Az új kolléga I.

Az új kolléga I.
Hogy az elején kezdjem, ép tök jól jött ez a meló, mert már vagy fél éve otthon rohadtam és kezdtem végleg kifogyni a tartalékjaimból. Egy ismerős hívott fel, hogy elmegy a cégüktől az ezer éve ott dolgozó banya az irattárból és hogy kéne valaki a helyére, és ha gondolom akkor próbáljam meg. Nem nagy szám, de azért mégis valami, gondoltam átmenetileg megteszi. Felhívtam hát az illetékest, akivel megbeszéltem egy interjút és hétfőn már ott is ücsörögtem a folyosón a legszebb vasárnapi öltönyömben. Öt perc dumcsi után felvettek. Egy vén rókát üdvözölhettek a fedélzeten, nem kellett hosszan betanítani, három nap után már totál kiismertem magam. Az első meglepetés akkor ért, amikor befelé igyekeztem az első munkanapomra. A reggeli tömegben nyomorogtam a metrón, a szemem is alig tudtam nyitva tartani, és amikor végre kikászálódtam, a szemem megakadt az előttem trappoló hölgy igen formás hátsóján. Le sem tudtam venni a szemem róla, szálkás, harcedzett ötvenes nő olyan feszes farmerban, hogy le kellett volna önteni hideg vízzel, nehogy túl forrja magát a reggeli tömegben. Nem csak nekem tetszett a jelenség, mindenki utána fordult, aki mellett csak elhaladt, úgy rít ki a tömegből, mint pipacs a búzamezőn. Néztem a nem mindennapi idomokat és agyamban azonnal el kezdett kattogni a Süsü-nóta: - Ó, ha egyszer benned lehetnék... -mit tudhattam akkor még nem? A fullos buksza meglepetésemre ugyanarra a buszra szállt, mint én, aztán ugyanott szállt le, mint én, és végül ugyanabba az épületbe tartott, mint én. Ejha- gondoltam. Szóval kollégák vagyunk. Bejelentkeztem a portán, aztán irány az öltöző. Frissen megborotválkozva, megfésülködve, mint a szaros pista a neve napján várakoztam reggel nyolckor a főnökségen. Aztán kijött a csaj, aki felvett és bemutatott a főnökömnek. - Laci, gyere, hagy mutassam be a főnöködet: - Laci, ő itt Zsuzsa. Ő majd megmutat mindent, legyen szép napod. Ott álltam, mint, aki nem tud megszólalni, közben meg a gyönyörtől azt hittem, hogy menten össze pisálom magam. Mert persze az a csaj állt előttem, akit végig stíröltem a tömegben. Láttam rajta, hogy vette a lapot, kis félmosoly jelent meg az arcán miközben kezet ráztunk. Hát nem volt gyenge kezdés, az első feladatom az volt, hogy selejteznem kellett az iratok egy részét, amit még az előző kolléga nő elkezdett, de nem tudott befejezni. Zsuzsika felmászott a létrán a négy méteres salgó polcra és adogatta lefelé nekem az aktákat. Azt hittem, hogy menten rosszul leszek, fel sem mertem nézni, mert azonnal az izmos kis seggét láttam magam elött mozogni vagy fél méterre. Arcán már nyomott hagyott a kor és két előző házasság, de a teste az még mindig bomba volt, akár egy tinédzseré. A mellei hetykén meredeztek a blúza alatt és heti rendszerességgel kondizott meg futott. Kirobbanó formában volt, én meg ahogy haladtunk előre a tennivalókban úgy olvadtam el tőle, mint napon a vaj.
