Macskanő jelmezben V - Az aukció 11.

Ahogy Richárd elvezetett engem a nyakörvemre kapcsolt póráznál fogva láttam, ahogy Oszkár visszaér egy csomaggal, majd Viki és Sophie is távoznak a tömegből. Richárd egy alagsori terembe vezetett, ahol egy függöny is fel volt állítva. Gondolom a vendégek a túlsó oldalra jönnek.
- Hanna, a lehető legrosszabb nőt húztad fel a tömegből. - mondta nekem a színfalak mögött.
- Ő biztos, hogy a legvégsőkig fog rád licitálni és hogy alaposan kapni fogsz ezért a kis figyelmetlenségért. Oszkárt is alaposan megnevelte, korábban nem ilyen volt. Ma már fülét farkát behúzza. Inkább fel is készítelek a licitre. Értetted?
Egyedül bólogatásommal tudtam jelezni, hogy egyetértek ezzel a helyzettel, jobban mondva elfogadom.
Először a lábaimra került fel egy-egy fém béklyó. Ezeket a földön lévő kapcsokhoz rögzítette egy lánccal. Innentől kezdve a lábaimat már nem tudtam összezárni. Ezek után a nyakörvem hátsó részéhez és a derekamon lévő D-ringhez kapcsolta a mennyezetről lelógó láncot. Szorosan rögzített, mozdulni sem tudtam. Egyedül a kezeimet tudtam mozgatni, ám ezt a szabadságomat is hamar elvették. Kezeimre 2-2 fém pánt került. Egy-egy a csuklóimra, egy-egy pedig a könyököm fölé. Kezeimet a fordított imádkozós pózba rendezte, majd karabínerekkel rögzítette. Jóllehet jógázok, de ez a póz mégis megterheló volt számomra.
Nem tudtam, hogy fogom ebben a pózban sokáig kibírni. A kezeimet alig bírtam mozdítani, a lábaim kicsit szétfeszítve, valamint függőlegesen pedig a lelógó lánchoz voltam kapcsolva. Sajnos nem tudtam Richárdhoz szólni a számban lévő szájpecek miatt, melyben egy szót szem tudtam szólni, csak nyöszörögni.
Mozdulatlanul álltam a pódiumon, szemem az összehúzott függöny irányába szegezve.
Ekkor hallottam meg, hogy ketten közelítenek felém. Viki volt és Sophie kisasszony. Ahogy odajöttek hozzám, láttam Sophie kisasszony új ruháját. Most egy fekete latex ruhát vett fel. Ha ebben jött volna alapból, akkor is tökéletes lett volna. Hosszú ujjú és magas nyakú volt ez a ruha is. Az arcán pedig hatalmas mosoly, de szemeimben azonban dac volt a korábbi hibám miatt.
Ahogy odalépett hozzám, megfogta a leatexbe burkolt derekam. Finoman érintett meg, szinte simogatott.
- Nos, régóta nem viseltem latex-et. Szerintem ez olyan anyag, amit inkább szolgáknak kell hordania. Mint például Oszkárnak. Remélem most boldog vagy, Hanna. - mondta alaposan végigmérve.
Hiába próbáltam nyöszörögni, szinte semmit nem lehetett belőle hallani.
Hátrébb lépett a művét figyelő Richárd mellé, majd tovább legeltette rajtam a szemét. Végül Richárdra zúdította kérdéseit:
- Richárd, szóval a ruhája abból a latexből van, amit Melinda korábban említett?
- Nem tudja tényleg levenni kulcsok nélkül a ruhát?
- Tényleg a plugok is bekerültek a ruhába, amit mondtál?
- Az az öveden az ő távirányítója?
- Az aukcióban tényleg lehet az időtartamra is licitálni?
Ahogy Richárd az össze kérdésre kellemesen és pozitívan válaszolt, láttam rajta, hogy egyre nyugodtabb és érdeklődőbb irányomba.
- Nagyon, nagyon érdekes. Biztos vagyok benne, hogy bárki is nyeri az aukciót, valódi értéket kap érte ettől a kis szolgalánytól.
Sophie harmadik kérdése meg is lepett. A plugok nagyobbak voltak, mint a két héttel ezelőttiek. Csak az volt a különbség, hogy ezek egyszer sem voltak azóta bekapcsolva nálam, mióta az este folyamán dolgozok. Talán Melindát kényeztetik ezzel?
A beszélgetést Viki törte meg, aki jelezte, hogy a többi vendég is hamarosan érkezik az aukcióra, így mindenki foglalja el a helyét.
Ekkor hozta le Melindát is a konyhai munkájából. Őt a színpad másik oldalára rögzítette Richárd, de látta, hogy több mozgásteret hagyva a lábaimnak, valamint a kezeit is csak a háta mögött bilincselte össze, nagy úgy mint az enyémet, körülbelül fél órával ezelőtt.
Láttam Melindán, hogy ez a helyzet sem töltötte el örömmel, szerintem jobban szeretett volna az aukció túlsó oldalán lenni.
Annak az aukciónak, amely hamarosan kezdődött és melynek fénypontja a mi kiárusításunk volt.
folyt.köv.