Subom meséli, hogy került hozzám (3)

Miután hoztam egy vizes törülközőt és még kikötözve alaposan lecsutakoltam a testét, leitattam arról a verítékét, izzadságát, de közben azért arra is volt gondom, hogy alaposan megcirógassam, megcikizzem ott, ahol tudtam már, hogy érzékeny. Így a teste vonaglott a hideg víztől, de a cikizéstől is. Ekkor láttam, hogy a szemei kérlelőn néznek rám.
Hirtelen nem értettem, miért, most mire vágyik, mit szeretne, de egy perc után megértettem.
Miközben simogattam, csikiztem tovább, nem csak láttam, de éreztem is, hogy a farka éledezett. Mit éledezett, már mereven előre szegeződött, a makkja végén megjelent egy csöpp.
Így hát nem haboztam tovább, hanem gyorsan és alaposan kezembe vettem az irányítást és a további izgatását s a már meredt dárdáját egyre gyorsuló mozgással, húzkodással, markomba fogásával közelítettem a végpont felé. De csak felé.
A teste már néha kicsit meg- megrándult, ahogyan közeledett a kéj érzése, de mikor azt gondoltam, hogy nagyon közel jutottam ahhoz, akkor megálltam és erősen megszorítottam a markomban tartott farkát. Egy ideig lihegett csak s lüktetett a farka a markomban, de nem ment el! Majd kis idő múlva újra húzkodni kezdtem a bőrt a makkján és egyre gyorsítottam ismét annak ritmusát és a kéj elérése előtt újra csak megálltam és megszorítottam a markomban a farkát.
Már jó párszor eljátszottam ezt vele, mikor végre kitört:
- Bassza már meg Uram, ne tegye ezt velem, hanem engedjen végre elmenni már! – könyörgött kérlelőn, de ugyanakkor igen dühösen is.
- Hogy mondtad? Nem értettem tisztán. – cukkoltam őt, mire megismételte az előbb mondottakat, de én már nem kicsit, hanem igen erősen szorítottam a markomban a farkát és ide-oda csavargattam is azt.
- Aúúúú, Uram, óvatosabban, ha kérhetem, mert még letöri az egyetlen ékszeremet. – üvöltött fel a srác.
- Igen, az a célom, pontosan a letörés, de nem az ékszerednek, hanem a szarvadnak! – hangzott fel a válaszom és mosolyogtam is hozzá.
A srác felkapta a fejét, rám nézett, majd újra lehajtott fejjel szólalt meg:
- Bocsánat Uram az előbbiekért. – kezdte, majd így folytatta: - Nagyon nehezen viselem, ha fel vagyok izgulva és nem mehetek el már, mikor a kéj tetőfokára hág nálam, bennem. – folytatta.
- Mert? – szúrtam közbe, de hallgattam, miközben mereven néztem rá.
- Mert, egy idő múlva már fáj is, ha szorít a kéj, s nem jöhet létre a kitörés. – felelt a srác őszintén, majd hirtelen felkapta a fejét, rám nézett és elnevette magát. Hangosan és hosszan kacagott, még teste is rázkódott bele.
- Ja, már értem. Uramnak pont ez volt a szándéka az előbb. Ugye? – kérdezte meg.
- De mennyire, hogy ez volt. S sikerült is. – nyugtattam meg.
- Akkor, ha sikerült a terve az előbb, lehetne kérni azt, hogy most már végig is mehessen a dolog? A kéjig, azaz a kilövellésemig? – firtatta tovább rám nézve.
- Lehetni éppen lehetne, de csak akkor, ha meg tudod mondani, hogy hívják ezt a fetisht. – ugrattam a srácot.
- S ha nem, akkor nem lehet? – szontyolodott el a Subom erre, ezt hallva.
- Próbálkozz, hátha ráhibázol! – szólítottam fel tippelésre.
- Azt gondolom, hogy kegyetlen ez a fetish. – kezdte. – A neve mi lehet? Talán az, hogy kéjvágy-nuku, vagy leállított kéj, esetleg ohne spricc. – folytatta, de én ingattam a fejemet ezeket hallva, így próbálkozott tovább:
- Kéj, vagy másképp orgazmus, aha, ez talán segít, igen valamit már hallottam ilyen szóval. Hogy is volt, mintha orgazmus-ellenőrzés, nem, hanem orgazmus-kontroll, igen, ez az a szó. – kiáltott fel végre örömmel a Subom.
