Marci 7

A délutáni kávé után a lépcső felé irányítottam,
Ment előre.
Odalent megállt a kamra bejáratánál, visszanézett rám. Igenlő bólintásom után elvette a helyéről a kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
Belépett. A kiskamra úgy nézett ki, mint egy normál helyiség.
Megparancsoltam neki, hogy nyissa ki a "szekrényeket". Azonnal megváltozott a kamra kinézete. Az egyik szekrényből (ahogy kinyitotta) azonnal lehajlott a deres. A másiknak csak az ajtajait kellett kinyitni, és máris látszott, hogy egy andráskeresztet takar. A harmadik szekrényben pedig szépen, katonás rendben korbácsok, pálcák, bilincsek látszottak.
Leültem a helyiség közepén lévő bőrfotelbe. Marci megállt meztelenül előttem. Várta a parancsomat. Látszott rajta, hogy valami számára nagyon élvezetesre számít. Kezdett "izgalmi állapot"-ba kerülni. Úgy tettem, mintha ezt nem vettem volna észre.
- Hol szeretnéd kezdeni? Mivel első alkalommal vagy itt, Te szabhatod meg a sorrendet. Én ma kevés verést szabnék ki rád, mert eddig nagyon kedvesen, és jól viselkedtél.
- Uram! Szeretnék ma mindet végigpróbálni. Pálcákat, korbácsot és az egyéb nyalánkságokat...
- Rendben. Válassz ki a szekrényből három pálcát, és tedd a deres melletti kisszékre. Feküdj fel a deresre. Igazítsd magad alá a párnát. Dudorodjon ki a feneked. A kezeidet, lábaidat igazítsd bele a bilincsekbe. Tudom, nem szöknél meg, de ez hozzá tartozik az eszközök használatához.
Amikor már mindent teljesített, odaléptem melléje. A szíjakat rázártam kis pecekkel a végtagjaira. Ott feküdt előttem kifeszítve, és nagyon kívánatosan. Nem álltam meg, hogy végig ne simogassam a testét.
Kézbe vettem a legvékonyabb pálcát, és csak suhintottam egyet mellette. a Pálca fütyülő hangjára odakapta a fejét. Megmutattam neki.
- Ezzel fogsz először kapni. Ez - szerintem - nem fáj, csak csíp. Majd utána mondd meg, hogy jól választottál-e! Azonnal lecsaptam domborodó fenekére. Váratlanul érte az ütés. Oda is kapta a fejét. Nem foglalkoztam vele, rácsaptam a kialkudott ötöt. Nem álltam meg. Azonnal folytattam a következővel, és a megint következővel.
Miután megkapta mind a tizenötöt, eloldoztam. Leszállt a deresről. Láttam, hogy rendesen megkeményedett. /Ezek szerint élvezte..../
- Köszönöm uram. Nagyon jólesett.
Leültem a székbe, s őt magam mellé térdeltettem.
- Egy kis pihenőt tartunk. Most fog majd következni az andráskereszt. Ott a hátadra fogsz kapni. Korbáccsal, és utána szíjjal a fenekedre. Így meg lesz a huszonöt. Ennél többet elsőre nem kapsz. Látom élvezted - mutattam rá a még midig ágaskodó testrészére.
- Igen uram. Már nagyon régen fenekeltek el. Pedig mindig is vágytam rá. Ettől olyan kielégültségi érzésem lesz.
Gyerekkoromban kaptam eleget, de akkor nem így kikötözve. Egyszerűen csak a nevelőapám a térdére fektetett, lefogott, és úgy. De volt, hogy lecsatolta a katonai szíjat, és azzal. Amikor ezt láttam, már ez élvezetes volt számomra. Vagy pedig csak oda-oda csapott kézzel, pálcával. Néha már csak azért csináltam valami rosszaságot, hogy kapjak.
Aztán a nevelőintézetben, iskolában nem volt ilyen bünti, csak a srácokkal összeverekedtünk. Így még nem kaptam soha sem. Megmondom őszintén: nagyon élveztem. De azt hiszem ezt Te is meg tudtad állapítani. Nálam az élvezet legjobb fokmérője szemmel látható.
- Eleget beszélgettünk. Irány az andráskereszt! De előtte készíts ki egy korbácsot, és egy vékonyabb szíjat.
Odalépett az andráskereszt elé. A kezeire, lábaira rácsatoltam a szíjakat. Végigsimítottam a testét. A fenekén érezhető volt, hogy forró az előbbi fenekeléstől. De nyomokat nem találtam. ( ügyesen kezelgettem - gondoltam. )
Először a korbácsot vettem kézbe. Azonnal a hátát vettem célba. Megállás nélkül végigcsaptam rá az ötöt. Majd a szíj következett. Megnéztem, és túl vastagnak találtam. Ennek már maradna nyoma. Visszaléptem a szekrényhez, és kiválasztottam egy nekem jobban megfelelőt. Nem akartam, hogy nyom maradjon, hiszen a következő napon a munkahelyén zuhanyoznia kell. Nem hiszem, hogy szívesen magyarázkodna, hogy hol szerezte ezeket a nyomokat.
Megjegyzem: mind a huszonöt ütést szó, sziszegés nélkül fogadta.
Amikor ezen is túl voltunk újra eloldoztam. Leültem a székembe, és őt magam ellé térdeltettem.
- Hogy ízlett?
- Nagyon köszönöm Uram. Már nagyon régen vágytam rá, hogy így, kikötve kapjak. Remélem máskor is sort kerítesz a nevelésemre. Egészen felizgatott a dolog. Szeretném meghálálni!
- Megteheted, de nem idelent, hanem ehhez fel kell mennünk a szobámba. Ott mégis csak kényelmesebb az ágyamban.


*


Egymást átkarolva ébredtünk. A függöny résein besütött a nap.
Marci is kinyitotta a szemét. Átölelt - ha lehet még szorosabban.
- Nagyon köszönöm a tegnapi napot. Nagyon kellemesen éreztem magam. Lent a kamrában megkaptam azt, amire már nagyon régen vágytam. És utána itt...? Éreztem, hogy találtam egy igazi barátot, akinek fontos vagyok. Nem a saját élvezetével törődik, hanem figyel arra, hogy a partnernek is jó legyen. Kérlek, amikor csak lehet ezt ismételjük meg...
csak rámosolyogtam, és egy finom kis puszit leheltem az arcára...


vége