továbbképzés (5)

A történtek után egy jó ideig nem játszottunk, "csak" szerettük egymást, már azt hittem, hogy a játék a múlt egy ködbe vesző részlete volt, egy múló szeszély. Kapcsolatunk kifejezetten romantikus irányt vett; kirándulások, mozi, színház...
Egyszer csak kedvesem megint előállt egy ötlettel!
Hosszan vezette fel; de összefoglalva az volt az elképzelése, hogy ő is megpróbálná a másik oldalt, úgy gondolta, hogy egy idősebb, tapasztalt domináns hölgyet keres, de kérte azt is, hogy kísérjem el, legyek jelen a megpróbáltatásainál.
Hosszasan keresett, már-már azt hittem, hogy nem is időszerű a téma, de aztán örömmel szólt, hogy megtalálta amit-akit keresett, megvan az időpont is, tétlen nézőként én is mehetek, sőt menjek.
Ahogy közeledett a találka ideje, azért észrevettem rajta, hogy izgatott, ideges, talán már meg is bánta ezt a kezdeményezést, de ismertem; soha nem fogja ezt beismerni, innen már nem fog visszakozni.
Én is sokat gondolkoztam, képzeletemben sokszor végigjátszottam a helyzetet; mit fogok én ott tenni? mi lesz az én szerepem? nem fogja-e zavarni, hogy ennek az "első alkalom"-nak tanúja is lesz, és ez a tanú pont a barátja lesz? lehet, hogy pont emiatt nem lesz képes átadni magát a játéknak?
De tiszteletben tartottam a szándékát, az akaratát, az amúgy is zaklatott lelkét nem akartam terhelni az én negatív gondolataimmal.
Elérkezett a nagy nap, egyre közeledett a megbeszélt időpont is. Rengeteget készülődött, legalább tizenötször öltözött át, a smink sem sikerült elsőre (még másodikra sem), olyan volt, mint egy kamaszlány, aki élete első randijára készül. Végül is bizonyos szempontból ez tényleg egy első randi volt.
Elindultunk, fogtam a kezét, sokat nem beszélgettünk, látszott rajta a feszült várakozás.
Útközben vettünk egy szép csokor virágot, a színnel volt egy kis problémánk, mert bár randevúra mentünk mégsem piros, hanem sárga rózsát választottunk. Megérkeztünk, kedvesem nagy levegőt vett, majd megnyomta a csengőt. Kitárult az ajtó; egy ötvenes, nagyon ápolt, kedves arcú hölgy állt ott, fehér selyemköpenyben, nagyon jó alakja volt, erre a típusra lehet mondani, hogy erotikusan telt.
Látszott rajta, hogy tényleg örül a virágnak, betessékelt minket. Észrevette barátnőm zavarát, idegességét, leültetett minket, üdítővel kínált, megkérdezte, hogy tényleg akarja-e amit megbeszéltek, ha meggondolta magát nincs semmi gond.
Ekkor már láttam kedvesemen, hogy megkeményedett, nagyon elszánt lett, biztos voltam benne, hogy most már bármi történhet; ő ezt végig fogja csinálni.
- Először a lovagodat ártalmatlanítani fogjuk, ő tényleg csak néző lehet itt, legfeljebb a végén kaphat jutalmat, ha jól viselkedett.
Felszólított, hogy vetkőzzek le - amit gépiesen meg is tettem - leültetett egy fotelbe, a lábamat és a karomat odakötötte a fotel lábaihoz, illetve a karfáihoz. Ahogy kötözött, többször hozzámért, fekete fehérneműje többször kivillant és ennek nálam látványos testi jele is megmutatkozott.
- nocsak, látom tetszik a helyzet, jobb is így, könnyebben lehet rendezni
és megkötötte és kötéllel teljesen és szorosan körbetekerte a farkamat.
- na most szépen így maradsz, egy mukkot se halljak tőled, ha úgy gondolja, a menekülőszót a barátnőd mondhatja ki, ha megnyikkansz ő kap huszonötöt büntetésből.
- és most lássunk téged!
fordult barátnőm felé.
Megfordította, magához húzta, ruhán keresztül megmarkolta a melleit, ujjaival megkereste és megszorongatta a bimbókat, a kicsalt hangokat nagyra értékelte:
- nagyon jó, hogy érzékeny vagy, jót fogunk játszani!
Már a hasán voltak a kezei, majd becsúsztak a szoknya alá, a hangokból pontosan következtetni lehetett, hogy hol tartanak......
Én csak ott ültem és néztem, roppant bizarr volt a helyzetem, ilyesmit eddig csak filmen láttam, most meg itt pereg előttem a valóságban és még csak most kezdődik.