Büntesd meg a társam! 2. rész

Bevallom tetszett a gondolat, hiszen egy olyan fiú megbüntetéséről volt szó, akinek épp elég volt már a rovásán, és maga is erre vágyott. Ráírtam a bdsm társkeresőn és kapcsolatba léptem vele.
Nagyon szeretett volna eljönni hozzám, és már a fenyítés részleteiről is beszéltünk, amikor elismerte, hogy többször is megcsalta a párját, és, hogy egyáltalán nem büszke erre, sem az életmódjára, amit folytat.
Az M.-mel megbeszéltek alapján felajánlottam neki, hogy kérdezze meg a társát, hogy az nem engedélyezné-e részére, hogy részt vegyen nálam egy szeánszon, de erre azonnal rávágta, hogy az teljességgel kizárt, mert az élettársa rettenetesen féltékeny típus. Mondtam, hogy azért csak próbálja meg, hátha..
Hetekig nem történt semmi, míg egyszer csak M. lelkesen felhívott és elmondta, hogy este L. szóba hozta a fenekelős témát, és elmondta, hogy néha fantáziál ilyesmiről.
Majd kiugrott a szíve a helyéről, úgy izgult, de elmondta neki, hogy nem lenne ellenére, ha ő is jelen lehetne, mikor ez megtörténik, mert így biztos abban, hogy nem kerül sor szexuális együttlétre.
Nem kellett sokat várnom L. jelentkezésére sem.
Egyelőre örült is a helyzetnek meg tanácstalan is volt. Félt attól, hogy mi fog történni vele, mennyire lesz megalázva stb. Mondtam, hogy szerintem élvezni fogja, mégha nem is abban a pillanatban, és, hát tulajdonképpen egy rossz párkapcsolatban él, ahol olyan sokat nem veszíthet. Ő sem akart elválni, és ezt jó jelnek vettem.
Nem részletezem az egész történetet. A lényeg, hogy egy héttel később eljöttek hozzám. Mindketten nagyon zavarban voltak. Beszélgettünk egy kicsit, hogy oldjam a feszültséget, majd elmondtam nekik, hogy világszerte rengeteg házaspár élvezi a fenekelést, büntetést, és, hogy nincs ebben semmi perverzió.
Mivel M. nem tudta elképzelni, hogy megüti a párját, így leültettem őt egy íróasztal karfás székjére. Az asztallal szemben elhelyeztem egy másik, oldalra elfordított széket, és arra térdeltettem fel L.-t, pucér fenékkel, ingben.
L. áthajolt az íróasztalon és meg kellett fognia M. székének a karfáját, ebbe kapaszkodott. Szemkontaktust hoztam létre kettejük között, és kértem az asszonykát, hogy mondja el, mik a párja bűnei. L. már a felsorolás alatt fészkelődött, és persze gyakran közbevágott, feleselt. Na, ezt nem tűrtem sokáig, és hamar megjelentek az első csíkok, amiket egy rattan pálcával okoztam L. hátsóján. Innentől fogva már sokkal zökkenőmentesebb volt a "tárgyalásunk", ő engedelmes lett, és mindent töredelmesen bevallott az asszonyának.
Elhangzott az őszinte bocsánatkérés és a fogadalmak, majd új célkitűzések is. Abban maradtunk, hogy 3 hónapig rendszeresen látogatnak engem.
Hadd ne mondjam, hogy azóta a szexuális életük felpezsdült, L. nagyon jó apa, társ és munkaerő lett. A pénzét hazaadja, segít a házimunkában és most már M. az, aki minden szombat délután, amíg a kisfiúk alszik, előveszi a pálcát vagy a hajkefét, olykor a nadrágszíjat...
Olykor még meglátogatnak együtt is, de már nem gyakran. Inkább jellemző, hogy M. elküldi hozzám L.-t egy kiadós fegyelmi büntetésre szinte minden hónapban, - emailben megírja az okokat is - majd, miután hazamegy a párja, megköszöni a segítségemet a családi szabályok betartatásában és abban, hogy L. ismét jófiú lesz a következő 2-3 hétben. Ha valami extrém helyzet adódik, - legutóbb pl. 80 ezret tapsolt el L. egy céges buli kapcsán a családi kasszából - akkor pedig már másnap nálam dekkol a delikvens.