Vérszerződés BDSM-módra

(Egy megtörtént eset alapján)

Nem szokványos szeánsznak indult.
Lady N-nel egyik szeánsz sem megszokott. Mindig különbözik. Kell egy csavar benne. Szeretem a fantáziáját, hogy egyre újabb dolgokat tud belevinni az együttlétekbe. Noha én változatlan vagyok: egy szub, aki rajong az úrnőjéért, de a fájdalmakat nem bírja. Ez eléggé behatárolja a játékok folyamát, de Lady N. ebben is találékony.
Van szerencsém ismerni a "hétköznapi" énjét és tudom, hogy a praktikusság híve legyen szó főzésről, kirándulásról vagy háztartásról.
A legutóbbi este is áthívott magához. Pálinkákat kóstolgattunk, kibeszéltük az aznapi és korábbi napok történéseit s mivel már későre járt, már nem akarta halogatni a fürdést. A baráti beszélgetést egy kérdéssel szakította meg:

- Nem akarsz levetkőzni? - mondta ugyanolyan mosolygósan, mint a megelőző percekben, de akik már ismerik az Úrnőjüket, azok tudják, hogy bár ez grammatikailag kérdő mondat, BDSM-nyelven parancs.

Izgatottan vártam ezt a kérdés, hiszen mindig szeretem, ha játszik a testemmel. Ehhez az érzéshez a félelem a csili, mert nem tudom, hogy ezt a próbát kiállom-e?

Lady N-nel csupán fél éve ismerjük egymást, sok élményen és tapasztaláson vagyunk túl, és a határokat feszegetve jutunk közelebb egymás megismeréséhez. Tudom, nála jó kezekben vagyok, mert figyelmes s bár megjátssza, hogy nem érdekli a nyöszörgésem, csak egy picit feszíti a húrt, majd enyhít valamilyen módon a kínjaimon. Nem teljesen - egy picit.
Tetszik a szobája: rusztikus, a festett falat nyers kövek törik meg az ablakkeret mentén és a gerendák, az oszlopok is szándékosan nem kaptak burkolatot. Erről a szándékról azonban a barátai nem tudnak, ők a művészetet látják benne, Lady N. azonban sokkal szélesebb határok között mozog. Ő megteheti, hogy mozogjon, én nem, hiszen az előbb említett fa oszlophoz vezet, mely a szoba egyik sarkát díszíti. Háttal nekinyom és a csuklómat hátul műanyag gyorskötözővel összehúzza. A testem is ebben a pillanatban húzódik össze az izgalomtól.
"Most már bírnom kell!" - mondogatom magamban, egy nagy hallható sóhajtással nyugtázva - "Megmutatom, hogy képes vagyok rá!"
Nem sürgeti az időt, most már komótosan válogat utazótáskája mélyéről, amiket praktikusan minden kirándulásunkra magunkkal viszünk. Egy BDSM-sürgősségi táska - tele hasznos dolgokkal, mely a sürgősen ihletett játékok kellékeit rejti. Mosollyal az arcán - mint egy festőművész a kedvenc ecsetjei közül - válogat a célnak leginkább megfelelő köteleket lapozgatva. Még én sem ismerem a táska teljes tartalmát, sosem néztem bele. Egyrészt az az ő tulajdona, nem nyúlhatok hozzá, de talán így izgalmasabb is, hiszen mindig újabbnál újabb dolgok kerülnek elő. Most a jól ismert köteleket üdvözölhetem a mellkasomon, megszorítja és megkötözi vele a felső testemet. Majd a lábamat kötözi az oszlophoz. Az utóbbi időkben szeretem, ha fojtogat. Ez talán őt is izgatja, mert mindig beleveszi a repertoárba. Ez alkalommal egy kötéllel rögzíti a nyakamat. Majd előkerül a kedvencem: a ragasztószalag! Imádom a fóliázást akár fóliával, akár ragasztószalaggal. Ahogy elkezdi körbetekerni testem és az oszlop körül a szalagot, a két szalag elválásának a hangja s az eközben kipattanó és a levegőbe reppenő ragasztópor illata tovább fokozza a kéjes izgalmamat. A testem gyorsan eltűnik a széles szalagcsíkok alatt, de nem értem, hogy a precízsége ellenére miért hagy szabad bőrfelületet? Nem sokat kell várnom a válaszra. Miután a nyakamat is körbetekerte ragszalaggal, a lélegzetem nem csak emiatt áll el. Fekete csipkés, egyberészes harisnyára piros, selyem ruhát vett fel, mely a combjáig ért, alatta pedig az eddig nem látott fekete, magasszárú, magassarkú csizmáját láttam meg. Ha nem lettem volna ily szorosan odarögzítve, biztosan a lábai elé omoltam volna, s csókoltam volna a lábát. De ezt nem tudtam. És azt is csak azután tudtam meg, miután visszatért a kertből, hogy a férfiszolgák virágcsokor helyett csalánbokrétát kapnak... Gumikesztyűs kezével szálanként a ragasztócsíkjaim alá tűzgélte a csalánleveleket, melyeket szorgos sziszegéssel kísértem. Mindezekután a szabad bőrömet elkezdte a maradékkal paskolni. Nem fájdalmas, de meglehetősen kellemetlen tud lenni, ha a csalánsejtek a megfelelő szögben érik a bőrt.
Majd egy érdekes szerkezet is előkerült: kb. 1 méter magas fémrúd állványban, a tetején csavarokkal és szorítóval. Ezek után már az sem volt kétséges, hogy a farkamat a zacskóval miért hagyta szabadon. Ebbe a satuba fogta be, alul felül csalánnal körbevéve. Big Mac ála Lady N.
Az égető érzés kezdett elhatalmasodni. Hogy ennek tudható-e be, vagy a ficergésemnek, melynek eredményeképpen magamat fojtogattam, nem tudom, de hirtelen elsötétült a világ. Segítségkérésként és hogy jellemezzem Úrnőmnek az állapotomat, próbáltam néhány szóval összefoglalni az érzéseimet, amely kívülről (a későbbi elmondások alapján) hörgésnek hallatszottak. Ezen Úrnőm is meglepődött és határozottan próbált elsősegélyt nyújtani: felpofozott. Eddigi pofonjai is fájdalmasak voltak, de ebben a helyzetben bizonyára még célratörőbb lehetett, hiszen kis idő elteltével magamhoz tértem, de addigra a szám már felrepedt, ebből azonban semmit sem éreztem. Furcsa érzés az aléltság.

