Macskanő jelmezben VI - Az új kezdet 2

Sophie Úrnő lendületesen indított meg minket a pórázon, a szinte mindig háttérben maradó sofőr pedig egy apró számkódos pad-en ütötte be a kódot. Egy ajtó nyílt a garázsból, ami egy folyosóra vezetett. Egymás után kapcsolódtak fel a fények.
Oszkár próbált sebesen lépkedni mellettem négykézláb, én pedig a balettcsizmámban tipegtem az Úrnő után. A folyosóról alagsori helységek nyíltak. Ha jól láttam az egyik üvegajtón keresztül, akkor valami wellness részleg és konditerem lehetett az egyik irányban, a másik oldalon pedig egy borospince ajtaja volt, legalábbis hirtelenjében így tűnt a félhomályban. A következő ajtó előtt Sophie Úrnő lelassított és rám pillantott.
- Hanna, itt fogunk játszani. Egy hatalmas játszószobát rendeztem be a régi billiárdozós szobából. A férfiak isznak, kártyáznak és rólunk beszélgetnek. Most mi jövünk. Itt rendeztem be egy olyan kínzókamrát, amiről álmodni sem mersz. Oszkár sem mert. Haha. Kövessetek. - mondta már bohémabb, nevetősebb hangszínben.
A folyosó végén egy lift volt. Sophie megnyomta a gombot és beszálltunk. A második emeletre mentünk fel. Itt kilépve egy ízléseses berendezett folyosó egyik oldalszárnyában találtam magam. Látszott a hatalmas lépcsőház, pár régebbi díszes kép, hangulatosan megvilágítva. - Gyertek a hálószobámba.
Sophie Úrnő előtt a sofőr kinyitotta az ajtót, majd intett a sofőrnek.
- Elmehetsz. Csak reggel 11-kor kelts. Jó éjt.
- Jó éjt, kisasszony.
A sofőr névtelen volt, legalábbis Sophie részére. A hálószobába belépve körbenéztem. Tényleg ízlésesen volt berendezve. Egy magas ágy, komód, nehéz drapériák, hogy kint tartsák a már felkelő napnak a fényét.
- Oszkár, készítsd elő a pink hálózsákot.
- Hanna, te ma velem fogsz aludni. Oszkár, te a szokásos helyeden.
Oszkár ekkor a gardróbhelységbe sietett. láttam, ahogy az egyik hatalmas tolóajtós szekrényből egy nagyobb zsákot vesz ki, majd hoz elő.
- Az ágy jobb oldalára rakd kérlek. - mondta Sophie.
Oszkár kihajtogatta a zsákot és egy nagy hálózsákot láttam magam előtt.
- Köszönöm, Oszkár. Most már mehetsz a helyedre. - mondta és egy a klíma kapcsoló mellett fekvő távkapcsolót vett a kezébe. Az ágy alján egy kis ajtó nyílt ki.
- Befelé, kutyus. - mondta Oszkárnak.
- Tudod, átalakítottam kicsit a helyet neki. Szeretem, ha a közelemben van, ez neki is megnyugtató. De mégsem szeretem, ha túl közel van, ezért az ágy alá építtettem neki egy ketrecet. Így egyre gyakrabban hallgatja végig, ahogy másokkal szeretkezek, miközben többen nem is tudnak róla. De hát ő csak egy erényövbe zárt kutyus. Ilyen ez, Hanna. De te kérlek bújj be a hálózsákodba. Neked szépen mondom, bár a távirányítód itt van nálam.
Bebújtam a hálózsákba. A zsák csak bokáig ért, így a lábaimat és a cipőmet ki tudtam dugni belőle. Ezt Sophie jó szorosra húzta. Ezek után a kezeimet raktam be az ujjaknak előkészített oldalsó toldatokba. Mint ha vigyázzállásba helyezkedtem volna el. A cipzár felcsúszott, majd a végén egy apró kulccsal bezáródott. Mint egy baba feküdtem Sophie Úrnő mellett. Ekkor finoman betakart, levetkőzött, majd mellém feküdt.
- Aludj jól, Hanna. Holnap mókás napben lesz részed.
folyt.köv.