Lady Eszter kalandjai 2. rész

London 1840. május 22. még mindig...
-Mr Knight! - kezdte kicsit idegesen a Lady.
-Lady Eszter, tisztelettel üdvözlöm, szerény hajlékomban.
- Részemről a megtiszteltetés Mr Knight. Talán bele is vághatnánk.
- Talán bele Lady Eszter, ha megengedi elkísérném az Ön részére kijelölt terembe, hogy elő tudjon készülni az első küzdelemre.
- Igazán kedves Uram. Ha szabad érdeklődnöm, ki lesz az első?
- Szabad Mylady. Engedelmével Én leszek az első. - és mindezt egy amolyan letörölhetetlen pofonért kívánkozó széles vigyor követte.
A Lady követte Mr Knight-ot Gábrielt hátra hagyva,a lépcsőn felsétálva egy hosszú folyosón át, melynek mind a két oldalán ajtók sorakoztak, és az ajtók mögül, fojtott nyögésektől, és erőteljes kiáltásoktól tarkított szócsaták foszlányai szűrődtek ki.
Lady Esztert egy kellemesen tágas helyiségbe vezette, amely körülbelül 100 láb hosszú és 45-50 láb széles volt.
Egyik oldalán a padlótól a plafonig katedrálüveggel bélelt hatalmas ablakok sorakoztak, melyek úgy magasodtak London belvárosa felé, mint szelíd óriások, ragyogó szemei. Gyönyörű volt a kilátás, de a Lady tudta, Ő most nem ezért van itt.
Senki sem hitte el, hogy valaha is megteheti, és most itt van, és arra vár, hogy végre elkezdődjön az első lecke.
Szája önkéntelen mosolyra húzódott, mikor maga elé képzelte a meglepett Uracskákat, hogy tulajdonképpen a hölgy még ért is a kardhoz. És ha láthatnák pisztollyal a kezében az maga lenne a mennyország.
Vállkörzés, pár nyújtás, milyen régen volt, hogy a magyar urak megmozgatták. Pár reccsenés a hátban, és a nyakon, - Ó hogy hiányoznak a magyar urak, Ők tudták mi a virtus.
A csizma, az ostor, ahogyan a karikás megcsergeti a leányka copfját, a szalma szúrása, a bőr szorítása. Vajon az angol Uracskák tudnának-e annyira férfiak lenni, mint a Hortobágyi Csikósok, övükön az ostorral, lábuk között pedig egy ménnel?
Ilyen gondolatok cikáztak a Lady fejében, miközben teste önkéntelenül is készült az előtte álló megmérettetésekre, és talán ez a felkészülés meghozza azt a régen várt kielégülést is, amelyet olyan áhítozva vágyik, hogy már a belépése pillanatától tocsog az öle kéje édes nedűjétől...