Spanking Boot Camp 1.

Fenekelős edzőtábor
Pénteken reggel 8-kor kezdtünk. Tudják, hogy elvárom a pontos érkezést, így már háromnegyedkor lent parkoltak a ház előtt. Mindhárman a fővárosból érkeztek, de korábban sosem találkoztak még. Pár napja chaten hoztam össze őket, és biztosítottam mindegyiküket arról, hogy tudom, megbízhatnak egymás diszkréciójában. Külön-külön minden fiút ismertem és fenekeltem is már, de azért egymás előtt nem volt könnyű ezt bevállalniuk. Mindannyian heterók voltak. Ketten közülük tartós kapcsolatban éltek, egyikük házas is volt, míg a harmadik fiú éppen társat keresett magának.
A három órás úton idefelé nem sokat beszélgettek, vagyis inkább semleges dolgokról, mint az autópálya, a foci meg az egyéb hobbik. Szigorúan vigyáztak arra, nehogy bármi olyat felfedjenek egymás előtt, amely kínos helyzetbe hozhatná őket.
Ez persze mindig így van az edzőtáborok előtt vagy az elején, aztán közben meg összehaverkodnak, nem egyszer életre szóló barátságok köttetnek közöttük. A kis piszkos titkuk pedig, - hogy időnként hozzám járnak fenekelésre - jól összetartja őket, hiszen amúgy senkivel sem tudnak erről a témáról beszélgetni. Az is igaz, hogy megválogatom az embereimet, és nem maradok kapcsolatban azokkal, akik nem elég intelligensek a helyzet kezeléséhez, vagy nem tudnak felnőni ehhez a diszkrécióhoz. Ez a Boot Camp-ok esetében különösen így van. Hiába van költsége a dolognak, mivel nem a pénz vezérel benne, így inkább megcsinálom kevesebb fővel, vagy elhalasztom, de nem vállalok olyanokat, akiket nem tartok erre érdemesnek.
Szóval a fiúk pénteken reggel 7.45-kor bejelentkeztek sms-ben, így beengedtem őket a lakásba.
Láthatóan izgultak, de egyúttal zavarban is voltak, mikor kulcsra zártam mögöttük az ajtót és leültettem őket. Ahogy mindig, minden szeánszomon, most is "emberként" kezdtünk, és kávéztunk, teáztunk, miközben elmondtam, hogy 8 órakor élesítjük az edzőtábort, ami vasárnap este 7-ig tart és a megadott szabályok és szempontok alapján működik majd.
Elismételtem nekik a szabályokat, megmutattam az ágyukat és a szekrényüket, és elzártam a személyes értéktárgyaikat egy pénzkazettába. (igazolványok, pénztárcák, kulcsok stb.) A mobiltelefonokat kértem kikapcsolt állapotban a hűtőre letenni, mert a szabály az volt, hogy mindenkinek van naponta egy szabad órája, és a telefonját csak akkor használhatta. (délután 6-7 óra között, az utcán vagy a lakásban is szabadon telefonálhattak, chatelhettek, emailt olvashattak, azaz kommunikálhattak a szeretteikkel, ismerőseikkel, de amúgy a telefonok használaton kívül voltak egész nap)
Szívem szerint mindhárom napra elvettem volna tőlük, de ezt az egyikük nem tehette meg, így az alternatívát felajánlottam a többiek számára is, bár hangsúlyoztam, hogy nem lenne muszáj élni vele.
A táborba már úgy érkeztek a fiatalok, hogy mindenkinek adott célja volt, amit jó előre tisztáztunk is. Ezek általában hosszú távú célok, nem ál-problémák, hanem valódiak, így pl. káros szenvedélyektől való leszokás, egészséges életmód, fogyókúra stb.
A kávézás után kitöltettem velük egy "szerződést", amelyben az állt, hogy önként jöttek el ebbe az edzőtáborba, és a céljukat fogalmazták meg benne lényegretörően. A szerződésben leírtam, hogy a beszélgetésen (coachingon), a sporton és az egészséges étkezésen, valamint a pihentető alváson kívül napi 3 alkalommal fenekelésre is sort kerítek minden nap, illetve további extrákra is, amennyiben nem tartják be a szabályaimat.
Reggel 8 órakor az ébredés utáni első fenekelés zajlik, ami a mai napon az utazás miatt kicsit eltért a szokásostól.
Mindhárom fiúnak kijelöltem a sarkot, ahol a sarokban állást, térdeplést kell végrehajtania és az asztalnál pedig azt a helyet, ahol az írásbeli gyakorlatokra keríthet majd sort. A büntető edzőtáborban fontos szerepe van, mind a fizikai, mind az egyéb, nem fenekelős büntetéseknek is.
Amíg az első fiút a térdemre fektettem, és megkezdtem a kézzel, majd hajkefével történő pucér fenekelését, addig a másik kettő a sarokban állt mozdulatlanul, tarkóra tett kézzel és a sorára várt.
A reggeli OTK fenekelés pontosan 100 kézi és 100 hajkefével történő ütést jelent.
A fiúk jól viselkedtek, így nem volt szükség extrákra az első alkalommal. Néhány percig még a sarokban álltak, megcsináltattam velük kétszer 50 fekvőtámaszt és ugyanennyi felülést, majd leültünk az asztal köré, hogy megtervezzük a napot és kiadjam mindenkinek a feladatát, amit a nap folyamán el kell végeznie. Mindenki részt vesz a főzésben és a takarításban, de ahhoz, hogy tisztában is legyenek a konkrét elvárásokkal, pontosan kell ismertetnem azokat.