A csajom alig egy hónapja, hogy lelépett, és azóta még senki sem jelentkezett frontvonalon. Nem mintha nem esett volna jól kicsit kifújni magam, de mára már újra dagadt bennem a tetterő, jó lett volna becserkészni valakit végre, és most először végre valaki megmozgatta a fantáziámat. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom vele, mert NB1-es csapattag, nagy vad, akit nem szabad elijeszteni. Elkezdtem hát becserkészni. Felvettem a pókerarcot és úgy tettem, mintha ott se lenne. Egy idő után láttam, hogy teljesen összezavarodik, direkt elkezdett villogni nekem a létrán, miközben fél szemmel mindig azt vizslatta, hogy rajta kapjon mikor heccölöm a seggét. Nem tettem. Olyan közömbös voltam, mint egy jéghegy, mintha csak a tv-ben bámulnám a híradót. Ez igy ment közel három napon át, ebédkor kis beszélgetések, pár kedves szó, igyekeztem elővenni a legjobb úriember formámat. Meghívtam kávéra, kicsit meséltem magamról, aztán ő is pár dolgot ellőtt. Egyedülálló, akár csak én, nemrég szakított a barátjával és ahogy kivettem a szavaiból most vadászik valami oldalon újabb pasi után. És miközben mesélt láttam rajta, hogy belülről mosolyog. Na, ennek a fele se tréfa, gondoltam. Az első csata megnyerve. Felkeltettem az érdeklődését az irányomban, magam előtt láttam, hogy kattog az agya, ahogy rám néz. Két hét után már együtt röhögcséltünk meló közben, bírta a humoromat és megtörtént az első ajándék váltás is, én egy filmet hoztam neki, ő meg valami klasszikus regényt. Aztán egyik nap elővillantottam két mozijegyet, hogy visszamondták az esti programomat, de ha úgy gondolja, akkor szívesen átadnám. persze szigorúan kollega alapon, nehogy úgy látszódon, hogy randira hívom. Este már ott is ültünk a lesötétített teremben valami új szuper produkciót bámulva. A film közepén mikor egy repülő berobbant a vászonra megijedt és megragadta a karomat ijedtében, aztán zavartan rám nézett. Én vissza, egy ideig néztük egymást a félhomályban, majd közelebb húzódtam hozzá. Nem ellenkezett, behunyta a szemét én meg lesmároltam. Jól esett, a szája forró volt és tüzes. Azonnal megéreztem rajta a súlyos faszhiányt. Mióta nem lehet együtt pasival? - töprengtem, de nem tudtam volna belőni a napot és az órát, viszont éreztem, hogy ha most benyúlnék a bugyijába, akkor sima utam lenne az este. De nem, nem szabadott elkapkodnom semmit, mint azt mondtam, nagy vadra mentem, ott pedig csak a biztos a biztos. Az alapozás megtörtént, a frontvonal előrébb húzódott, de a bevetés még váratott magára. Jókisfiú módjára hazakísértem, kicsit cseverésztünk, aztán elindultam haza. Láttam szemében a csalódottságat, de nem akart visszatartani. Hazamentem.
Másnap vidáman mentem be, azt hittem hogy már sínen vagyok, és jöhet a második negyed, de nagyon pofára estem. A hűvös hello, a kezembe nyomott napiterv és a bocs, de sok a dolgom azonnal megszólaltatta bennem a vészcsengőt. Mi a fene történhetett tegnap óta, amiről nem tudok? Aztán kifelé menet majdnem fellöktem egy kicsi, alacsony lányt az ajtóban, aki épp befelé igyekezett.
- Elnézést - motyogta zavartan és szemlesütve arrébb állt. - Hát ez meg kicsoda? - kérdeztem, de Zsuzsa jött és odaintett a lány felé - Ő az új kolléga nő, Klárinak hívják és itt fog dolgozni mától- aztán olyan történt, ami azonnal a helyére tette a dolgokat bennem - Készen van a bejegyzés, amit kértem? - Zsuzsa hangja könyörtelen volt és rideg. Klárika a szemem előtt ment össze, akár egy kicsi szürke féreg, és valahonnan a padlóval egyvonalban válaszolt - Igen, most hoztam meg.
- Akkor hagyj kérjem el- mondta Zsuzsi és elvette tőle a papírt. Egy darabig kemény tekintettel szemlélte, majd ketté hajtva eltette - máskor legyen meg nyolc órára. - Igen - rebegte az új kolléga nő és oldalt kikerülve elment az asztalához. Ahogy siklott az maga volt a megtestesült rabszolgaság, mintha valami siklót láttam volna közlekedni. Zsuzsa jelentőségteljesen rám nézett, szemében egyrészt diadal, másrészt kihívás volt. El se hittem volna, ha nem a saját szememmel látom. Most akkor mi van? Mintha csak egy D/S kapcsolatba gyalogoltam volna bele egyenesen. De ki ez az új lány? A szeretője? A rabszolgája? Ki a fene ez a csaj, egy Domina? Egyszerűen nem volt a jelenségre más magyarázatom.
De ha ez így volt, akkor miért hozta be akkor épp ide, a személyes szférájába? És egyáltalában, mi volt az a tegnapi csók? Játszadozik velem? Pont velem?! Aki akár diplomázhatna is belőle? Ezt ki kellett derítenem, elmentem az irattárba és ott fortyogtam a saját levemben vagy délig. Közben számos lehetőség suhant át az elmémen, hogy leleplezem őket, vagy ami még jobb, nyilvánosan megszégyenítem, tönkre teszem őket, de aztán ezt röviden elvettettem. Nem, ez személyes sértés volt, amire felelnem kellett. Ez nálam olyan, mint egy fizikai alapelv. Minden hatás kölcsönhatást váltott ki. Kihívott játszani a hóra és azt hitte, hogy nyugodtan megteheti velem, mert csupán egy pancser vagyok, aki rettegve elbömbikézik halkan a sarokban, ha a nagyok rászólnak. Hát tévedett. Én bizony száz százalékig csak színtiszta férfit tartalmaztam és reggel is megvolt még a gerincem, amikor felkeltem, és a golyóim is majd szétrepedtek, szóval valódi emberére akadt. Elhatároztam, hogy ellentámadásba megyek át: Elszeretem tőle a kis ékszerkéjét, a drágalátos kicsi Subját, akit annyira imád. Magamban máris mosolyogtam a helyzeten.