Eszter kálváriája 2.

- Igenis részeg voltál, kötözködtél másokkal, ezért kellett a kidobó legényekkel kihajíttassalak!
- Rendben, drágám – válaszolt a fiú, és a lány karjait megfeszítve tuszkolta előre a házban.
Egy ajtó előtt megállt, és annyit mondott mosolyogva:
- Ide most beviszlek, kiabálhatsz kedvedre, senki nem fogja meghallani, hangszigetelt falak, ajtók vannak, én pedig csak örülök neki, ha minél hangosabban „élvezed” a játékaimat!
Kinyílt az ajtó, néhány lépcsőn kellett lemenni, és egy kellemesen hűvös helységben voltak.
Eszter kezdte felfogni, hogy a srác komolyan beszél, elkezdett remegni egész testében. Péter (merthogy így hívták a fiút) magában elmosolyodott, élvezte a lány félelmét.
Odavezette az egyik falhoz, amelyen nagy vaskarikák lógtak ki a falból. Eszter mindkét lábára bilincset rakott, és előbb a bal lábát rögzítette az egyik alul lévő karikához, majd a másikat is, így Eszternek jó nagy terpeszben kellett lennie, miközben a keze még mindig hátra volt bilincselve. Péter elővett egy szájtágító karikát, melynek láttán Eszter szeme elkerekedett, és könyörgőre fogta:
- Neeee!!! Kérlek, ezt ne, nagyon kérlek, inkább elismerem, hogy igazad volt – mondta kétségbeesetten.
- Korábban kellett volna meggondolnod, te ribanc! – förmedt rá Péter. – Mit képzelsz magadról? Majd most rádöbbensz, hogy nem mindig te vagy az úr!
A karikát beleerőltette Eszter szájába, mellyel sikerült szétfeszítenie a száját, így már nem tudta összezárni.
- Na kicsi szívem, most megnézzük, milyen vagy spiccesen.
A lány csak nyögni tudott, és artikulátlan hangon beszélni, megjelentek az első könnycseppek is a szemében.
A srác egy akkora szárú tölcsért tett a lány szájához, amelyik épp olyan átmérőjű volt, mint a karika, így szépen belepasszolt, majd kapcsokkal a lány fejéhez erősítette. Elővett egy üveg konyakot, hátrafeszítette Eszter fejét, és egy kortyot beleöntött a tölcsérbe. Eszter, ha nem akart megfulladni, kénytelen volt lenyelni a tüzes folyadékot, majd egész testében megrázkódott.
- Ugye, milyen finom? – gonoszkodott vele Péter. – úgy látom, még szeretnél.
Egy újabb kortyot öntött a tölcsérbe, melyet Eszternek ismét le kellett nyelnie. Próbált szabadulni, rángatta a lábait, kezét, de a hajánál fogva Péter vasmarokkal tartotta.
majd egy újabb és még újabb korty került a tölcsérbe, egészen addig, amíg mind a két decit Eszternek le kellett nyelnie.
Ekkor Péter kivette a tölcsért, a lány nagyokat lélegzett, majd ittas hangon elkezdte szidni a fiút:
- Te egy aljas szemét vagy, ezt még megkeserülöd. – de a mondat utolsó részében már összekavarodott a nyelve.
- Jól van kicsim – mondta Péter, - most már nyugodtan elrendezhetlek, ahogy szeretnélek látni.
Elengedte a lábbilincseket, levette kezéről is, majd a magatehetetlen lányt meztelenre vetkőztette. A kezeit elöl kötötte össze, a terem közepén a földbe fúrt karikákba pedig a lábbilincseit akasztotta, majd a földre fektette a félálomban lévő Esztert.
- Így ni, kedvesem, most hagylak kicsit pihenni, józanodni, majd reggel meglátogatlak.