Zsófia szombatja (III. rész)

Ebéd után a férfi a fotelbe ült dolgozni a laptopján, Zsófia pedig a szokott helyére, a lábához ült a pokrócra olvasni. Így telt el csendben egy óra, a lány csak egyszer kelt fel, mikor a férfi kettőt koppantott a karfán, ez azt jelentette, hogy teát kér. Zsófia magának is hozott egyet. A telefonja egyszer csak rezegni kezdett. Ránézett és látta hogy Kriszta hívja, a legjobb barátnője. A férfire nézett, az bólintott, felvette a telefont.
- Szia Zsófi! Tudod hogy Barbinak jövő héten lesz a szülinapja, de kapott egy utat a férjétől Bécsbe, ahol megismerkedtek, hát nem romantikus? Azt szeretné, hogy inkább ma tartsuk a bulit, találkozzunk nyolckor a szokott helyen, eszünk, iszunk, jól mulatunk, na? – Krisztából szokás szerint ömlött a szó.
Zsófia megnyomta a kihangosítógombot.
- Kriszta, kihangosítottalak, mondd még egyszer légy szíves a programot! – kérte.
A másik lány nem lepődött meg, tudta Zsófia milyen kapcsolatban él.
- Találkozunk nyolckor, eszünk valamit, aztán elmegyünk a Rózsaszín Paradicsommadárba, latin est lesz, iszunk, mulatozunk.
A lány kérdően nézett Urára, az bólintott és felemelte egy ujját.
- Rendben, egyig ráérek – mondta Zsófia vidáman.
- Csak egyig? Akkor kezdődik a buli!
- Tudod hogy nem vagyok az a nagyon bulizós fajta... – szabadkozott.
- Jól van, az is valami – csivitelte Kriszta – aztán dögösen nézzél ki, hadd csorgassák a nyálukat a pasik – vihogott. Kriszta kétgyerekes anyuka volt már, fiatalon szült, de bármelyik egyetemista elcserélte volna vele az alakját. Zsófia kicsit irigyelte is a kilencvenes mellbőségéért és a platinaszőke hajáért. Örökmozgó nő volt már az egyetemen is, ahova együtt jártak, később mérlegképes könyvelő lett, csendes, nyugodt mérnök férjet választott. „Más úgyse bírná ki mellettem” – mondogatta mindig.
Letették a telefont, Ura az órára pillantott.
- Ha este el akarsz menni, akkor most alszol egy órát – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
A lány sajnálta kissé, hogy félbeszakad a meghitt délutánjuk, de szó nélkül a hálószobába sietett. Átöltözött kedvenc barackmintás pizsamájába és ágyba bújt. Kicsit még hallgatta, ahogy a másik szobában a férfi szöszmötöl a géppel, aztán hamar álomba merült.

Pontosan egy órával később arra ébredt, hogy nincs már egyedül: Ura jött be hozzá. A lány átölelte és a vállába fúrta a fejét.
- Ébresztő álomszuszék, ideje futni menni – mondta amaz mosolyogva. Zsófia ásítozott, nyújtózott, aztán összekucorodott
- Nem megyek sehovaaa – nyávogta.
- Nem? – Húzta fel a férfi a szemöldökét – este a bárba se?
- Készülök – kapta össze magát vigyorogva – Imádom hogy ilyen határozott – súgta a fülébe.

Nem sok ideje maradt a futás és zuhanyzás után. Vacsorát nem kellett készítenie ugyan, mert a férfi úgy döntött, ha már szalmaözvegy lett, egy barátjával étterembe megy, de inget kellett vasalnia, cipőt fényesítenie és neki is elé kellett készülnie. Nadrágot és blúzt vett fel.
- Öltözz fel szexisebben – szólt rá a férfi
Zsófia még mindig meglepődött, hogy Ura birtoklási vágya nem párosul sem féltékenységgel és bezárni sem akarja őt. Persze meghatározta, mikor hova és kivel mehet, hogyan öltözzön, de a lány ezt egyáltalán nem érezte tehernek, sőt egyfajta szabadságérzést és biztonságot adott neki, hogy mindig engedéllyel van távol. Miniszoknyát vett fel és magassarkút, így hosszú combjai remekül érvényesültek. „Legalább kompenzálom valamivel Kriszta melleit” gondolta magában, mert hát bizony ő csak B kosaras melltartót hordott. A szabályokat nem kellett már megbeszélniük, megtanulta azokat. Késés nincs egy perc sem, nem kell üzenetet küldeni, csak ha baj van, persze lehet ha akar, a férfi hívására bármikor mennie kell haza. Maximum egy koktél vagy két deci bor, ezen felül minden más italhoz engedélyt kell kérnie. Egy pillanatra eszébe jutott, mikor kissé ittasan, több mint egy órát késve jött haza az első buliból...
… A férfi akkor nem szólt egy szót sem, zuhanyozni küldte és lefeküdtek. Másnap viszont arra ébredt, hogy a hasán fekszik és keze-lába az ágy négy sarkához van kötve. Megrettent, mert Urában nyoma sem volt a szokott kedvességnek.
- Mit mondtam neked, milyen feltételekkel mehetsz el? – kérdezte vészjóslón.
- Cs-cs-csak egy kicsit mulatoztunk, jól éreztük magunkat – dadogta Zsófia még fel sem ocsúdva igazán álmából. Aztán felsikoltott, mert lecsapott a pálca, mégpedig elég keményen. Ura azonnal a szájába tömte az előző napi blúzát, melynek ocsmány dohány- és italszaga volt. „Másnapos buliszag” gondolta a lány, aztán el is felejtette, olyan erővel csapott rá a mogyorófavessző. Belenyüszített a blúzba de nem mert rángatózni, igaz nem is tudott volna, teljesen ki volt feszítve. Ennyire nagy ütéseket azelőtt nem kapott, akkor még elég kezdő volt, Ura eddig mindig kímélte őt. Most viszont komoly büntetés nézett ki. A férfi odahajolt a füléhez és belesúgta:
- Aggódtam miattad. Ráadásul egy nemtörődöm, ittas lány érkezett haza az én megszokott Zsófiám helyett.
Zsófia elsírta magát, de nemcsak a fájdalomtól, hanem inkább a szégyentől és hogy nem tudott megfelelni Urának. A blúz a szájában nyálas, taknyos és könnyes lett, miközben egyik csapást a másik után kapta. A feneke úgy égett, mintha a kályhán ült volna, de a vesszőzés nem maradt abba. A combjára is kapott jó pár ütést. Mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, még kapott ötöt, aztán a férfi eloldozta és a fürdőszobába küldte. Remegve tusolt le, a hideg vízzel hosszan hűtötte a hátsó felét. Utána meztelenül odatérdelt Ura elé, lehajtotta a fejét
- Köszönöm a büntetést Uram – mondta halkan – tanultam belőle. Bocsánatot kérek, amiért nem gondoltam rá, mivel tartozom Uramnak. Soha többé nem fordul elő ilyen...

… Most sem fog előfordulni – gondolta a lány. Nincs az a buli, aminek a kedvéért egy leheletnyit is megszegném Uram parancsát.

(folyt köv)