Az új kolléga II.

Vártam rá vagy két hetet, de végül még is csak elérkezett a bosszú napja.
Éppen az irattárban voltam a legfelső emeleten, amikor az új kolléga nő benyitott hozzám azzal, hogy a főnökségre kérnek egy aktát, és már slisszolt is volna kifelé az ajtón, de én gyorsabb voltam nála. Megragadtam a karját és mondtam, hogy ne rohanjon annyira, mert szeretnék valamit kérdezni. Nem mert a szemembe nézni, láttam rajta, hogy totál zavarban van. Én meg még rá is játszottam a helyzetre, közelebb léptem hozzá, hogy szinte összeért az arcunk. Lehajoltam és belebúgtam a hajába: - félsz tőle?
láttam, hogy menekülne, mint a megriadt egér, de nem zavart, kitettem a kezemet, hogy ne tudjon elmenni.
- nem tudom kire gondolsz- rebegte.
- Hát Zsuzsára, keménykedik veled?
- Nem, dehogy is.
- Akkor jó, mert ha védelmet keresel, akkor nálam menedékre lelhetsz.
Rám nézett az őzbarna szemeivel.
- Ezt hogy érted?
- Szerintem pontosan tudod. Csak szólnod kell. Merre laksz?
- Nem messze innen, a másik kerületben.
- Jó. Munka után hazaviszlek.
- Nem, köszönöm.
- Nem fáradtság, és szeretnék beszélni veled valamiről. Most menj - úgy húzott kifelé az ajtón, hogy azt hittem többé nem látom. Alig vártam a műszak végét, az autómmal odagurultam a bejárat elé és vártam, hogy kijöjjön az épületből. Pár perc múlva már jött is kifelé, úgy slisszolt el a fal mellett, hogy fel se nézett. Láttam már nem egy subot, aki identitászavarral küszködött, de ez a lány túl tett mindenkin. Ordított róla, hogy mindentől és mindenkitől retteg. Utána siettem és megállítottam.
- Elfelejtetted, hogy várok rád?
- Nem, de ez nem jó ötlet, ne haragudj.
- Ugyan már, csak kérdezek pár dolgot és addig sem kell hazáig gyalogolnod.
Tétován beszállt mellém és azonnal gázt adtam. Útközben aztán elkezdtem az edzését.
- Hova valósi vagy?
- Heves megyei.
- És mióta laksz itt?
- Két éve költöztem fel Pestre- mondta gépiesen.
- És most hol laksz?
Nem válaszolt.
- Zsuzsánál? - szintén néma csend volt a válasz - Na, nem kell megjátszanod magad, nem fogom elárulni. Szóval nála laksz.
Arcán legördült pár könnycsepp, miközben nézett kifelé az ablakon.
- Sub vagy? - kérdeztem tőle, mire meglepődve rám nézett.
- Honnan...
- Van hozzá orrom, tudod én meg épp az ellentétes végén állok a dolgoknak.
- Szóval te...
- Igen, de ne áruld el egyelőre senkinek, különösen neki ne. Hagy legyen számára ez meglepetés. És mond, szeretsz nála lakni, jól bánik veled?
- Igen, persze. Ad ételt meg szállást, szép ruhákat, ezt a munkát is ő szerezte nekem.
- És leszbikus vagy?
- Nem, hetero, de nem nagyon zavar a dolog. Ezzel fizetek a jóságáért, már megszoktam.
- Hát az már szent igaz. És mond, mikor volt utoljára férfival dolgod?
- Ez nem tartozik rád.
- Nem hát, persze - lekanyarodtam a főútról és egy kis mellékutcába parkoltam, ahol a kutya sem járt. Átnyúltam és megragadtam a tarkóját. Nem tudta elfordítani a fejét, kénytelen volt belenézni a rideg szemeimbe.
- Mióta megláttalak azóta kívánlak - Éreztem, ahogy a szíve a blúza alatt hevesen kalapál és ez még inkább felhevítette a véremet. Benyúltam a blúza alá és megfogtam a mellét, kicsi volt, de kemény. Zihált és megpróbálta elfordítani a fejét, de erősen tartottam a fejét, úgy hogy moccanni sem tudott.
Közelebb húzódtam hozzá és hevesen megcsókoltam. Könnycsepp gördült le az arcán és láttam rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. A szíve azonban folyamatosan hevesen vert, szinte majd kiszakadt a helyéről. Jól esett neki, hogy egy férfi így bánik vele. Lerántottam a kezét és a háta mögé csavartam. Olyan fogásban volt, hogy nem menekülhetett, és a testi fölényem jóval meghaladta a törékeny veréb testét. Elmosolyodtam magam és kifésültem egy tincset az arcából.
- Fogd meg a farkamat- zihált és könyörgött.
- Kérlek, ne, nem akarom.
- Dehogynem, kezdettől fogva látom, hogy csak ezt akarod.
- Nem igaz- mondta, de hagyta, hogy belefojtsam a szót és egyik kezemmel kigomboltam a nadrágomat - Fogd meg - És a kezébe adtam. Kicsiny keze reszketőn megfogta a vérrel teli, vágytól ágaskodó szerszámot és láttam, hogy a szeme elhomályosodik, amikor ráfog.
- Most kezdj el vele játszani - testünk összetapadt és elkezdte fel és le húzogatni rajt a bőrt. Behunytam a szemem és halkan a fülébe motyogtam.
- Igen, ez jó - azzal beleharaptam a hófehér nyakába és elkezdtem szívni. Nyögdécselt és éreztem, hogy reszket. Kikapcsoltam a nadrágját és benyúltam. Ahogy az ujjam behatolt a hüvelyébe teste összerándult és elernyedt a kezeim között. Már nem kellett ostromolnom, megadta magát a sorsának. Bedugtam a másik ujjamat is és elkezdtem megdolgozni, most már a hátamat karmolta és behunyt szemmel, tátott szájjal élvezett. Nem kellett hozzá két perc se, megéreztem a rángást, ami jelezte a gyönyör beteljesedését. Mintegy vert sereg, úgy feküdt a karjaimban, de nem hagytam pihenni.
- Gyere, fordulj meg - próbáltam a dereka alá nyúlni, de még nem volt teljesen magánál. - ne, ne folytasd - nyögte, de engedelmesen megfordult, felkínálva enni való kis falat fenekét.
- Most én jövök - mondtam és a farkammal becéloztam a nyílást. Kegyetlenül bevágtam neki, pedig igen csak szűk volt odalent, látszott, hogy jó ideje nem járt ott senki férfi ember. Halkan felsikoltott és az öklébe harapott. Megfogtam a haját, belemarkoltam és úgy megdöngettem hátulról, hogy, azt se tudta hol van. Nem tartott sokáig, éreztem, hogy felmegy bennem a vér és rálöveltem a seggére.
- ez kurva jó volt- hebegtem, de nem osztotta a lelkesedésemet. Szégyenkezve törölte le a fenekét és cibálta fel fél kézzel a nadrágját.
- Ezt nem lett volna szabad- dühös volt, nagyon dühös, de nem bántam. Egy null volt a javamra és nem érdekelt mit gondolt, én megkaptam, amit akartam. A bosszú édes volt, édesebb, mint vártam.
Nagy nehezen kikászálódott az autóból és köszönés nélkül elment. Hátra dőltem az ülésen és boldogan vigyorogtam. Lesz mit mesélnie otthon, abban biztos voltam.