Találkozásunk Patrikkal (3)

Mire Patrik felmérte szemmel a fából készült szekrény tartalmát és örült, hogy kipróbálhatja az abban lévőket, megjött Laci is arra, hogy Patrik Balázst ugratta, amiért Sub létére még mindig teljesen felöltözve szobrozott mellette a teraszon. Ekkor egy mélyebb hang szólalt meg az ajtóból s ezt hallottuk:
- Mire vársz fiacskám? Talán tapsra? Íme. – mondta és tapsolt is egyszer.
- Azonnal Uram. – nyögte ki Balázs és már maga is kapkodta le a ruháit és mezítelenül, négykézláb mászott oda a megérkezett Ura elé és fogta át lábait és csókolgatta megkönnyebbülten a cipőit, nadrágját, majd lassan feltérdelve a nadrág már kidudorodó részén is Domja felálló érdeklődését.
Mi érdeklődéssel néztük ezt az átváltozást és közben odasúgtam Patriknak:
- Megjött Laci Dom is, indulhat a móka-kacagás.
- Ő Laci, azaz László Mester, a Dom? – kérdezett vissza, majd igenlő fejbólintásomra maga is oda térdelt Balázs mellé és Laci elé, lehajtva fejét már mondta is:
- Uram, engedelmeddel Patrik szolga vagyok, aki Ákos mesterrel érkeztem ide és megragadtam az alkalmat, hogy mezítelenül lehessek a szabad levegőn, a teraszon, de cserébe megígértem az itt lévőknek, hogy „- Akármit kérhettek ezért cserébe, megteszem.” – folytatta Lacira felnézve és kiegészítette ígéretét: - Természetesen Sir, Önre is vonatkozik az ígéretem. – fejezte be.
- Örülök és üdvözöllek nálam Patrik. Talán még nem mondták Neked, de tegnap én is jól megnéztelek ott az Irish Pub-ban, s kedvemre való volt, mit láttam. S mivel ma már azt is látom, azaz látjuk, amit tegnap még nem, így le vagyok sújtva, mert veszítettem, azaz a fogadást én veszítettem el. Tehát Ákos fog parancsolni Neked és Balázsnak is ma, itt. – mondta el egy szuszra Laci ezt.
Patrik rá, majd utána rám nézett hitetlenkedve és kis gondolkozás után szólalt meg:
- Veszítettél Uram? Hol és mikor? Miben fogadtatok Ákos Mesterrel? Vagy kire? Megtudhatom? – sorolta kérdéseit.
- Igen, természetesen, hiszen Rád, a Te bőrödre fogadtunk, azaz pontosabban nem a bőrödre, de a szőrödre tettük ezt  - nevette el magát és adta meg Laci a választ.
Patrik azonban még mindig nem értette, ezért én szólaltam meg:
- Gyere ide elém, de előtte hozz egy széket, azaz kettőt nekünk ide! – kezdtem s megvártam, míg megtette s akkor folytattam leülve:
- Patrik. Tegnap engem talán jobban is megjegyeztél ott a Pub-ban, de azt is észrevehetted, hogy voltak még velem a sarokban, annál a kis asztalnál. Ők voltak azok. – mutattam Lacira és Balázsra.
- Mivel láttunk Titeket külön és a másik, nagyobb, vegyes fiatalokból álló társaságot is, persze felkeltette érdeklődésünket ez. Tudtuk a Patrik Napot és az írek ünneplésének okát is. Mikor a vezetőid eltávoztak, de ti maradtatok még ott, akkor csevegtünk arról, hogy milyen jellegzetesen ír kinézetetek van, különösen Neked. Mikor a nyakkendődtől és a zakódtól is megváltál és még az ingedet is kigomboltad s megláttuk a mellszőrzetedet, ami szintén rőt vörös volt, akkor fogadtunk arra, hogy másutt mennyire vagy szőrös. Én azt állítottam, hogy mindenhol az vagy, dúsan; míg Laci és Balázs arra fogadott, hogy másutt is szőrös vagy ugyan, de nem nagyon már. S mivel tegnap hiába mentem utánad, nem láttam a fanszőreidet, a popódon meg pláne nem, így visszatérve nem tudtam mit mondani a társaimnak. Így eldöntetlen maradt a fogadásunk. De ma, itt, mikor ledobtad a gönceidet s teljesen mezítelenül láttunk Balázzsal, már tudtam, hogy én nyertem. S megérkezve Laci is ezt látta.
- De jó, hogy Te nyertél Sir! – ujjongott fel Patrik, majd hirtelen komolyra váltott az arca és fordult Laci felé: - Bocsánat Laci Mester, nem akartam tiszteletlen lenni. Természetesen Uram, azt tesz velem, amit csak akar ma és itt. – erősítette meg Patrik.
