Sorozat orgazmus avagy egy délutáni bevásárlás története

Napsütéses délután volt, remek idő, olyan amikor az ember sétálna egy nagyot. Szóltam is Gazdámnak, hogy kimehetnénk sétálni és egyben letudhatnánk a bevásárlást is.
– Rendben Cicu, akkor készülj!
Már nyúltam a melltartómért és a bugyimért, amikor rám szólt:
– De előtte gyere ide!
Láttam, hogy kötélért nyúl. Megkötötte a melleimet jó szorosan, majd amikor ezzel végzett egy újabb kötelet áthurkolt a derekamon, levezetve a két combom közt. A kötél ráfeszült a csiklómra és belevágott a popsimba mintha csak egy extra tanga lett volna. Rácsapott a fenekemre és szólt, hogy most már öltözhetek.
Ruha, smink, hajigazítás és már indultunk is. Igen ám, csakhogy a kötél minden lépésnél, megmozdult, folyamatosan izgatva ezzel a csiklómat. A kéj hullámai nyaldosták a testemet éreztem hogy közel a vég. Megálltam, ezzel próbáltam megakadályozni, hisz mégiscsak az utcán voltunk, ahol emberek jöttek-mentek körülöttünk és pedig hangosan élvezek.
Gazdám már pár lépéssel előttem járt, mikor észrevette, hogy lemaradtam, hátrafordult:
– Mi a baj Cicu, miért nem jössz?
Az élvezet határán sodródva, csillogó szemekkel vágyva az élvezetre, de szégyellve mindezt a nyílt utcán, mondtam, hogy Gazdám, ha még egyet lépek elélvezek és hát az emberek…
– Leszarom! – válaszolta. Itt jössz mellettem és nem maradsz le még egyszer! A következő lépésnél, a kötél következő megmozdulásánál, hatalmasat élveztem, a szemeim felakadtak, az élvezetem hangjai töltötték be a teret.
Még szinte magamhoz sem tértem, amikor mellém lépett és az államat megfogva, a szemembe nézve azt mondta:
– Áruld már el miért olyan rohadt nehéz azt csinálni, amit mondok? Ha azt mondom mellettem jössz, akkor mellettem, jössz! Nem maradsz le, nem próbálsz lazítani a kötélen! Ha még egyszer megállsz kapni fogsz! Tekintete elkomorult miközben beszélt. Fogalmam sincs hányszor élveztem el útközben, igazából azt sem tudom mennyi idő volt mire ismét hazaértünk. Tiszta lucsok voltam az élvezet nedvei már a combjaimon folytak.A konyhában gyorsan kipakoltam, de a baljós csendtől a gyomrom görcsbe rándult. Éreztem Gazdám tekintetét így lopva hátranéztem. A pillantásunk egy másodpercre összefonódott. Ismertem már ezt a szigorú tekintetet, tudtam, hogy mi következik.
Ahogy a hűtőajtó becsukódott, megszólalt:
– Menj a szobába és vetkőzz le!
A szobába érve gyorsan kibújtam a ruháimból, és vártam. Pár perc múlva Gazdám is megjelent. Nem mertem ránézni, tudtam mérges.
Két hatalmas pofon csattant, majd elkezdte leszedni a köteleket, amit máskor olyan finoman és gonddal tett, most úgy vette le, hogy érezzem. A lábam közti kötelet erősen felhúzta, amitől egy másodperc alatt hirtelen kéj szaladt át a testemen, de dühös tekintetét látva a gyönyör ezúttal elmaradt.
– Jutalmat kaptál, folyamatosan élvezhettél, és erre te mit csináltál?
Végighisztizted az utat, ahelyett, hogy megköszönted volna.
De sebaj, most majd megtanulod, hogy mindig azt csináld amit mondok! Nem tűrök ellentmondást!
Menj a fotelhez, fogd meg a karfát és pucsíts!
Hallottam ahogy az eszközök közt válogat, majd éreztem ahogy a korbács belemar a bőrömbe. Próbáltam meg se mukkanni, hisz tudtam megérdemlem, így büszkén akartam viselni a büntetést. De az ütések erősödtek, én pedig már vinnyogtam, verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokomon, mikor hirtelen abbamaradtak a csapások. Könnyes szemekkel fordultam meg és térdeltem Gazdám elé.
– Sajnálom Gazdám, hogy csalódást okoztam, többé nem fog előfordulni!
– Ebben biztos vagyok! – mondta. Hozd ide a bilincseket.
Az örömöm, hogy ennyivel megúsztam, hamar elszállt.
Felcsatolta a bilincseket, majd a falon lévő karikákhoz rögzítette, a testem megfeszült.
– Most pedig gondolkozz el a mai viselkedéseden! Ezzel otthagyott.
