Dominoid naplója IV.
2012. 10. 14. 21:10 | Megjelent: 907x
Dominoid naplója IV.
Lassan forr a víz, a lobogó víz hangját elnyomják a szobából kiszűrődő zajok. Elzárom a gázt, várom hogy visszahűljön. A zöld teához nem jó a forró, a várakozást hörgések és néma csend váltakozó periódusai törik meg. Rendszertelen ritmusban. Talán nem kellett volna a vibrit ragasztószalaggal a helyére rögzíteni? Ha kiejtené, akkor még több büntetés járna neki. Inkább a teával foglalkozom. Két bögrével készítek. Az elsőt lassan elkortyolom. A másikkal besétálok a szobába. Lerakom a az asztalra. A teste remeg, megállás nélkül, ha nem tartaná a kötés összeesne. Kirántom a vibrátort, a ragasztót is tépem vele. Kioldozom a köteleket. Nem mozdul. Nem tud, nem mer, ki tudja? A kíváncsiság az ember mozgatórúgója. Fogom a bögrét, a még meleg teát elkezdem ráönteni. Lassan, a fenekétől indulva, a folyadék gyorsan utat talál magának, a fenék partjai között az ajkakon át csöpög az asztalra. Másik irányba a nyakába folyik. A bögrét megdöntöm, egyre több folyik rá, elmozdítom a feje felé. Lemosom vele a testét, a maradékot a hajára csurgatom. Mikor kiürül, a bögrét kivágom a konyhába, csörömpölve összetörik. A lelke is, elkezd szipogni az elfojtott sírás miatt. Elkapom a haját és lerángatom az asztalról. A lábaival a zsibbadás miatt esetlenül mozog, de már sokkal szerényebb, mint mikor megjöttem. Nem néz a szemembe, esetlenül támaszkodik az asztalnak. Leveszem a maradék játékszereket a testéről.
Pár pillanatig nézem, hogy a mellébe visszatér a vér, és újabb kínnal fűszerezi az eddigieket. A szájpecek is a padlón koppan. Belesimítok a nedves hajába, a fejét lassan a kezemnek feszíti. Ekkor elkapom a haját és derékba hajtva a testét berángatom a fürdőszobába. A padlóra esik, összehúzza magát.
A hosszú út és a tea megtette a hatását. A hátára parancsolom, lábam a nyakára teszem. Kibontom a sliccet és jó eső megkönnyebbüléssel engedem a hólyagom tartalmát a testére. Mikor megmozdul, erősebben lépek a nyakára. A forró vizeletet a melleiről a széttárt lába közé irányítom. A kezei ökölben, de nem mozdul. Tudom, hogy mit nem szeret, a büntetés az büntetés. Így jobban megjegyzi, hogy kinek kell engedelmeskedni.
- Hozz rendbe magad, mosakodj meg! Utána gyere a szobába. - Evvel magára hagyom. Beleülök a fotelba, leveszem a cipőm és várok rá.
Nyílik az ajtó, hallom, hogy jön. Négykézláb lehajtott fejjel közeledik. Az ajtóban megáll és rám néz, intek neki, hogy jöjjön közelebb. Óvatosan közeledik, a kezei meg-megbicsaklanak, a lábamnál megáll.
- Tisztítsd meg a talpam és utána masszírozd meg! - A fejem hátra döntöm a fotelban és lazítok. Közben a zokni lekerül a lábamról, érzem az ajkait a lábfejemen. A nyelve érzékien jár az ujjakon, majd óvatosan leszopogatja az ujjaimat. A tisztára nyalt lábam a testén pihen, miközben a másikon ügyködik. Lelassul az idő, a lábmasszázs végén a combomra húzom a fejét, és lassan cirógatom a haját. Az elmúlt idők feszültségei elröppennek, mindketten némán élvezzük a nyugalmat és ismét átgondoljuk az elmúlt eseményeket. A végén a fotelban egymás karjaiban alszunk el.
Hozzászólások (0)