Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Prime

Törölt felhasználó
2010. 08. 12. 15:01 | Megjelent: 817x

- Nyitom az kaput, feljössz, a bejárati ajtó nyitva lesz. Lépj be, zárd be magad mögött. Az ajtóval szemben találsz egy dobozt rajta egy papírral, a lapon minden rajta lesz amit csinálnod kell. – hallatszott a kaputelefon torz hangján. Én pedig tudtam, hogy elvesztem, most végem.

Ott álltam a kapuban apró gombócra összeszorult gyomorral. Minden idegszálam azt sikította: menekülj, de hiába. Már rég elmúlt minden vágyam, már nem is akartam, már csak el akartam futni egy csendes sarokba, de mintha meghipnotizáltak volna, tettem a dolgomat.



Visszagondolva el sem hiszem, hogy csak egy hete ismertem meg. Még emlékszem az első levélváltásra, már fél nap után tudtam, hogy azon kevés ember közé tartozik, aki nekem kell. Emlékszem az első találkozásra a kávézóban, ahogy kedélyesen csevegtünk, mint két normális ember. Emlékszem ahogy nagyon finoman próbálgatta a hatalmát és a határaimat:

- Szóval azt mondod sub beállítottságú vagy és majdnem mindent megteszel?
- Igen, ez így igaz.
- Nyújtsd ki a kezed, tenyérrel felfelé és tedd elém.

Ez volt az első alkalom, amikor a vidám ártatlan kis teremtés először beszélt így velem. A mai napig nem értem, hogy tud egy ember így beszélni, ilyen hipnotikus hangon. Nem parancsol, nem kér, kijelent. Kijelent és én megteszem. Nem azért mert ő parancsolja, hanem mert ezt akarom tenni, az a helyes, ha az történik amit ő akar. Kinyújtottam hát a kezem, arca előtt fél méterre tartottam. Finoman elmosolyodott, épphogy csak a szája szélén, majd felemelte félig elégett cigarettáját és belehamuzott a tenyerembe. Ott abban a pillanatban megállt a világ és tudtam, hogy vége. Nem azért, mert ez volt életem legcsodálatosabb pillanata, nem azért, mert ez olyan nagy dolog. Egyszerűen éreztem rajta, hogy született domináns igazi NŐ és iszonyatos hatással van rám. Szerintem ebben a percben érezte meg ő is, hogy megvagyok. Tudta, hogy innentől kezdve nincs menekvés, már csak ügyesen kell kijátszania a kártyáit és az ujja köré csavar.

Még aznap akkor és ott a kávézóban a kezembe kaptam egy használt bugyit, amivel el kellett mennem a WC-re és felhúznom. A nap hátralévő részében azt viseltem a nadrágom alatt. Azt hittem elsüllyedek! Iszonyatosan szégyelltem magam, de ő rettentően elégedett volt magával.

Mintha csak tegnap lett volna.




Görcsös ujjakkal nyomtam meg a lift gombját, egy öreg néni szállt ki belőle csigalassúsággal. Beszálltam és megnyomtam a hatos gombot és emeletről-emeltre egyre jobban remegtek a térdeim. Magamra sem ismertem, iszonyatos görcs lett rajtam úrrá mire felértem a hatodikra.

Odaléptem az ajtóhoz és ahogy mondta, nyitva volt. Beléptem, bezártam magam mögött a nehéz hevederzárat, az mint egy kínzókamra ajtaja hatalmas csattanással lezárta a visszautat.

Megfordultam és ott volt előttem egy nagy doboz a tetején egy lappal.

„Ez az utolsó lehetőséged, hogy meggondold magad. Most még visszafordulhatsz a kulcs mögötted a zárban. Ha nem teszed meg, akkor viszont nincs visszaút.

Ha mégis maradsz, tedd a következőket:

Nyisd ki a dobozt, találsz benne pár dolgot, azokat vedd ki. Aztán vetkőzz le, teljesen meztelenre, semmi sem maradhat rajtad! Minden ruhádat tedd bele a dobozba, a dobozt pedig a melletted levő szekrénybe. A szekrényt zárd be, a kulcsát vedd ki és dobd be a szekrény résén. Van hozzá pótkulcs, nálam, de azt csak akkor kapod meg mikor én úgy döntök.

Ha végeztél, akkor a dobozban talált szájpecket tedd fel magadra. A csatot szorítsd meg úgy, hogy még pont ne legyen kényelmetlen. Találsz még két bőrből készült bilincset csattal. Azt rakd fel a csuklódra, de ne csinálj még velük semmit. Végül találsz egy használt bugyit. Azt kösd rá a farkad tövére. Jó erősen, hogy szorítsa el. Az sem érdekel, ha fáj, tedd meg.

Ha végeztél, csatold össze a bilincset a hátad mögött és gyere be a jobb oldali első ajtón a szobába és térdelj le elém.”

A görcs szertefoszlott és zombi lett belőlem. Már nem is emlékeztem arra, hogy ezt az egészet azért akartam csinálni, hogy jó legyen nekem. Nem igazán érdekelt, hogy milyen is lesz nekem, vajon fájni fog vagy élvezem? Vajon bántani fog, vagy simogatni? Semmi nem érdekelt, csak neki akartam megfelelni és mindent megtenni amit ő akart.

Gyorsan levettem az ingemet, kiléptem a cipőmből zoknival együtt, nadrág le és picit hezitálva, de letoltam az alsónadrágomat is. Védtelennek és gyengének éreztem magam, egy szál semmiben egy teljesen idegen helyen, de nem érdekelt igazán. Mindent beraktam a dobozban a dobozt be a szekrénybe, bezártam, kulcsot bedobtam. Tudtam, hogy itt a vége.

