utazás 2.

Telt az idő. A lány bámészkodott kifelé az autóból. A csárdából jöttek kifelé a jóllakott emberek, az érkező autókból pedig új vendégek tértek oda be.
Észre sem vette, amikor az egyik autó mögöttük leparkolt és a sofőrje egyenesen feléjük tartott. Ura kiszállt, de szólt a lánynak, hogy maradjon ott. Megkönnyebbülve dőlt hátra, az autó jelentette most neki a biztonságot, így hálával gondolt a férfire, hogy nem kell kiszállnia. Az idegen férfi és az Ura kezet fogtak, majd pár lépéssel távolabb mentek. Beszélgettek, de ebből egy szót sem hallott. Arra gondolt, talán valami üzleti ügyről van szó, így nyugodtan dőlt hátra, és várt, közben bámészkodott tovább. Észre sem vette, mikor kinyílt a mellette lévő ajtó, és Ura szólt, szálljon ki és menjen vele. A lány megrettent, de szót fogadott. A másik férfi apró mosollyal várta őket, és ahogyan odaértek, kinyújtotta a kezét a lánynak:
-Tamásnak hívnak.
-Aaaanna, -dadogta zavartan a lány és odanyújtotta a kezét.
A férfi finoman megszorította azt, mindezt mosolyogva.
Anna zavartan állt egyik lábáról a másikra. Lopva végignézett a magas férfin, de utána gyorsan a cípője orrát kezdte bámulni. Földbe gyökerezett a lába, mikor észrevette, hogy közben a táskáját Ura kivette az ülésről, és letette mellé a betonra, amit az idegen férfi felkapott és pár méterrel arrébb vitt. A lány sírásra görbülő szájjal nézett Urára, aki maga felé fordította és jelentőségteljesen ránézett.
-Anna...nem tudok tovább rád vigyázni. Tamás a barátom, innentől vele fogsz lakni. Nem kell félned tőle.
A lány fel sem fogta, amit hall, vissza akart szaladni Ura autójához és beszállni, de férfi benyomta a központi zárat, így hiába próbálta kinyitni a kocsi ajtaját. Nem, nem akart mással lenni, csak a szeretett Urával. Kétségbeesve rángatta az ajtót, de az nem nyílt. A férfi utánament, megfogta a lány mindkét kezét, és elmondta neki mégegyszer, hogy Tamással kell mennie.
-De...de miért Uram, miért? Rosszat tettem? - A lány zokogásban tört ki.
-Muszáj, Anna. Ezzel megsimogatta az arcát, majd homlokon csókolta és kézen fogva vezette őt Tamáshoz, aki közben a lány holmiját betette az autója csomagtartójába. Engedelmesen, de sírva követte az Urát, Tamás pedig az autója mellett várta őket, a hátsó ajtót pedig kinyitotta, arra várva, hogy a lány beszálljon. Ura megkérte Annát, hogy szálljon be, de az nem akart.
-Anna, muszáj beszállnod. Nem tudok már vigyázni rád, de szeretném, ha jó sorod lenne. Érted?
-Iiigen, Uram...de nem értem!
-Figyelj kicsim, azt szeretném, ha Tamással lennél a továbbiakban. Szállj be az autóba.
Anna beült, de a szíve majd megszakadt a fájdalomtól. Az ajtó becsukódott, a lány pedig összekuporodott az ülésen, és rázkódott a sírástól. Nem értette, mi történik, miért nem maradhat azzal, akit szeret. Tamás beszállt, beindította a motort, és lassan elindultak. A lány feltérdelt az ülésre, és a hátsó ablakon át nézte, hogyan távolodnak. Szeretett Ura pedig még mindig ott állt, ahol Annát beültette a kocsiba.
A lány keserves sírása az egekig hallatszódott. Kérleni kezdte Tamást.
-Kérem szépen...vigyen vissza! Kérem!
-Nem lehet, Anna. És ülj szépen le, kösd be magad.
Anna felfogta, nincs visszaút. Leült, összekuporodott, és csak sírt tovább. Nagyon félt, és nem értette, miért lett elküldve.
-Anna, kösd be magad!
A lány becsatolta a biztonsági övet, és jobb híján azt kezdte görcsösen markolni. Már nem érdekelte a suhanó táj, a fájdalom és a félelem elborította őt annyira, hogy arra gondolt, bárcsak meghalna.

Folyt.köv.