Subom meséli, hogy került hozzám (4)

Mellé lépve a két kis kampót az orrlyukaiba akasztottam és a feje tetején átvezetve a bőr pertlit hozzá erősítettem a golyós kampó végén lévő karikához, de úgy, hogy jól meg legyen húzva. Így a Subom feje kissé hátra hajlott és ez is ösztönözte, hogy végre felálljon és próbált kiegyenesedni.
Mikor végre sikerült, akkor jött rá, hogy sokáig nem tudja így tartani a fejét hátrahajtva, ha pedig próbálja előre billenteni, akkor a kampók az orrlyukait húzzák, vagy az íves kampó a golyóval az ánuszát.
Csiki-csuki helyzet volt, s csak nem akart megoldódni. A Subom nem talált rá megoldást.
Nem csodálom, mert így, erre, nem is lehetett.
Csak én tudtam megoldani, de ezzel még vártam, mert olyan aranyos volt, ahogyan próbálkozott a srác, ezzel-azzal.
Élvezettel néztem a vergődését és nem utolsó sorban a szép, megfeszült, izmos testét, míg nem láttam, hogy lassan feladja a küzdelmet.
S mivel nem ezt akartam, így odaléptem s megfogtam a fejét és kicsit hátra nyomtam, miközben a másik kezemmel kivettem az orrlyukaiból a kampókat s hagytam elterülni a szőnyegen, mint egy béka.
Miközben ott feküdt előttem, nem álltam meg, hogy néha-néha a lovaglóostor végével végig ne simítsak a testén. Ekkor megrezdült, megvonaglott a teste az izgalom hatására.
Na, akkor ezt fokozhatjuk már. – gondoltam és újra a tettek mezejére léptem.
Hasra fordítottam, a kezeit hátra tettem a derekára és ott hátul összebilincseltem, azaz egy karabinerrel összefogtam. Majd a bokáinál lévő bilincsek karikáin át kötelet vezettem, először azokat is összefogtam, majd a hátán vezetve az összekapcsolt kezein lévő karabineren átvezettem és lassan, de erősen meghúztam. A Subomnak először csak a csuklói csúsztak le a derekáról a domborodó fenekére, majd kezdett már emelkedni a válla is s a teste megfeszülve, meghajlítva alakult. Ekkor megcsomóztam a kötelet és így hagytam egy ideig.
A Sub bár megfeszült testtel, de még zömmel a szőnyegen feküdt. Halkan lihegett s látszott meg is van ijedve, mert nem tudta mit fogok vele tenni.
Kimentem, majd bejövő hozzá léptem, kicsit rá is, a derekára, majd a combjaira, amik már kicsit elemelkedtek a szőnyegről. Felnyögött.
- Várj még azzal! Azt tartogasd későbbre! – szóltam rá.
- Igen Uram! – jött a válasza azonnal, de halkan s remegően.
- Nem töröm csontodat, még csak inad sem fog szakadni. – nyugtattam meg nevetve.
- Bízom Uramban. - válaszolta, de még mindig remegő hangon.
- Akkor most még húzok egy kicsit a kötélen, Te pedig még jobban meg fogsz feszülni és ezért ívesen hajlik majd meg a tested. Azt fogod érezni, hogy feszül minden tagod, de egy idő múlva ez csökkenni fog. Már, mint az érzés. – nyugtattam és magyaráztam meg mi vár rá.
- Ha ez bekövetkezik, akkor már csak szinte a medencédnél fogsz támaszkodni a szőnyegre, ezért ez eléggé instabil helyzet lesz, s ezért előre-hátra fogsz billegni, mert nem találod az egyensúlyi helyzetedet. De nem baj, jó lesz ezt látni. – magyaráztam nevetve tovább.
- Örülök, hogy majd Uram örülni fog ennek. – szólt a Subom rezignáltan.
- De még mennyire fogsz örülni, ha éppen nem csap le a lovaglópálca, vagy a lovaglóostor a testedre, mert akkor annak csípését nem kell állnod. – nevettem még jobban s már tettem is felváltva azt, amit ígértem.
A Subom meg ott billegett előttem, néha fel- felszisszenve egy- egy csapástól, a szőnyegen.
