kiküldetésben - 2.

KIKÜLDETÉSBEN -2
… miután ilyen fondorlatos módon kollégám fogságába kerültem, kezemen, lábamon, nyakamon lánc, négykézláb álltam rabtartóm előtt, aki hátamra ült, a szíjjal egyre erősebben verni kezdte fenekemet, rettenetesen fájt, de ő csak nevetett és nevetett, térdével szorította hátam, tetszett neki, ahogyan vonaglottam és eleinte csendben, majd egyre hangosabban jajgattam.

A kiabálásra méregbe jött, leszállt a hátamról és kiment a fészerből. Nyomban a menekülési lehetőséget kerestem, de a csuklóm és a tetőgerenda közötti lánc csak a krumplisverem mellett engedélyezett egy-két méternyi mozgást…

Kollégám hamarosan visszatért, kezében egy öreg zablát tartott, amit gyorsan és elég durván a szájamba helyezett, tarkómon erősen meghúzott, így ezután csak nyögdécselni tudtam. A zabla feszítette a számat, lihegtem és szaporábban nyeltem tőle.

- zajongásodért most megbüntetlek! ezentúl csak az engedélyemmel beszélhetsz! Megértetted!?

kiabálta, miközben a szíjjal ütött, vágott, ahol ért, nem kímélte combomat, hátamat – én kipeckelt szájammal csak nyögtem és hevesen bólogattam, csak legyen már vége a verésnek, mert már izzadtam a fájdalommal, a por ráragadt testemre, hajam csapzott lett, teljesen elvesztettem főnöki, de lassan emberi mivoltomat is. Nagyon megtört ez az eddig nem tapasztalt megláncolt, védekezésre képtelen állapot és a szíj okozta fizikai fájdalom. Lassan elvesztettem saját akaratom, csak arra figyeltem, hogy pontosan teljesítsem az utasításokat, hogy elkerüljem a bántalmazást.
- most pedig gyerünk, készíts vacsorát, éhes vagyok! - parancsolta

Fogta összebilincselt csuklómon lévő lánc végét, ezzel vezetett, szorosan összeláncolt bokámmal kellett tipegnem, a nyakamon lévő, földig lógó lánc pedig csörgött rajtam, ahogy engedelmesen lépegettem. Az udvaron szerencsére sötét volt, így nem látott senki, de tipegve csak lassan és egyensúlyomat nehezen tartva értem el az amúgy pár méterre lévő nyári konyhába. Ott meg kellett terítenem a régi tányérokkal, majd vizet húznom a kútból, kollégám, illetve most már uram mindvégig a közelemben volt, egy pillanatra sem tévesztett szem elől. Nagyon lassan haladt így a munka, a szoros láncok minimális mozgásteret hagytak, belevágtak a húsomba, gyötrelmes volt minden mozdulat.

Végre elkészültem, uram némi felvágottat és hasonlókat tett az asztalra, éppen készültem én is odaülni, de durván megrántotta a nyakamban lévő láncot, szorosan az asztal lábához hurkolta és engem berugdosott az asztal alá.
- itt a helyed!
ezzel jóízűen nekilátott falatozni, majd kivéve a zablát a számból és néha a földre vetett egy kis kenyeret. Olyan éhes voltam, hogy azonnal felszedtem és megettem és őszintén szólva a végén még hálás is voltam a kapott vízért, igyekezetemben megcsókoltam a kezét. Ez tetszett neki, elégedetten így szólt:
- jól van, tanulsz, látom! Szeretem, ha jól viselkedsz! Remélem tudod, ezentúl kettőnk közül ki parancsol! Az asztal alatt így meztelenül kikötve mindenesetre jól mutatsz, ezt is megörökítem emlékül!

Ezzel újabb képeket készített rólam a mobiljával… majd elsüllyedtem szégyenemben, igyekeztem a földre szegezni tekintetem, de ekkor állam felemelte, így kényszerített, hogy belenézzek a kamerába, a végén már egészen beletörődtem helyzetembe.
- jól van, most tévét nézek –
mondta és egy hordozható dvd lejátszót vett elő, én még mindig az asztal alatt kuporogtam, nem tudtam, mitévő legyek, nem mertem sem szólni, sem moccanni.

Egészen elzsibbadtam, testemen lüktettek az ütések kipirosodott foltjai, de ügyet sem vetett fészkelődésemre, pedig majd beszakadt a hátam, a térdemen pedig már hólyagok keletkeztek, de csak nézte a filmet, amit én nem láttam az asztal alól, csak a hangokat hallottam, ami nem kecsegtetett sok jóval… valami erőszakos, durva film volt. Hamarosan széttárta lábait, engem az asztal alatt odahúzott és rám parancsolt:
- nyalogasd a lábam, csókolgass, simogass!

Bár még sosem volt dolgom férfival, nem volt más választásom, megtettem,eleinte nagyon szokatlan és idegen volt a dolog, de arra gondoltam, a nők is ezt csinálják, nem lehet olyan rémes… önálló akaratomat vesztve és félve egy újabb veréstől igyekeztem finoman és érzékien csinálni, közben egészen belejöttem, simogattam a vádliját, csókolgattam a lábfejét.

Egy idő után combjaihoz húzott, azt simogattam, cirógattam, majd heréit is csókolgattam, farkát simogattam, szopogattam. Ez elsőre nagyon szokatlan volt, csak szememet behunyva ment, de ahogyan hallottam egyre zihálóbb lélegzését, még élveztem is. Figyelemmel, finoman jártattam nyelvem fel és alá… Ez tetszett neki, amint összeláncolt csuklómmal simogattam, számmal kényeztettem, láncaim pedig csörgése érdekes aláfestése volt a filmnek… Közben erősen hajamat markolta, két kezével füleimnél fogva irányította, merre járjon a szám, farkát időnként teljesen torkomig nyomta, máskor makkját nyalatta. Ahogy meredezett, féltem, hogy lenyeleti velem ondóját, de első figyelmesebb megnyilvánulása gyanánt csak arcomba és hajamra engedte ki…. Végül nem is találtam a dolgot olyan vészesnek…

- megijednél, ha látnád magad! – mondta – de sebaj, nem látod, mert a film végén megyünk vissza a helyedre!
És valóban, visszavezetett a szállásomul kijelölt veremhez,csuklómon lévő lánc végét a bokámhoz lakatolta, így álló helyzetben csak derékig tudtam felemelni a kezem, beleparancsolt (nem is olyan könnyű láncokban lemászni), a nyakamon lévő lánc végét pedig kilakatolta a régi, nehéz ekéhez, úgy zárta rám a tetőt. A kb. másfél méteres oldalú gödörben csak kuporogva létezhettem, sem felállni, sem kinyújtózni nem tudtam, csuklóm, bokám szorosan összeláncolva.

Meztelenül, koszosan, elgémberedve töltöttem az éjszakát, keveset tudtam csak aludni, bogarak is járkáltak rajtam és hajnalban már vacogtam, alig vártam, reggel legyen…