Nyári nyaralás: III. rész

Kellemetlenül telt az este. Alig bírtam aludni. Folyamatosan rettegtem, hogy a többiek meglátják, hogy az a két csaj mit húzott a farkamra. Bele sem mertem gondolni mi lenne, ha kiderülne és megtudnák a hajlamaimat.
Másnap fáradtan keltem, és megpróbáltam egy kicsit a két csaj lelkére hatni. Vettem nekik egy-egy üveg bort, és bekopogtam a faházuk ajtaján. Barbi nyitott ajtót:
- Szia! Bejöhetek? – erre ő arrébb állt és beengedett.
Beléptem, és ő bezárta az ajtót. Letérdeltem elé, és lehajtottam a fejem. Felemeltem a két bort.
- Ezeket nektek hoztam. – mondtam.
- Hogy mondod?
- Nektek vettem őket, hogy megihassátok. Gondoltam szeretitek a bort.
- Hogy képzeled, hogy tegezel. Már megörültem, hogy milyen okos szolga lesz belőled, erre elkezdesz úgy beszélni velem, mintha egyenrangú lennél velünk. Először is: a jól szolga megcsókolja úrnőjének mindkét lábát, mielőtt ki meri nyitni a pofáját.
Gyorsan megcsókoltam mind a két papucsba bújtatott lábat.
- Jól van. Másodszor: a megszólításunk Úrnőm! Világos?
És ezzel hasba rúgott. Összecsuklottam, ő pedig azonnal a fejemre lépett, és a fejemet a padlóhoz szorította.
- Nyögj már ki valamit! Világos?
- Igen világos.
Erre kicsit megengedte, hogy felemeljem a fejem, majd gyorsan újra ránehezedett, úgy hogy a padlóba vertem a fejem.
- Még mindig nem bírtad megjegyezni, te kis nyomorult?
- Igenis, Úrnőm! – nyögtem ki.
Azzal elém köpött és a fejemet a köpés felé rúgta.
- Nyald fel! Azonnal!
Értetlenül álltam ott.
- Hogy mi?
Újabb hasba rúgás, de ebből már értettem azonnal felnyaltam.
- Jó. Most köszönd meg.
- Köszönöm, Úrnőm! – könny szökött ki a zsebemből.
A borok a rugdosás alatt kicsúsztak a kezemből, és a padlóra estek. Szerencsére egyik sem tört össze.
- A borokat köszönjük. Szépen vidd őket a hűtőnkbe!
Feltápászkodtam, és akkor láttam meg a sarokban Annát, ahogy fülig érő vigyorral mered rám.
- Köszike a bort. Este 9-re várunk vissza. Majd megiszogatjuk miközben eldöntjük mi lesz veled.
Azzal kilöktek a faházból, és megverten ballagtam vissza a többiekhez. Meg se tudtam kérni őket, hogy vegyék le rólam. Gondoltam, majd este.
9-kor vissza is mentem. A többiek épp szalonnát sütöttek. Azzal az indokkal mentem el, hogy szeretnék egy kicsit egyedül sétálni, mert nem vagyok túl jól. Szerencsére a bolt már bezárt, így nem kellett attól félnem, hogy arra felé jönnek.
Bekopogtam a két lányhoz. Pontosan 9-kor, nehogy ebből is baj legyen, de nem nyitottak ajtót. Vagy egy fél óra telt el, mire megjöttek. Atlétában és rövidnadrágban voltak. Lábukon futócipő volt.
- Térden! – kiáltott rám Anna!
Gyorsan körbenéztem, és mivel nem volt ott senki teljesítettem a feladatot. Letérdeltem és megcsókoltam a két pár futócipőt.
- Üdvözlöm önöket, Úrnőim!
- Na látod. Csak meg tanulta. – nevetett Barbi.
Azzal kinyitották az ajtót, bementek és becsapták előttem. Egy perc múlva Barbi visszatért, és egy pórázt hozott magával. A nyakamba tette és berángatott vele a faházba.
- Azonnal vetkőzz le! – parancsolták.
Tettem amit tennem kellett. Levetkőztem míg csak az erényöv volt rajtam.
- Jó most vedd le a cipőnket!
Levettem mindegyik futócipőt.
- Oké! Most szépen kezd el az enyémet szagolgatni. Had látom. – parancsolta Barbi.
A cipőt az arcomhoz szorítottam és belélegeztem, az izzadt női láb édes áporodott szagát. A farkam pedig reflexből merevedni kezdett, s az erényöv szorított. A két csaj felkacagott a látványtól. És még korán volt.