Eszter kálváriája 3.

Eljött a reggel. Eszter felébredt, és arra gondolt, milyen rossz álma volt. Azt álmodta, hogy elrabolták, leitatták, és fogolyként tartották. Nyújtózkodni kezdett, mert valahogy úgy érezte, mintha minden porcikája össze lenne törve…ám meglepődve tapasztalta, hogy a lábait nem tudja összezárni, és megfeszíteni a nyújtózáshoz. Egy pillanatra megmerevedett, kipattantak a szemei, és akkor érzékelte, hogy egy idegen helyen van, meztelenül, a lábai bilincsben és a kezei összebilincselve.
Fagyos rémület lett úrrá rajta, és lassan kezdett az emlékezete visszatérni. Rádöbbent, hogy amit álomnak vélt, az nem álom volt, hanem valóság. Hideg veríték öntötte el homlokát, reszketni kezdett, várva, hogy mi fog történni…
Nem sokáig kellett várnia, hogy történjen valami. Kulcszörgést hallott, majd kinyílt a „börtöne” ajtaja, és egy jóképű fiatal fiú lépett be mosolyogva rajta. Megismerte, hogy ő az, aki tegnap este ezt az aljasságot tette vele. Méregbe gurult, és rákiáltott Péterre:
- Azonnal engedj el, hogy képzeled, hogy csak úgy fogságban tartasz?
- Ugye, nem képzeled, hogy azért dolgoztam tegnap veled annyit, hogy most csak úgy első szóra kiengedjelek? Előbb egy engedelmes kis ribancot nevelek belőled, aki a későbbiekben is amikor füttyentek, a rendelkezésemre áll! – válaszolta a fiú erélyesen.
- Csak nem képzeled, hogy ez megtörténik! – kiabált a lány, bár szíve mélyén érezte, hogy nem volt túl meggyőző a tiltakozása, a félelem egyre jobban berágta magát a lelkébe…
- Kedvesem, a nevelésed nemsoká elkezdődik. Mint mondtam, itt nyugodtan kiabálhatsz, nem hallatszik ki egyetlen szó sem! Először is állj fel! – parancsolta Péter.
Nagy nehezen feltápászkodott, ami a terpeszben kibilincselt lábai miatt picit nehezebben ment, majd összebilincselt kezével csupaszra borotvált punciját takarva dacosan állt a fiú előtt. Csodálkozva tapasztalta, hogy a mellbimbói mintha önálló életet élnének, elkezdtek keményedni, és enyhe bizsergést érzett az ölében.
„Hé, mi ez???” gondolta magában!! „Ez nem normális dolog!!”
- A kezeidet emeld fel a fejed fölé – jött a következő parancs. Közben Péter közvetlen közel lépett hozzá, hogy érezte az arcszesz illatát is, ami, kénytelen volt bevallani saját magának, igen kellemes érzés volt számára.
Megmerevedett egy pillanatra, hirtelen nem tudta, engedelmeskedjen, vagy szálljon szembe elrablójával.
Míg tépelődött, egyszer csak egy hatalmas ütést érzett gyönyörű gömbölyű fenekén, Péter kezével csapott rá jó csattanósat, ami megcsípte, és hangosan felkiáltott a hirtelen fájdalom hatására.
- Azt mondtam, emeld fel a kezed. Te most nem vagy abban a helyzetben, hogy ne teljesítsd a parancsomat gondolkodás nélkül! Ha ilyet tapasztalok máskor is, sokkal erősebb büntetést kapsz, ez most csak egy pici ízelítő volt, mi vár rád, ha nem vakon engedelmeskedsz!
Eszter szemeiben könnyek jelentek meg, és arra gondolt, milyen megalázásokban lesz még része a későbbiekben….