utazás 3.

Nem vette észre, mikor álltak meg. A biztonsági övet markolta és a könnyeitől nem látott semmit. Az autó begördült egy udvarra, az elektromos kapu pedig becsukódott utánuk. Két megtermett kutya lobogó fülekkel szaladt az autóhoz, ugrálva üdvözölték a kiszálló gazdájukat. Anna akkor figyelt fel, amikor Tamás kinyitotta az ajtaját és szólt, hogy szálljon ki. A lány meg sem moccant, markolta az övet.
-Anna, megérkeztünk, szállj ki.
A lány nem felelt, csak kapaszkodott tovább.
-Szállj ki nyugodtan, nem bántanak.
A lány ekkor vette észre a két toporgó kutyát, akik érdeklődve szimatoltak befelé az autóba.
-Anna, ha nem szállsz ki, kiveszlek én. Nem kell félned sem tőlem, sem tőlük.
A lány ujjai ráfehéredtek az övre. A férfi behajolt, hogy kikapcsolja az övet. Ekkor érezte meg először a másik illatát, amely idegen volt, de nem kellemetlen. Régóta csak az Ura illatát érezhette, ami beivódott úgy a tudatába, hogy bármikor fel tudta idézni. De ez az illat teljesen más volt.
Az övet továbbra sem eresztette, de a férfi kezei erősebbnek bizonyultak, lefejtette az elfehéredett ujjait, majd kisegítette a lányt a kocsiból. A két kutya szimatolásba kezdett, izgatottan dugták az orrukat a lány lábaihoz, közben élénken csóválták a farkukat.
-Simon és Allé, nem bántanak, ne félj tőlük.
A lány az autó oldalához lapult, nézte a két kutyát, közben a férfi kivette a táskáját hátulról. Teljesen le volt blokkolva, nem tudta, mi történik vele, hol van és miért küldte el az Ura.
-Anna, itt fogsz lakni velem. Nézz körül nyugodtan. Sok megbeszélni valónk van, de ez még várhat.
A lány óvatosan nézett fel, egy nem túl nagy, de takaros házat látott, rendezett udvarral. Könyörögve nézett a férfira:
-Kérem szépen, vigyen haza...
-Már itthon vagy, Anna. Gyere, menjünk be. Ezzel megfogta a lány karját és vezetni kezdte a bejárati ajtó felé. A lánynak nem volt választása. A férfi belépett az ajtón, de Anna megtorpant.
-Gyere csak be. Neked is könnyebb lesz, ha engedelmes leszel.
A férfi bevezette a házba, belépve levette a cípőjét, a lány pedig csak álldogált egyhelyben. A szívét a bánat markolászta, fel sem nézett, de levette a cipőjét ő is. Tamás a karjánál fogva vezette beljebb, a kis belépő után, a nappalin keresztül haladva jobbra egy kisebb szobában találta magát.
-Ez lesz a szobád. Pakolj ki a szekrénybe. Utána körbevezetlek.
A férfi magára hagyta.
A lány körülnézett. Kisebb szoba, egy ággyal, szekrénnyel és egy kisebb éjjeli szekrénnyel berendezve. Az ablak az udvarra nézett. Gyorsan magára csukta az ajtót, sajnálkozva látta, hogy nincs kulcs a zárban, így azt nem tudta ráfordítani. Rákuporodott az ágyra a fal felé fordulva, és sírásban tört ki. Sokáig nem maradt egyedül. Az ajtó kinyílt, és a férfi hangját hallotta.
-Anna, az ajtó akkor lehet csukva, ha megengedem vagy ha én csukom rád. És arra kértelek, pakolj ki. Utána pihenhetsz, ha szeretnél.
A lány kitört:
-Hagyjon békén! Nem az Uram! Nem akarok itt lenni!
A férfi az ágyhoz lépett, a lányt talpra állította, majd a táskáját felkapva kirázta belőle annak az összes holmiját, csak úgy szálltak mindenfelé a ruhaneműk. Ezt látva a lány azt kezdte érezni, jobb ha szót fogad.
-Anna, csinálj rendet, pakolj el mindent. És ne emeld fel a hangod mégegyszer. Én sem kiabálok veled.
Ezzel otthagyta, a táskát pedig magával vitte. Anna összeszedte a ruháit, összehajtogatta azokat és eltette a szekrénybe. Visszabújt az ágyra, és pityergett tovább. Legalább az ajtót magára húzhatná! De nem merte, így a fal felé fordulva kesergett tovább. Nem akart itt lenni. Otthon akart lenni, Ura lábainál, nyugalomban és biztonságban. Olyan idegen volt neki minden, és nem értette, miért szánta ezt a sorsot neki az imádottja. Néha hallotta, ahogyan a férfi tesz-vesz a házban, örült, hogy magában lehet...csak az ajtó, bárcsak becsukhatná! Megfájdult a feje a sok sírástól, egyre kimerültebb volt. Lassan kezdte elnyomni az álom, de azt még hallotta, ahogyan a férfi belép a szobába. Gyorsan összeszorította a szemeit, had higyje azt a másik, hogy elaludt. Egyszer csak puha takarót érzett a vállán. A férfi betakarta, majd magára hagyta. A lány megadta magát a kimerültségnek és mély álomba zuhant.