Egy csicska boldogsága 2. rész - A betanítás I.

Még aznap este Líviának csörgött a mobilja, a beszélgetésből kiderült, hogy Andival beszélt és az is kiderült számomra, hogy velem kapcsolatban beszéltek, de hogy mit, azt nem tudtam, mert Lívia kizavart a teraszra. Gondolkodás nélkül kimentem, annak ellenére, hogy ruha nem volt rajtam, mivel otthon csak abban az esetben viselhetek ruhát, ha valamelyik Úrnőm utasít rá. Lekuporodtam a földre és reménykedtem, hogy nem vesznek észre. Legalább 20 perc telt el így, aztán kijött Lívia is a teraszra és rágyújtott, miközben még mindig Andival beszélt a mobilján. Közben intett a kezével, benne a cigijével, én pedig nyitottam a számat, hogy bele tudjon hamuzni. Közben hallottam, ahogy elbúcsúzik Anditól a következőket mondva: „Rendben, akkor holnap küldöm. Aztán nyugodtan tégy vele belátásod szerint, ne fogd vissza magad” – mondta kárörvendően, majd letette a telefont. Én még mindig tátott szájjal térdeltem előtte, hamuzott még egyet a számba, majd rám szólt, hogy nyújtsam ki a nyelvem, ráköpött és belenyomta a csikket. Aztán felállt a székből és csak annyit mondott: „Gyerünk befele, elmondom a feladatodat!” Bementünk, ő leült a fotelbe, én pedig elé térdeltem. Rám nézett, majd így szólt:
- Nyeld már le azt a csikket, meddig akarod a szádban őrizgetni?
Én párat rágtam rajta, azután lenyeltem. Elég rossz érzés volt. Lívia nyugtázta a dolgot, majd folytatta a mondandóját:
- Holnap hétfő van, reggel betelefonálsz a munkahelyedre és megmondod, hogy a héten nem tudsz bemenni dolgozni. Nem érdekel, hogy mit találsz ki, de jövő hetet arra szánjuk a lányokkal, hogy betörjünk a végsőkig. A hét végére el fogjuk érni, hogy ne legyen saját akaratod és bármit mondunk neked, te azonnal, gondolkodás nélkül és őszinte alázattal megteszed. Van valami kifogásod?
- Nincs Úrnőm, úgy lesz, ahogy akarod. – feleltem.
- Helyes, nem mintha érdekelne a véleményed. Holnap reggel pontban 9 órakor bekopogtatsz Andrea ajtaján a lábtörlőjén térdelve. A holnapi napot nála töltöd és azt csinálod, amit mond! Megértetted?
- Igen Úrnőm, értem.
- Most pedig elkotródhatsz aludni! Holnap időben kellj fel, mert mielőtt elmész, ki kell mosnod a seggedet rendesen a beöntő szettel.
- Igen Úrnőm, köszönöm a tájékoztatást.
Megcsókoltam a lábait és lefeküdtem az ágy elé aludni. Reggel korán felkeltem, lezuhanyoztam, hajat mostam, pár beöntéssel kimostam magamat, ahogy Lívia parancsolta. Beszóltam a munkahelyemre és kivettem egy hét szabadságot. Elindultam Andrea lakására időben, mert nem szerettem volna elkésni. Andi egy 4 emeletes ház 2. emeletén lakott. 8:45-re oda is értem, felmentem a másodikra, letérdeltem, majd bekopogtam. Kisvártatva Andi ki is nyitotta, én azonnal lábat csókoltam neki, ahogy kell. Ő mérgesen rám förmedt:
- 9-re kellett volna jönnöd, te kis szar. Ennyire sem vagy képes?
A kezembe nyomott egy reklámszatyrot, majd becsukta az ajtót. Nem tudtam, mit csináljak. A zacskóban egy közepes méretű anál plug volt, aminek a végén egy rókafarok volt. Mivel nem kaptam más utasítást ott maradtam az ajtó előtt, térden állva. Körülbelül egy perc múlva kaptam egy sms-t Anditól, amiben a következő állt: „Vedd le minden ruhádat, rakd bele a szatyorba, a plugot dugd a seggedbe, azután megint bekopoghatsz! 2 perced van rá!” Egy kicsit megijedtem, hogy fényes nappal egy négy emeletes ház lépcsőházában pucéran kell lennem, de legyőztem a félelmemet és győzött bennem az alázatosság. Levettem a cipőm, a zoknim, a nadrágom és az alsógatyám, majd fogtam a plugot és elkezdtem feldugni magamnak, de nem sikerült akárhogy is próbáltam. Telt az idő, nem akartam kifutni a két percből, a számba vettem a plugot, alaposan benyálaztam, így már sikerült behelyeznem. Mikor bent volt levettem a pólómat is és mindent beletettem a szatyorba, letérdeltem az ajtó elé és bekopogtam. Andi szinte azonnal ajtót nyitott, megkönnyebbültem, hogy nem vett észre senki. Ekkor hirtelen elvette a szatyrot és visszacsukta az ajtót, majd közölte, hogy 9-kor beenged, addig azt csinálhatok, amit akarok. Még legalább 10 perc volt 9-ig. Most igazán megijedtem, mit csináljak 10 percet ebben a szituban, pucéran, egy rókafarkas pluggal a hátsómban? Hirtelen meghallottam, hogy a szomszéd a lakás ajtajában kulcs zörög, nyitják az ajtót. Gyorsan felszaladtam egy fél emeletet és megálltam a lépcsőpihenőben, ahol a lépcsőházat csak egy nagy üvegfal választotta el a külvilágtól. Nyílt az ajtó, egy női hangot hallottam, amint telefonon beszél valakivel. Szerencsére lefelé ment. Visszamentem Andi ajtaja elé. Kinyitotta az ajtót, kidobott egy zacskó szemetet, majd kiszólt:
- Tedd hasznossá magad, és addig vidd le a szemetet. Ja, a használt papírzsebkendőket ne dobd ki! Szedd ki belőle, mind tömd a szádba, utána gyere fel és térdelj az ajtó elé!
