Erdei kiránduás V.

Ezután Anna lépett elé, aki kezében a köteg csalánnal mosollyal a száján megkérdezte tőle, jól esett-e , de a fiú félig önkívületi állapotában, az ájulás határán nem válaszolt. Anna, bár tudta, hogy a fiú szeretne válaszolni, közölte vele, hogy mivel nem köszönte meg a kedves bánásmódot, ezért megbüntetik. A halk, de határozott női szavakat egy éles fájdalom kísérte, mely a hasát érte, a csalán apró tüskéi láthatatlanul fúrtak a fiú már eddig is pirosan izzó, helyenként vörösen szabdalt testébe. A has tájéka után a mellkas következett, majd a hát. Egyik ütés a fenekére jött, a másik a még mindig merev hímvesszőre. Eleinte csak ritkán, erős ütések jöttek, később, ahogy agya kezdett kikapcsolni, tudata és látása elhomályosulni, kicsit gyengült az ütések ereje, de számúk megsokszorozódott. Sok apró ütés érte a lapockát, a medence csont környékét, a alsó és felső hát izmait, a váll izmokat, a rombusz izmokig bezárólag. Következett a has, az oldalt elhelyezkedő ferde és haránt has izomzatot is alaposan kezelésbe véve. Majd a férfiasság következett, alulról és felülről, jobbról és ballról. A végtagokat se kímélték, kapott a comb, az alsó lábszár és a kar is. Egyedül a férfi feje élvezett kivételt.

A záró akkordot, már ha lehet azt annak nevezni, a Éva által előadott nyírfavesszős jelenet jelentette. Éva a fiú mögé lépett és teljes erejével, jól meglendítve hatalmasat csapott Ádám hátára, nyomában a bőr felhasadt, a vér enyhén kibuggyant, a fiú önkéntelen ordítása reflexből jött, nem tudatos volt, hiszen agya önvédelmi okokból már korábban kikapcsolt.

Az agy már csak ilyen, ha a bekövetkező esemény olyan lelki traumát okozna, amit nem tudna feldolgozni, az agy lekapcsol, a látási impulzusokat eltereli, blokkolja, a fájdalom receptorok által küldött jeleket nem észleli, a külvilág hangjait kizárja. Bezárkózik, megvédve ezzel a tudatot a tartós károsodástól. Ez történt most is, Ádámmal.

Az első ütést újabb követte, hasonló erővel, újabb mély felhasadt sebet hagyva maga mögött. A három lány szólt Évának, hogy fogja vissza magát, de Évát elkapta a tehetetlenül csüngő férfi napsütésben tündöklő testének gyönyörű látványa melyen kedvére kiélvezheti legbelsőbb, legmélyebb érzéseit, gondolatait. Folytatta, újabb és újabb ütéseket mérve a szerencsétlen fiúra, a hát utána a mellkas és has következett, hasonlóan erős ütésekkel, a hasizom kidolgozottságának bizonyítékául szolgáló kis kockák és mellizom jó karban lévő látványát nyújtó kirajzolódás egyik percről a másikra keresztül-kasul lett szabdalva a nyírfavessző okozta hegektől. Érdekes és szép, már-már művészinek is nevezhető rajzolatot adva, a vörös és barna árnyalattal fénylő, mereven függő férfi testnek. Ádám méretei pont ideálisak voltak, a színtiszta izomzat és a karcsú, de mégis inas, szálkás felsőtest, hozzá pontosan illő nem agyon gyúrt vállizomzattal és arányos comb-láb felépítéssel.

Anna, Betti és Dóra látván, hogy Évi mennyire beleéli magát és kiszolgáltatott fiúban már-már maradandó kárt okozna, gyorsan közbeléptek. Betti, mivel ő volt a legerősebb, lefogta Éva kezét, Anna igyekezett belőle kivenni a faágat, de nehezen ment, mivel extázisba lévén erősen szorította. Dóri és Anna, miután Évit sikeresen leszerelték a fiút leeresztették és egy nádszöveten a hátára fektették. A fiú karjait kioldották, lábairól a kötelet levették.

Csicsergő madár dala kísérte a kellemesen hűvös reggel szikrázó napfelkeltét, mely a szoba ablakának kristálytiszta üvegén át zavartalanul és szabadon áramolt a békésen pihenő fiú és lány ágyára. A fiatal pár női tagja a fiút átkarolva, magához ölelve annak mellkasán aludt, a fiú a hátán, takaró nélkül, kinyújtott lábakkal álmodott. A nap állása alapján úgy nyolc óra magasságába járhatott az idő, mikor a fiú kezdett ébredezni, szemei lassan kinyíltak, kitárulva előtte a hálószoba narancssárga tapétájával, régi tölgyfa szekrényével, a fémkeretes franciaággyal és az éjjeli szekrényen helyet foglaló kősólámpával. Körbenézve kedvesét vette észre, amint békésen és nyugodtan alszik és légzésének ütemes ritmusával összhangban szuszog mellkasán.

Eszébe jutott a tegnapi nap eseményei, nem sokra emlékezett, és ez zavarta. Kínzó kérdések ejtették gondolkodóba, hogy mi történt? Meddig tartott? Egyáltalán megtörtént-e? Vagy csak álmodta? Ha álmodta, beszéljen e róla kedvesének?

Jó pár perce gondolkodott már rajta, mikor egyszer csak kezét felakarta emelni és érdekes hegeket, vágásokat, sebeket látott rajta, ez elbizonytalanította, hiszen nem emlékezett rá, hogy mikor és hol szerezte. Lassan, óvatosan feljebb húzta magát, de eme mozdulat hatalmas fájdalmat okozott neki, nem is értette miért, mígnem meg nem látta testének többi részét. Lábain keresztül-kasul vágások és horzsolások nyoma látszott, mintha húzták volna a földön. Mellkasán a több tíz centi hosszú sebek látszottak, kereszt irányba és hosszant meg átlósan, mint mikor valakit alaposan megkorbácsoltak. Testének szabdalt képét az izzó sebek és a nap égette vörös árnyalat uralta, azonban emlékeiben kutatva sehogy sem talált magyarázatot a dologra.
Óvatosan felült, a lány fejét finoman a combjára helyezte, nehogy felkeltse. Kezével végigsimította hátát és a fájdalom és a furcsa barázdált érzés agyában kristályosodott ki, annak felismerésében, hogy mégsem álmodta a történteket. Ez érdekes mód megnyugtatta és még el is mosolyodott, miközben combján Dóri lassan ébredezni kezdett …