Egy szigorú főnökasszony

Éveken át ábrándoztam arról, hogy a munkahelyen az alkalmazattaim némelyikét testi fenyítésben részesítem. A 15 év alatt négy esetben egészen közel voltam a helyzethez, és csak az a fránya hajszál hiányzott hozzá, hogy megtegyem. Egy ízben fel is dobtam, aztán mikor láttam a döbbenetet az arcán, elvicceltem a jelenetet. Sosem tudta meg, hogy a táskámban ott lapult a nadrágszíj, a szekrényemben pedig a pálca és, hogy mennyire komolyan készültem arra a napra. Végig gondoltam az egész helyzetet, a pozíciót, a bútorokat, a lehetőségeket, és persze az ő reakcióit is.
Meggyőződésem, hogy a munkahelyi teljesítményeket közel duplájára lehetne növelni a rendszeres vagy alkalmi fenyítéssel, és szívesen fenekelem most is a vendégeimet az irodámban, persze szigorúan munkaidőn kívül... :)
Annyi minden ok van, amiért büntetni tudtam volna a beosztottaimat, így a jelentésekkel való késések, a tervezés pontatlansága, a magán emailezgetés, honlapnézegetés, telefonálgatás, rossz időgazdálkodás, halogatás, eredménytelenség, rossz kommunikáció, konfliktuskezelés képtelensége, értekezleten való passzív részvétel, hiszti, ebédszünet megnyújtása, késések, folyamatos cigizés és a többi, és a többi.
Úgy terveztem akkor, hogy az illetőt a munkaidőn kívül behívatom az irodámba, mikor már csak ketten vagyunk és belülről bezárom az ajtót, hogy senki se zavarhasson meg.
Miután elmondtam volna neki a problémámat, azt is közölném, hogy el fogom náspángolni rendesen, mert a teljesítménye és a hozzáállása, vagyis a viselkedése nem megfelelő a számomra.
A saját íróasztalára hajoltatva kezdeném a 10-12 mm-es pálcával az ütéseket, először az öltönynadrágjára, majd kb. 40 ütés után az alsóra, végül pedig a pucér fenekére is vagy hatvanat. Közben a kezével az asztalára támaszkodna.
Utána kilépne az alsóruhájából, és csak az ing és a nyakkendő maradna már rajta. A bőr kanapén folytatódna a pálcázás. A kanapén a fal felé térdelve pár tucatot suhintanék rá, majd a kanapé előtt bokafogással 15-t, végül a már véres csíkos fenekelést a kanapé oldalára felfeküdve fejezném be.
Utána elküldeném a radiátor elé egy kis térdepelésre, majd megbeszélném vele a további elvárásokat és azt, hogy amennyiben nem javul a helyzet, naponta látogathatja majd az irodámat... :P
Húhh, bárcsak ez a valóságban is megtörténhetne egyszer!