Elkészítették a reggelit, megterítettek, ettek, elpakoltak maguk után, majd megkezdtük az előkészületeket az ebédhez. Az első napon brokkoli krémleves mandulaforgáccsal, sült csirkecomb rizibizivel és salátával, gyümölcssaláta és narancs juice volt a menü, amit mind ők készítettek el az általam biztosított alapanyagokból. Mindenben segítettem, de semmit sem csináltam meg helyettük. Ez fontos volt a számukra, hiszen némelyikük a valós életben még egy kávét sem főzött meg soha magának, mert mindig volt, aki kiszolgálta őt. Kicsit méltatlankodott is érte, amiért behívtam a hálószobába, ahol a kedvenc nadrágszíjammal kapott 100-at a hátsójára, majd 15 percig fagyott zöldborsókon térdepelt a sarokban. Végül nagyon kellett igyekeznie a feladatokkal, különben nem tudtak volna elindulni 11 órakor a délelőtti edzésre.
A táv, amit meg kellett tenniük - futva, vagy intenzíven sétálva, de együtt - a napi mozgásforma része volt. Elmagyaráztam végig az útvonalat, amely a hegynek felfelé egy meredek szerpentinen indult, és egy templomnál volt a forduló. Oda - vissza 8 km-es volt a táv, és órával mérték, hogy teljesítik-e a szintidőt, amit a feladatra adtam nekik. Mivel komoly hegymenetben kellett futni, és nem voltak megfelelően edzettek, így 50 percet jelöltem ki a cél teljesítésére, de megállapodtunk abban, hogy az első nap az elvárásomat 1 órán belüli szintidőre módosítom. Kérésem volt, hogy senki ne adja fel, és ha ilyen lenne, egymást biztassák a továbbhaladásra.
Mondtam, ha 1 órán belül nem érnek vissza, a csirkecombok szénné égnek a sütőben, és akkor ebéd nélkül maradnak, úgyhogy ez is egy plusz motiváció volt a számukra.
Fontosnak gondolom, hogy egy edzőtáborban holisztikus módon rekreálódjanak, így egészségesen táplálkozzanak, eleget pihenjenek, relaxáljanak, sportoljanak, a fenekelésen pedig további stresszektől, korábbi negatív attitűdöktől szabaduljanak meg, lelkileg pedig a beszélgetések és a sarokban állások segítenek megélni a bűntudat felszabadítását.
Nagyon fáradtan, szó nélkül érkeztek vissza pár perccel az egy órás határidő letelte előtt, és láttam rajtuk, hogy legszívesebben a fenekükön is lélegeztek volna, annyira fogytán volt az oxigén. A pulzusszámuk is jó magas volt.
Gyors zuhany következett, majd a déli fenekelések, amelyek jelenleg a kanapé széléről ráhajolva történtek meg. Az ebédidőben a nadrágszíj segített abban, hogy mindenkiben tudatosodjon a célja, az, amiért itt van most nálam. 100-at kaptak egymás után, pucéran, majd 10 percet még a sarokban töltöttek, miután mindenkivel végeztem.
13.30-kor ebédeltünk, ami után másfél óra csendes pihenő következett. Mivel az egyikük nem értette jól, hogy mit értek a csendes pihenő szó valódi jelentésén, gyorsan kivontam őt a forgalomból, és a lovaglópálcával kapott újabb 100-at és 30 percre a sarokba küldtem. Utána már nem volt kedve hülyéskedni a csendes pihenő maradék ideje alatt, hiszen szégyenszemre írásbeli feladatokat végzett a büntifüzetében a konyhában, míg a többiek kényelmesen pihengettek.
Négy - órától hatig komoly, építő jellegű beszélgetésekkel mulattuk az időt. Mindenkivel foglalkoztam a közös teázgatás mellett, így egymást is tudták támogatni a fiúk abban, hogy elérjék a céljaikat. Érdekes módon már az első napon rengeteg támogató ötletet adtak egymásnak is, és nagyon szerették ezt a lelkizős coachingot.
6-tól 7-ig szabad időt kaptak a megbeszéltek alapján, majd a vacsorához való előkészületek és a lakás kitakarítása volt a feladatuk.
8-kor - zuhany után - kapták az esti fenekelést, amely a legnehezebb volt mindannyiuk részére. Nemcsak a fenyítő, előzetesen vízbe áztatott rattan pálca csípőssége miatt szenvedtek nagyon, de azért is, mert elfáradtak fizikailag és szellemileg is már a nap végére. Ilyenkor nehezebb az önkontroll.
A 100 ütésnél olykor bizony már meg kellett emelnem a hangomat is, és vissza parancsolni némelyiket a kiinduló pozícióba - széken kapták a fenekelést - de tudták, hogy így is, úgyis sort kerítek rá, így különösebb hisztire aznap még nem került sor.
Azt is tudtam, hogy másnap, szombaton az érzékeny bőrük miatt sokkal nehezebb lesz minden, és már sírásra is számíthatok. Az első napon azonban még mindenki nagyon tartotta magát.
A sarokidőt egy csendesebb vacsora, majd a nap átbeszélése követte.
22.30-kor villanyoltás volt, hogy mindenki kipihenje a nap fáradalmait és frissen ébredjen 5.30-kor, hogy a másnap rá váró kihívásokat is teljesíteni tudja.
Alig pár perccel később már mindegyikük szuszogott...
Folyt. köv.