Zsófia szombatja (II. rész)

Jobb szerette, ha meg van kötve a keze és pecek van a szájában. Mióta Urát ismerte élt benne ez a kettősség: minél jobban korlátozták, annál szabadabbnak érezte magát. A bizalom, melyet a férfi iránt érzett és az odaadás sokkal jobban felszabadították mint a kötöttségek nélküli lét. A férfi értelmet és tartást adott minden cselekedetének, a fájdalomnak is. De most Ura azt szerette volna, ha fegyelmezi magát és ő igyekezett eleget tenni ennek az utasításnak. Összeszorította a fogát, mikor a pálca feneke bőrébe harapott. A fájdalom pont az elviselhetőség határán belül maradt és ő hálásan gondolt Urára, amiért nem terheli túl őt. Hangosan számolta a csapásokat. Alig húszat kapott, mindet gondosan máshova. Mikor a férfi befejezte, a lány megfordult, letérdelt és megcsókolta a pálcát tartó kezet. „Köszönöm” suttogta bele a tenyerébe.
- És most nyomás a sarokba, fél órán át azon gondolkodsz, hogyan és mit kellett volna tenned!
Zsófia a szoba sarkához ment és a szőnyegre térdepelt. Elmosolyodott magában, mert a puha szőnyeget a férfi tette oda, ahol a büntetést végre kell hajtani. Első alkalommal a parkettán térdepelt, de utána két napig sántított. Ura kifaggatta miért és a lány csak ekkor mondta el neki, hogy jó öt éve egy kerékpáros baleset miatt érzékeny a térde. A férfi nem szólt. De a következő büntetés alkalmával már egy hosszú szőrű puha szőnyeg várta a helyén.
Kellett a fél óra, hogy még jobban tudatosodjék benne, a férfi aggódott érte és ő ezt figyelmen kívül hagyta. A szégyene lassan enyhült, hiszen megkapta érte a büntetését és úgy érezte, tanult az esetből. Mire letelt a fél óra, már teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott volt és … borzasztóan vágyott Ura érintésére. Kiment a konyhába, ahol a férfi éppen húslevest tett fel főni. A pulton ott sorakoztak a friss zöldségek, ez volt a hobbija: a kert és a főzés.
- Na ennek most kell egy-két óra – mondta amaz vidáman – addig pihenünk kicsit, rendben van?

A lány örömmel bólintott. A férfi kezet mosott majd elterült a hálószobában az ágyon. Zsófia gyengéden lehúzta róla a trikót és az alsónadrágot. Finoman masszírozta Urát, ahogy a tanfolyamon tanulta, direkt az ő kedvéért iratkozott be. Néha kiszaladt a fürdőszobába, hogy a forró vízben megmelegítse a masszázsolajat. Fél óra múlva a férfi felkelt, kiment a konyhába ellenőrizni a levest. Mikor visszajött, az ölébe kapta a lányt. Zsófia bekucorodott és átengedte magát a simogatásnak. Egészen másfajta révület volt ez, mint mikor kikapott. Régebben rettenetesen felizgult ettől, de most nem kapott rá engedélyt, így csak egyre jobban ellazult. Egy idő után a férfi gyengéden a hátára fektette és finoman beléhatolt. Alig fájt, amit a lány sajnált kicsit. Urára nézett, aki kezdte kiélvezni őt. Amaz alig láthatóan nemet intett a fejével. Nem élvezheti. Boldogan sóhajtott fel és még szorosabban ölelte Urát a karjaival és a lábával. Igyekezett minden porcikáját átadni, közben nem feledkezett meg arról, hogy szorítsa a hüvelyét. Mikor a férfi a csúcshoz közeledett, olyan erővel markolta meg a haját, hogy Zsófia szeme könnybe lábadt. Nem törölte le, hagyta hogy végigcsorogjanak az arcán, miközben mosolygott, tudta hogy Ura szeretni ilyenkor az arcát nézni.
Mikor a férfi végzett, a lány a nyelvével óvatosan megtisztogatta őt, majd hozzábújt. Teljes kielégültséget érzett, semmi nem hiányzott neki. Így hevertek félálomban egy ideig.
A konyhai óra csöngésére riadt fel. A férfi kipattant mellőle az ágyból és a konyhába sietett.
- Kész a leves – kiáltotta be vidáman.
Zsófia szaladt teríteni. Két terítéket tett az asztalra, egy személynek.

(folyt. köv.)