Lementem a földszintre, be a kukatárolóba és elkezdtem kidobálni a zsákból a szemetet, közben a zsebkendőket sorban a számba tömtem. Legalább 20 darab, jól telefújt zsebkendő volt benne. Az utolsó pár darabot már elég nehezen tudtam a számba venni, de megoldottam. Ezután visszamentem a másodikra, szerencsére nem találkoztam senkivel. Letérdeltem az ajtó elé, kb. 3 perc múlva nyílt az ajtó, és Andi beengedett a lakásba. Hálásan néztem rá, amiért megkönyörült rajtam. Ekkor fogott egy golyós szájpecket, beljebb nyomkodta vele a zsebkendőket a számban és szorosan összekapcsolta a fejemen, majd egy kis lakattal lezárta. Azután bement a szobába, én pedig az előszobában térdeltem. Kisvártatva visszajött, kezében bőr bilincsekkel, mögém sétált a kezeimet hátra bilincselte, a bokámra is rakott egyet, majd a kezeimet a bokabilincsekhez kötözte. Elém jött lekevert 2 hatalmas pofont, majd beleköpött az arcomba.
- Most megtanítalak, hogy pontos legyél. Ha azt mondom 9 óra, akkor pontban kilenckor kopogsz az ajtón! Érted te kutyaszar?
Bólintottam, jelezve, hogy megértettem. Kaptam még 2-3 köpést az arcomba, az egyik pont a szemembe ment. Sűrű volt, éreztem, ahogy picit lefolyik, majd megtapad rajtam. Tedd szét a lábad, parancsolta. Én szétettem, amennyire bírtam. Ő kibújt a papucsából, gúnyos mosollyal rám nézett és megkérdezte:
- Hány perccel is jöttél korábban? Nem tudsz válaszolni? Szerintem kb. 20 lehetett, ugye?
Lendítette a lábát, azonnal a golyóimba nyilalt a fájdalom. Összecsuklottam. Ő azonnal rámparancsolt:
- Úgy maradsz, nem mozogsz, különben többet fogsz kapni!
Amilyen gyorsan csak tudtam, vissza térdeltem az előző pózba. Jött a következő rúgás, majd a következő és még vagy 6 egymást követően. Ezek szerencsére nem voltak olyan, nagyok, mint az első. Azután kaptam 3-4 erősebbet, majd rögtön vagy 10 kicsit, gyorsat.
- Meg volt már 20? – kérdezte mosolyogva. Sajnos nem számoltam. Na mindegy… Biztos, ami biztos, kapsz még egy párat!
Ezzel még vagy 8-at rúgott a golyóimba. A végére már egészen jól bírtam. A golyóimban állandó, lüktető fájdalmat éreztem, a számat is elég kellemetlenül feszítette a sok zsebkendő és a szájpecek. A plugról a seggemben szinte el is feledkeztem.
- Most van egy kis dolgom, elmegyek itthonról. Leveszem rólad a szájpecket, a zsebkendőket kidobhatod, majd gyártok neked újakat. Ott vannak a cipőim – mutatott az egyik sarokra – ragyogjanak mire visszajövök.
Levette a szájpecket, eloldozta a bilincseket, felöltözött és elment kezében a zacskóval, amiben a ruháim voltak. Én azonnal nekiálltam a cipőket nyalni, mert nem tudtam, mikor jön vissza és nem akartam megint hibázni. Volt egy bakancsa, ami igencsak sáros volt, legalább negyed kiló sarat lenyaltam róla, de végülis sikerült teljesen tisztára nyalnom. A többi cipő nem volt vészes, de volt belőlük elég sok. Nagyjából 1,5 óra múlva az összes cipőjét tisztára nyaltam. Amint kész lettem meg is jött, gyorsan letérdeltem elé és megcsókoltam a lábait.

folyt. köv.