Macskanő jelmezben V - Az aukció 10.

A buli első órája egészen jól ment. A feladatom pofonegyszerű volt a mindennapi munkámhoz képest. Mindazonáltal élveztem, hogy a szobában sétálok körbe körbe, hogy az emberek megmosolyognak és hogy fogyasztanak az italokból és snackekből, amikkel én kínálom meg őket. Sok beszélgetésrészletet elcsíptem, elég sok utalás volt arra, hogy az aukción többen is hazavinnének. Ahogy Richárd is mondta, körülbelül 40 vendég gyűlt össze. A vendégek ruhái egytől egyik nagyon vadak volt. Volt aki latexben, lakkban, bőrben érkezett, illetve a ruhák design-jai sem voltak hétköznapiak.

Egy nőn azonban az én szemem is megakadt. Talán ő volt az egyedüli, aki nem latex vagy bőr ruhát viselt.
Egy gyönyörű vörös selyem ruhában állt előttem, aminek magas nyaka, passzos szabása és lefelé bővülő szabása volt. Jól lehet a hölgy mindössze 35 körül lehetett, csodás alakja volt, látszott rajta, hogy sportos, izmos, irányító típusú személyiség. A magassarkú csizmája nélkül is kb. 180 cm magas volt. Hosszú szőke haját magasan fogta össze, sminkje pedig mint valami femme fatale. Amerre csak nézett kicsit elcsendesedtek az emberek. Ekkora vettem észre, hogy egyik kezében egy pórázon vezetett egy alacsony pasit, aki szintén catsuitban volt, valamint kutya maszkban, melynek cipzárja be volt húzva.

Viki majdnem azonnal mellettem termett.
- Hanna, a nő, aki belépett a terembe Várady Sophie, egy milliárdos örökösnő. Kérlek szolgáld ki megfelelően és kérlek gondoskodj arról, hogy az este folyamán semmiben se szenvedjen hiányt. Tudnod kell róla, hogy az egyik meghatározó alakja a kis társaságunknak, szóval légy vele jóban.

Kisiettem a konyhába egy tálca friss kóstolóért és egy pár pohár italért, hogy legyen mit felkínálnom neki ennek megfelelően. Ahogy szépen egyensúlyoztam vissza a tálcával egy pillanatra elbambultam. Lehet a bennem lévő plugok miatt, lehet azért mert szoros volt a ruha, nem tudom már. Ebben a pillanatban változott meg azonban az este programja számomra és ekkor még nem is voltam ezzel igazából tisztában. Alapvetően megbotlottam. Nos, jobban mondva elejtettem a tálcát. Lehet a szőnyegen volt egy gyűrődés, vagy csak a csizmámban rosszul léptem, már nem tudom. Csak a végeredményre emlékszem, arra hogy a tálca előttem hever, hogy felnézek és Sophie kisasszony szoknyáján landolt elég sok belőle. A vörös selyemruhát ezzel körülbelül elintéztem, így nagyjából tetőtől talpig.
Ahogy kászálódtam fel, pont a mellette térdeplő kutya maszkot viselő kísérőjének tekintetén akadt meg a szemem. Meglepett volt. Nos, ha ő meg volt lepődve, akkor az én helyzetem körülbelül felfoghatatlan volt. Egymásra is néztük, de ő próbálta a kezére szíjazott mancsokkal letisztítani a maradványokat.
Ekkor termett ott Richárd és Viki is, akik rögtön elkezdtek segíteni Sophie kisasszonynak.
- Nos Richárd, ahogy láthatod a ruhámat a kis szobalányod tönkretette.
- Oszkár, menj ki a terepjáróhoz és hozz be egy váltás ruhát. - utasította párját.
A kutya maszkos ember ekkor felkelt, majd Sophie kisasszony gyorsan kioldotta a kesztyűit. Kezébe adta a kocsikulcsot és Oszkár már sietett is ki.
- Nos, hát Viki, ez a lány lenne a ma este csúcspontja? - kérdezte rám mutatva és kicsit elmosolyodva.
- Abban ugye egyetérthetünk, hogy ennek a csajnak még sok képzésre lesz szüksége. - mondta Sophie.
- Igen, én is így gondolom. - mondta Richárd.
Csak ekkor láttam meg, hogy a távirányítóm az övére van kapcsolva.
- Ma este talán többet nem kellene felszolgálnia, valamint több ruhát tönkretennie. Ha jól tudom, ő a mai aukció csúcspontja, jól emlékszem?
- Igen, Sophie, pontosan. - mondta Viki.
- Licitálni fogok rá és én viszem haza. - nézett mélyen a szemembe Sophie.
- Csodás ötlet. Ha akarod már most előkészítem. Más hasznát ma este már úgyse vesszük. - mondta Richárd, aki egy pórázt kapcsolt a nyakamra.
folyt.köv.