A szájpecek meglehetősen nagy volt, meg is lepett, hogy milyen nagy, de bepréseltem a számba. A vége hosszúkás makk alakú volt, belenyomódott a torkomba. Alig bírtam betolni, de végül sikerült. Megálltam a tükör előtt és szégyelltem magam. Szerencsétlen látványt nyújtottam, én a magas, erős férfi, aki épp egy műanyag makkor próbál betuszkolni a torkába. Becsatoltam olyan szorosra amennyire csak tudtam. Olyan óriási volt, hogy szinte azonnal éreztem ahogy megindul a nyáltermelésem. Nyelni persze esélyem sem volt, tudtam, hogy 3 perc és csorogni fog a számból, de tudtam azt is, hogy pont ez volt a cél.

A bilincs sima ügy volt, széles fekete bőrbilincs. Viszonylag kényelmes viselet, belül kibélelve. Jól megszorítottam és már akkor olyan érzés volt, mintha ólomsúlyok lógtak volna rajta.

A legutolsó dolog a bugyi volt. Vörös csipkés tanga. A formáján és az illatán látszott, hogy már viselték és hogy őszinte legyek ez nagyon izgatott. Nem bírtam ellenállni és megszagoltam, mámorító illata volt. Bal kezemmel felemeltem farkam, jobbal pedig rákötöttem a bugyit. Két kézzel megmarkolva jó erősen megszorítottam, a végén már kifejezetten fájt, de ezt kellett tennem.

Egy pillanatra belenéztem a tükörbe és egy végtelenségig kiszolgáltatott embert láttam, de már nem érdekelt. Kezem a hátam mögé, összekattintottam a láncszemeket, majd besétáltam a szobába.

Ő ott ült a fotelban, kényelmesen hátradőlve, csizmában, combfixben, kezében egy pohár borral és kaján mosollyal nézte végig ahogy elé sétáltam és letérdeltem.

Nem mertem a szemébe nézni, magam elé bámultam le a földre, de keresztbe tett lábait mindvégig a látóterembe lóbálta. Jól megfigyelhettem a csizmát. - Tudom ám, hogy odavagy érte – nyújtotta előre – ne aggódj, lesz még alkalmad lenyalni róla a koszt.

Előredőlt, lehajolt és megfogta a farkamat, szépen lassan elkezdte simogatni.

- Ettől a pillanattól kezdve amikor mellettem vagy - legyen az ez a lakás vagy bárhol máshol – nincs saját akaratod. A tulajdonom vagy, a testeddel, a lelkeddel, a vágyaiddal én rendelkezek és kérdés nélkül megteszed amit akarok. Még a lyukaid is mind az én tulajdonom. Tudom, hogy most nagyon meg vagy szeppenve, de azt is tudom, hogy fogsz ellenkezni, ismerlek már. Tedd csak bátran, az én dolgom, hogy ezt kineveljem belőled, a tied meg az, hogy legyőzd a saját büszkeséged és alárendeld magad az akaratomnak. Most pedig válaszolj szépen, megszagoltad a bugyit amit a farkadra kötöttél?

Még mindig a földet bámulva bólogattam.

- Tudtam, hogy meg fogod, pedig nem kaptál rá engedélyt. Egyértelműen mondtam, hogy azt csináld ami a papírra van írva. Fordulj meg, ereszkedj le négykézlábra és told ki a segged felém.

Úgy tettem ahogy kérte. Azt hittem meghalok a szégyentől. Alig egy hete ismerem és a létező legféltettebb testrészeimet kitárom előtte. Szinte éreztem a leheletét a bőrömön, hosszasan nézte, mintha tetszene neki és talán tetszett is amit lát. Majd mutatóujjával finoman és lassan behatolt a lyukamba. Nem igazán volt nedves, szerintem azért előtte benyálazta. Alig egy ujjpercét dugta be, szinte meg sem éreztem, talán át sem hatolt az izmaimon, de határozottan bennem járt. Mindez csak egy rövid ideig tartott, szinte azonnal ki is húzta.

- Fordulj vissza úgy ahogy az előbb voltál.

Megtettem, ő pedig előrenyújtotta ujját.

- Az én ágyékom illata számodra jutalom, nem szagolhatod bármikor, csak akkor amikor én úgy döntök és te hálás leszel érte. Amiért engedély nélkül elvetted, ezért most a saját mocskodat fogod szagolni te büdös disznó.

A következő mozdulattal az ujját ami bennem jár fél perce az orrlyukamhoz dugta és jó alaposan beledörzsölte. Szinte azonnal megéreztem a jellegzetes szagot, ami a saját lyukamból származott. Iszonyatosan megalázó érzés volt… és mégis izgatott, akartam, hogy megalázzon. Hosszasan kente belém a koszos ujját, majd arcom elé tartotta:

- Ha most nem lenne a szádban ez a hatalmas fasz, le kellene tisztítanod a száddal. Sajnos bent van, de ne aggódj, a kedvedért nem mosom meg, majd ha kivesszük lenyalod. Viszont ha már nem tudod használni a szádat, használjuk a picsádat az én örömömre. – eközben a mellette levő szekrény tetején megmarkolt egy erős közepes méretű felcsatolható műfaszt, azt a fajtát, aminek a másik oldalán is van kis dudor, hogy a viselője csiklóját izgassa.


(folyt. Köv.)



Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.