- No, no! Talán csak akkor, ha én is beleegyezem. – szóltam közbe s Laci helyeselt, csak Balázs lett egyre szomorúbb, míg tartotta azért átölelve Ura lábát. Észrevettem s megszólítottam őt, firtatva miért az:
- Te miért búslakodsz itt? – kérdeztem tőle.
- Mert nekem engedelmeskednem kell Ákos Mesternek is, Uramnak is s talán még Patrik szolgának is, hiszen a fogadásban én is vesztes oldalon voltam. – mondta, de ezt hallva már mindenki nevetett, még a végén már ő is.
- A móka, kacagás már ezzel meg is volt. – szögeztem le, de a csodakamra tartalmának kipróbálása még sehogyan sem halad. Laci, Te menj, öltözz át valami mesteri gúnyába és úgy gyere vissza! Én addig csak Patrikkal foglalkozom. Balázs akár mehet Veled is, ha akarod. – tettem hozzá. Laci intett, így Balázs örömmel ment be vele, de Patrik kérlelőn nézett, mert valamit még akart kérdezni:
- Mondd! – néztem rá s ő mondta, azaz kérdezte kíváncsian: - Tényleg esetleg sor kerülhet arra, hogy én Balázzsal foglalkozzam, ahogyan mondta az előbb?
- Igen, előfordulhat, ha akarod. Akarod? – néztem és kérdeztem meg most én Őt.
- Igen, talán, ha ebből nem lesz később gond közöttük. – felelte óvatosan és megfontoltan. – Igaz, én még sohasem tettem, csak ábrándoztam erről. – tette hozzá.
- No, majd akkor meglátjuk, hogy alakul, de most csináljunk valamit itt, Veled, mert mindjárt jönnek vissza és itt lepnek meg tétlenkedve! – sürgettem Patrikot és mutattam segítsen előre hozni a szekrényből az András-keresztet.
Mikor az már a terasz közepén volt, mutattam hol talál és feltetettem vele csukló- és bokabilincseket is magának, de közben választottam egy hosszú kötelet, amivel körbe tekertem a testét a mellbimbói felett és alatt, így az kiemelkedett. Ekkor pár spéci csipeszt is vettem elő s azzal megcsipeszeltem a bimbóit. Kicsit sziszegett, húzódozott, de végül jól tűrte, pedig súlyokat is tettem rá még, külön. Kapott még a golyói bőrére is fa csipeszeket miután elkötöttem a faroktövét és külön kötöztem a golyóit is egymástól.
Ekkor oda állítottam háttal az András-kereszthez és a csuklóit rögzítettem felnyújtva, a bokáit kellően széttárva, de kapott még nyakörvet is, aminek pórázát az egyik X alak végére dobtam fel s vettem egy széles szíjat is, amivel a derekát öveztem és megszorítva a két szélét szintén kikötöztem. Elégedetten léptem hátra, megszemlélni művemet. Élvezettel jártattam a tekintetemet Patrik testén, bőrén, mikor ezt hallottam:
- Innen is szép a látvány. – szólt ki Laci a háló ablakán kajánul. – Akár egy kötözött sonka.  - kuncogott hangosan. – Szép munka. Már, mint a kötözés. – tette hozzá.
- Igen, innen is az, de azért figyelek ám. Hiába a Te rabszolgád Balázs általában, de most nem használni, előre, ki- azaz lemeríteni, mert kell az erejét tartalékolnia későbbre! – figyelmeztettem Lacit.
- Természetesen Győztes Uram! – vágta rá Laci és eltűnt a feje az ablakból és gyorsan jött is már ki a nappali ajtaján és húzta maga után Balázst a póráza segítségével.
- Gyorsak voltunk Uram? – kérdezte meg még alázatosan, de nevetve.
- Majd meglátjuk, ha Balázs sorra kerül.  - vigyorogtam magam is. - De előbb, most, Patrik kapja meg, amit megérdemel. – folytattam, de Laci közbeszólt:
- Mást nem érdemel? Mintha azt ígérte volna, hogy „bármit megtesz, amit csak akarunk.” – mondta, ha jól emlékezem… - így Laci.
Nem értettem mire céloz, így kérdőn néztem rá. Laci az orál szót alakította szájával, mert gondolta Patrik úgy sem tud szájról olvasni, pláne nem idegen nyelven. Nem volt igaza, mert Patrik kitalálta az orál szót s megszólalt:
- Laci mester talán a számból hiányol valami karikát, vagyis izé, hogy is mondjátokat. – kezdte, de ezen már együtt nevettünk.
- Nem fogod tudni kimondani Patrik. Terpesztőnek, azaz száj-terpesztőnek hívják, de ez neked nehéz szó! – szólaltam meg. –A szó nehéz, de remélem megtenni nem lesz az!
(folyt. köv.