Élvezet volt nézni teste mozgását, de azt is láttam, hogy fárad már. Így már nem csapdostam meg, de lassan ráléptem az egyik combjára, így megakadályoztam, hogy billegjen, majd kiengedtem a kötelet is lassan, így hamarosan már végig feküdt a testén, a szőnyegen.
Hagytam kicsit pihenni, pihegni, majd az oldalához tettem a lábamat és kényszerítettem, hogy forduljon át a hátára. Most az egyik lábammal végig tapostam a testén, kezdve a mellkasától, a hasán át a combjain és végül a lábfejeit is lenyomtam. Ekkor újra sziszegett. Most lassan visszafelé haladtam és nem csak a combjaira léptem, de az ölébe is. Persze figyeltem, hogy a farka közben megmerevedett, így azt is lenyomtam.
Majd kicsit odébb lépve vettem a közben meggyújtott és addig mellette égő karos gyertyatartóból egy-egy gyertyát és annak tetején összegyűlt stearint odalocsoltam a Subomra. Kapott a mellkasa, kasa, majd combjai is s végén már a már megint ágaskodó farát is meglocsoltam, de úgy, hogy először a golyóira csöppentettem, majd egyre feljebb haladtam végig a merev farkán, míg a már erősen hátrahúzódó és a makkjáról is lehúzódó bőrére csöppent.
A Subom eddig egy szót sem szólt, még csak nem is sziszegett, de mikor azt érezte, hogy a makkjához közelednek a csöppek, amit nem fed bőr, kezdett a teste reszketni és a szemébe félelem költözött.
Ekkor nem csöppentettem többen, majd még a legutolsó gyertyát is visszatettem a gyertyatartóra és mellé lépve a szemébe néztem, merőn.
Egy ideig állta a nézésemet, majd lehunyta a szemét.
- Nyisd ki a szemedet és nézz rám! – parancsoltam határozottan.
- Igen is, Uram! – jött azonnal a válasza, de a szemét csak kis késéssel nyitotta ki és akkor is elnézett mellettem.
- Mit parancsoltam? A szemembe nézz, Te kis pöcs! – szóltam durván rá.
- Igen, Uram! – válaszolta és már rám, a szemembe nézett.
- Végig nézz a szemembe és akkor látni fogod, hogy vigyázok rád miközben csöppentelek Téged újra! – szólítottam fel és közben vettem egy újabb gyertyát.
- Most nézz, erősen a szemembe nézz! – szuggeráltam és közben csöpögtettem a farka bőrére és emelve a kezemet, irányítva felfelé már az egyik csöpp a makkjára érkezett, majd még pár, de a többi már a hasán landolt.
Annyi ideje sem volt, hogy felszisszenjen.
Láttam a csodálkozást szétterülni az arcán s lassan felemelte a fejét, hogy lenézzen, megnézze, hogy tényleg csöppent-e oda, a makkjára is pár csepp. Mikor megbizonyosodott arról, akkor újra rám nézett és hitetlenkedés volt a szemében.
- Azt hitted, hogy csak képzelted? – néztem rá.
- Igen, Uram, mert nem éreztem, azaz nem éreztem olyan fájdalmasnak, mint gondoltam volna előre. – válaszolta még mindig hitetlenkedve.
- Látod, a szemed megcsalt, de az érzésed nem. – nyugtattam most már meg.
- Kérsz még? Oda? – néztem merőn a bőrmentes makkjára.
- Hát, nem is tudom. – kezdte, majd határozott lett. – Igen, Uram, kérem, hogy csöppentsen még oda! Oda! – mondta már.
Így is lett. Megint a farka felöl haladtak a csöppek, majd már a makkján is érezte azokat s mikor láttam már nem húzódozik, akkor egyre közelebbről is csöpögtettem a makkjára.
- Látod, nem is olyan vészes ez! – nyugtáztam.
- Nem, tényleg nem, Uram. – válaszolta Ő is.
- Nem is hittem volna, ha valaki csak elmeséli. – folytatta.
- Látod, ezért kell mindent megpróbálni, mert más az előérzet és más a tény. Most menj, mosdd le Magadat és öltözz fel. Utána menj! – utasítottam.
- Köszönöm Uram. Mindent köszönök és megjegyzem. – válaszolta Subom.
(vége)