- Megijesztettél - fogadott - de ez a kis seb emlékeztetni fog a ma történtekre.

Kiszabadította a nyakamat, feloldotta a satut, majd hagyta, hogy teljesen magamhoz térjek.

- Nem is tudom, megérdemled-e? De oly régi a barátságunk, hogy ezt meg akarom pecsételni. Kapsz tőlem egy különleges jutalmat.

Levágta rólam a ragasztót, kioldotta a kötelet elzsibbadt testemen, kiszabadított a gyorskötözőből, előrébbléptetett, majd hátul összebilincselte a csuklóimat és a bokáimat és letérdeltetett az ágya elé. Elémült, felhúzott lábbakkal. Minden aléltságom tovaszállt, szenvedélyes izgalom lett úrrá rajtam. Mióta megkóstolhattam nektarinját, függővé váltam. Ezért is... Szemtelenül, parancs és engedély nélkül elkezdtem nyalogatni csizmáját és lábszárát, ami éppen kibukkant a szárból, bármilyen büntetés is lesz a vége cselekedetemnek. De most engedte és élvezettel nézte rajongásomat. Majd szétnyitotta lábait, letolta tangáját, amin rögtön észrevettem, hogy női ciklusának csúcsán áll. Ez kissé megrémített. Az exeimnél kellemetlen volt ez az időszak az orális ízvilág tekintetében, de most erősebb volt az a vágy, hogy imádott úrnőmnek a kedvére tegyek. Lady N. látván hezitálásomat, megfogta a fejemet és a megfelelő helyre kormányzott. És akkor ért a következő édes csalódás... Szenvedélyemnek most már nem volt negatív felhangja. Csak élveztem az én édes, kéjes, kiszolgáltatott helyzetemet.

Hát így történt a mi vérszerződésünk bdsm-módra.

S ki tudja, hogy ez valóban az új, közös jövőnk első pecsétje-e?
Lady N. biztosan...
én csak reménykedem....
de a seb marad....
emlék marad...