S mivel én közben újra kezelésbe vettem a markomban tartott, még mindig merev farkát, dákóját és a találgatásai alatt fokoztam a ritmust is, így amikor kitalálta a megfelelő kifejezést erre, már nem csak a miatt, de azért is felkiálthatott, mert megrándult a teste és már lövellt is ki, ami kikívánkozott belőle.
S ez nem volt kevés! Többszöri lövettel, nem kis adagokban jött belőle a szép, fehér nedű.
- Ez az, így igen kellemes és kéjes volt! – kiáltott fel a srác a végén.
De az én kezem is lendült és nagyot csapva érkezett a fenekére. Csattant is nagyot.
- Bocsánat, az Uram lemaradt. – kért azonnal elnézést a Subom.
- Bizony az lemaradt, s ezért is, meg az előbbi csúnya szavakért is büntetés jár. Alapos.
- Tegye meg Uram, elviselem. – szólt a srác és hajolt is volna előre.
- Nem, most nem oda kapsz, illetve nem így. – kezdtem s kikapcsoltam a csuklóbilincseit a kampókból és leengedtem a kezeit a teste mellé.
- Most dőlj előre! – utasítottam s amint megtette már léptem is mögé és alaposan bekentem az ánuszát síkosítóval, majd vettem a golyós végű, hajlított kampót és a golyót az ánuszához igazítva rászóltam:
- Nyúlj hátra mindkét kezeddel és húzd szét a farpofáidat! – hallotta s tette és meg közben betoltam a golyót és mikor a záróizmán is átért, felfelé emeltem a végét és az ottani karikát egy lánc végén lévő karabinerre kattintva már a másik végét az egyik ajtófélfában lévő kampóhoz kapcsoltam.
A srác kicsit nyüszített, mikor az ánuszába toltam a golyót, de mikor már bent volt, megnyugodott s teste is elernyedt.
Vettem a sokágú szíjas korbácsot és csaptam is már rá a feszülő popóira. A csapásoktól a srác megugrott, de a lánc nem engedte előre lendülni, így a teste megállt, ő pedig felkiáltott. De én nem álltam le, hanem folytattam a csapásokat először az egyik, majd a másik zsemléjére is.
A Subom teste folyamatosan előre és hátra lendült és közben mindig kicsiket sikkantott, majd csak már sziszegett.
A harmincadik csapás után álltam le, s vettem újra a korábbi vizes törülközőt és törültem meg a még mindig feszülő popóit.
Nagyon szép látvány volt, ahogy a feszes popói kipirosodtak, de nem volt rajtuk semmilyen hurka sem.
Odanyúlva élvezettel simogattam meg azokat a jobb kezemmel, miközben a ballal a már újra előre meredő farkát simogattam és a csüngő golyóit húzkodtam.
Mikor ki élvezkedtem magamat, akkor a lánc végét leakasztottam a kampóról és a láncot a hátára hajtottam és a vállánál csüngött lefele.
- Így maradsz! – szóltam rá s úgy maradt előre dőlve.
Én meg hoztam egy olyan spéci eszközt, aminek a végén két, kis kampó volt és ahhoz középen egy hosszabb bőrpertli csatlakozott.
- Ezt most felteszem Neked és utána meglátjuk, mennyire fogsz tudni kiegyenesedni! – mondtam neki és kuncogtam közben.
- Ahogy Uram parancsolja. – szólt a srác és ki akart egyenesedni.
- Állj, várt még azzal! – szóltam rá.
Mellé lépve a két kis kampót az orrlyukaiba akasztottam és a feje tetején átvezetve a bőr pertlit hozzá erősítettem a golyós kampó végén lévő karikához, de úgy, hogy jól meg legyen húzva. Így a Subom feje kissé hátra hajlott és ez is ösztönözte, hogy végre felálljon és próbált kiegyenesedni.
Mikor végre sikerült, akkor jött rá, hogy sokáig nem tudja így tartani a fejét hátrahajtva, ha pedig próbálja előre billenteni, akkor a kampók az orrlyukait húzzák, vagy az íves kampó a golyóval z ánuszát.
Csiki-csuki helyzet volt.
(folyt. köv.)