Bámultam a vörösre festett falat, próbáltam olyan pozícióba helyezkedni, hogy ne vágjanak annyira a bilincsek. Jó negyed óra is eltelhetett mire visszajött a szobába. Észrevette, hogy mocorgok.
– Látom kényelmetlen, és nem bírsz normálisan egy helyben maradni, ezért segítek! A bokáimra kötelek kerültek, amit addig feszített hátra, míg egyszerűen már semmit sem tudtam mozdulni. Mindenem megfeszült. Ekkor hozzám lépett.
– Most kinyitod a szádat! Egy bugyit gyömöszölt bele, és fóliával áttekerte. Két pofon csattant.
Majd felkerült a szemtakaró is.
Sok év után még mindig elcsodálkozom, mennyire kiélesednek az ember érzékei, ha megfosztják a látásától.
Hallottam a lépteit, hallottam ahogy az eszközök közt válogat. Éreztem ahogy mögém lép, ahogy hátulról mustrál. Percek teltek el, egyre nőtt bennem a feszültség, vajon mi fog történni. A következő másodpercben hallottam ahogy meglendül a korbács és hatalmasat csattan a fenekemen, de mielőtt tudatosult volna bennem a fájdalom, már a mellbimbóimon éreztem Gazdám finom kezét. Kéjes nyögések szakadtak fel belőlem, de már jött is a következő csapás amit a sikolyom kísért. De mint az előbb utána ismét éreztem a kezeit, ezúttal leheletfinoman simított végig a bőrömön, kéjes nyögéseket szabadítva fel belőlem. Kínt és gyönyört kaptam váltakozva. Az ember teste és lelke olyan mint egy hangszer, és Gazdám mesterien játszott mindkettőn. Néha elcsodálkozom, hogy talán jobban ismer, mint én saját magamat. Minden rezdülésemre figyel, és ha épp nem kap semmilyen visszajelzést a testemtől, egyből megkérdezi, hogy
– Cicu, minden rendben?
Az együttléteink minden pillanatában biztonságban érzem magam, hisz figyeli minden mozdulatom, még olyankor is amikor tudom, hogy nem érdemlem meg.
Most sem volt ez másképp. A kín és gyönyör mezsgyéjén egyensúlyoztam, élveztem érzékeim vad táncát, amit talán egy önkívületi állapothoz hasonlíthatnánk, mikor a korbácsütések abbamaradtak.
Hallottam ahogy távolodnak a léptei. Majd egy öngyújtó kattanása.
Vajon rágyújtott?
A léptei ismét közeledtek, majd égő karcolást éreztem a popsimon.
Nyöszörögni kezdtem, mire rácsapott.
– Kussolsz!
És ismét az égő karcolás, téptem a bilincseim, amivel csak azt értem el, hogy az is egyre jobban a bőrömbe vágott, folytak a könnyeim. Néha hallottam hogy újra és újra kattan az öngyújtó, majd az égő érzés. Az időérzékem teljesen cserbenhagyott egy örökkévalóságnak tűnt az égő fájdalom. De egyszer végre abbamaradt és egy simogatás kísérte. A szám már teljesen kiszáradt a pamutbugyi az összes nyálat felszívta. Ekkor Gazdám a fal és közém lépett, levette a szemtakarót, végre kikerült a bugyi is a számból, és a szemembe nézett.
– Remélem megtanultad a leckét Cicu?
– Igen Gazdi!
– Ezentúl ha valamit mondok, azt úgy csinálod, megértetted?
– Igen Gazdi!
Két pofon csattant.
– Helyes!
Eloldotta a bilincseket is. Megmasszírozta elgyötört csuklóimat, majd megcsókolt.
– Rendben Cicu, most menj tusolj le és hozd be az italomat.
– Igenis Gazdi!
A fürdőszobába érve egyből a tükörbe néztem, kíváncsi voltam az égő fenekemre. A popsimon egy hatalmas M betű virított.
M mint Mester, az én Mesterem. Büszkeség és elégedettség töltött el. Hisz nála jobb embert nem ismerek, a jelölése abszolút boldogsággal töltött el.
Zuhany után, bevittem az italát, gyújtottam egy cigit neki és lekuporodtam a lábához.
Simogatta a hajam, felnéztem.
– Mi az Cicu?
– Semmi Gazdi!
Felhúzta a szemöldökét
– Kérdeztem valamit!
Csak arra gondoltam Mester, hogy mennyire szerencsés vagyok, amiért van nekem!
Elmosolyodott. Imádom ezt a mosolyt.
– És akkor most mit csináljunk Cicu, mihez van kedved?
– Tiéd vagyok Gazdám, rendelkezz felettem!
– Hmm, okos cica vagy, látom tanultál a maiból! Akkor hozz egy füzetet, verset írunk…
Hát így telt el a csütörtöki bevásárlás….