választása. A férfi belépett az ajtón, de Anna megtorpant.
-Gyere csak be. Neked is könnyebb lesz, ha engedelmes leszel.
A férfi bevezette a házba, belépve levette a cípőjét, a lány pedig csak álldogált egyhelyben. A szívét a bánat markolászta, fel sem nézett, de levette a cipőjét ő is. Tamás a karjánál fogva vezette beljebb, a kis belépő után, a nappalin keresztül haladva jobbra egy kisebb szobában találta magát.
-Ez lesz a szobád. Pakolj ki a szekrénybe. Utána körbevezetlek.
A férfi magára hagyta.
A lány körülnézett. Kisebb szoba, egy ággyal, szekrénnyel és egy kisebb éjjeli szekrénnyel berendezve. Az ablak az udvarra nézett. Gyorsan magára csukta az ajtót, sajnálkozva látta, hogy nincs kulcs a zárban, így azt nem tudta ráfordítani. Rákuporodott az ágyra a fal felé fordulva, és sírásban tört ki. Sokáig nem maradt egyedül. Az ajtó kinyílt, és a férfi hangját hallotta.
-Anna, az ajtó akkor lehet csukva, ha megengedem vagy ha én csukom rád. És arra kértelek, pakolj ki. Utána pihenhetsz, ha szeretnél.
A lány kitört:
-Hagyjon békén! Nem az Uram! Nem akarok itt lenni!
A férfi az ágyhoz lépett, a lányt talpra állította, majd a táskáját felkapva kirázta belőle annak az összes holmiját, csak úgy szálltak mindenfelé a ruhaneműk. Ezt látva a lány azt kezdte érezni, jobb ha szót fogad.
-Anna, csinálj rendet, pakolj el mindent. És ne emeld fel a hangod mégegyszer. Én sem kiabálok veled.
Ezzel otthagyta, a táskát pedig magával vitte. Anna összeszedte a ruháit, összehajtogatta azokat és eltette a szekrénybe. Visszabújt az ágyra, és pityergett tovább. Legalább az ajtót magára húzhatná! De nem merte, így a fal felé fordulva kesergett tovább. Nem akart itt lenni. Otthon akart lenni, Ura lábainál, nyugalomban és biztonságban. Olyan idegen volt neki minden, és nem értette, miért szánta ezt a sorsot neki az imádottja. Néha hallotta, ahogyan a férfi tesz-vesz a házban, örült, hogy magában lehet...csak az ajtó, bárcsak becsukhatná! Megfájdult a feje a sok sírástól, egyre kimerültebb volt. Lassan kezdte elnyomni az álom, de azt még hallotta, ahogyan a férfi belép a szobába. Gyorsan összeszorította a szemeit, had higyje azt a másik, hogy elaludt. Egyszer csak puha takarót érzett a vállán. A férfi betakarta, majd magára hagyta. A lány megadta magát a kimerültségnek és mély álomba zuhant.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa