Eszter kálváriája 4.

Rádöbbent, hogy ez nem játék, nem álom, hanem a valóság, és most akár tetszik, akár nem, nincs olyan helyzetben, hogy az akaratát érvényesíthesse.
Felemelte a kezét, így láthatóvá téve a testét, melyet Péter végigmérve gusztált a lány legna-gyobb kínjára. kellemetlen volt neki a kiszolgáltatottság érzése, hogy egy férfi azt csinál vele, amit akar, ő ebbe nem tud beleszólni. Becsukta a szemét, hogy ne is lássa, amint a férfi tekin-tete mustrálgatja őt, mint egy rabszolgavásárban a kiállított rabokat, de Péter rákiáltott:
- Ki engedte meg, hogy becsukd a szemed, amikor a testeddel ismerkedek?!
Rémülten kinyitotta a szemét, és megbabonázva nézte a férfi tekintetét.
- Engedetlenségért, és hogy nem kértél engedélyt arra, hogy becsukhasd a szemed, most ízelí-tőnek 5 ütést kapsz a fenekedre, amit ugyanígy feltett kezekkel kell elviselned, és megtiltom, hogy egy hangos szó elhagyja a szád! Megértetted?
- Igen – válaszolta alig hallható hangon.
- Igen…mi???
Nem értette a kérdést, de megkapta rá a választ! Péter tenyérrel újra rácsapott a fenekére, és azt mondta:
- Igen..URAM! Ezentúl ha nem teszed hozzá az Uram szót, meglátod, mi lesz a vége! Tehát megértetted, hogy hogyan kell fogadnod az öt ütést?
- Igen Uram – rebegte félelmében Eszter.
- És legyél olyan kedves, jó hangosan számold, hogy mennyinél tartunk!
- Igenis Uram!
Péter a lány háta mögé ment, a kezeit egy arra kiképzett kampóra a plafonhoz rögzítette. Esz-ter remegve várta az első ütést, hogy a fiú tenyere ismét jó nagyot csattanjon a popsin…
És megtörtént az első ütés, ám nem bírta megállni, hogy ne kiáltson fel, ugyanis a – szinte már várt – tenyér helyett egy pálca csípős, erős csapását érezte!
- Mit mondtam neked, hogy hang nélkül??? – kiabált rá Péter. – ezért plusz öt csapást kell adjak neked. Majd megtanulod, hogy engedelmeskedned kell!
A lány könnyes szemekkel várta a csapásokat, és összeszorította a fogát, megfogadta magá-ban, hogy csak azért is kibírja hang nélkül.
- Egy! – kiáltotta hangosabban, mint szerette volna az első pálcacsapás után.
- Kettő!
Így ment tovább tízig, megfeszítette a testét, hogy ne csináljon megint olyat, amiből büntetést kaphat, és kibírta hangos szó nélkül.
Amikor vége lett az ütéseknek, elernyesztette magát, és akkor vette észre, amit nagyon nem szeretett volna, ha a fiú észrevesz.. ugyanis tocsogott a nedvességtől, ami előtt abszolút érthe-tetlenül állt. De mondanom sem kell, épp ez az óhaja miért teljesült volna? 
Péter közelebb lépett, és kedvesen szólt a lányhoz:
- Azt még nem mondtam, de a büntetések végén hangosan meg kell köszönnöd, hogy a gaz-dád foglalkozott veled, és az idejét fecsérelte arra, hogy téged megneveljen!
- Én nem kértem, hogy rám pazarold az időd, nem kértem, hogy elrabolj, és… - itt elcsuklott a hangja, ugyanis Péter odanyúlt a terpeszben levő lábai közé, és elkezdte simogatni a csiklóját.
Riadtan nézett a férfire, szerette volna mondani, hogy álljon le, hagyja abba, de nem jött ki hang a száján, szeme fennakadt, egész teste elkezdett remegni, levegőt egyre nehezebben vett, érezte a bensőjében szétáradó kéjt, ahogy egyre feljebb és feljebb kúszik, már elérte az agyát, képtelen volt gondolkodni, már nem érdekelte a helyzete sem, már csak érezni akarta a gyö-nyört, melyet egy olyan embertől kap, aki megalázta, aki megverte, és akit….iszonyatosan kívánt ebben a pillanatban.
Közeledett a csúcshoz, már nem sok kellett hozzá, hogy a vulkán kitörjön, de ekkor…
Abbamaradt a simogatás, a kényeztetés, szinte fizikai fájdalmat érzett magában, és rákiáltott a férfire:
- Ne hagyd abba te aljas szemét, ha elkezdted, csináld végig, mert megőrülök!!!
Péter két pofont kevert le neki, és közel hajolva belesziszegte az arcába:
- Egy rabszolga, ha élvezni akar, ahhoz engedélyt kell kérnie a gazdájától, hogy képzeled, hogy anélkül elmehess???!!! Ezért a ma délelőtti büntetésed, hogy így maradsz és elmélked-hetsz azon, mivel tudnád elérni nálam, hogy neked okozzak örömöt?
Ezzel kiment, bezárva az ajtót, és egyedül hagyva a kielégítetlen lányt a gondolataival.