Macskanő jelmezben V - Az aukció 5.

Egymásra néztünk Melindával, végülis egy este felszolgáló munka belefér egy rendezvényen, ha Richárd tényleg kiszabadít engem. Mielőtt tudtok volna mondani, hogy akkor megállapodtunk, Richárd folytatta.
- ...Természetesen a party jellegéből adódóan mindkettőtöknek megfelelő ruházatban kell felszolgálni. Melinda, ha egyetértesz velem, neked és a barátnődnek teljesen azonos ruhában kell lennetek, így szeretném ha készítenél egy azonos ruhát, mint amiben Hanna van itt most. Nem kell, hogy egybe legyen a maszkkal, inkább küldök én neked terveket, hogy milyen másik maszk kell, vagy nem kell, a körülményektől függően.
- Valamint a ruhák készüljenek ebből az újfajta latex anyagból - milyen csodálatos anyag, Melindám -, valamint természetesen mindkét ruha kölcs őrzője én leszek azon az estén, elkerülendő, hogy a kulcsok megint a bankfiókban landoljanak egy hosszú hétvégére. Végül pedig mindkét ruhába szeretném, ha beépítésre kerülnének a plugok, amik ha jól sejtem Hannában most is dolgoznak.

Melindával újra egymásra néztük, mivel ez már kicsit több volt, mint amit kértünk. Míg én belementem volna abba, hogy Richárd segítsen levenni a ruhát rólam, majd egy estére újra ebbe a szerepbe kerüljek, Melindán láttam, hogy hezitál, hogy másnak adja oda a szabadsága kulcsait.
Melindán láttam, hogy hezitál, de látta, hogy nekem ez jelenti a kiutat, így elég gyorsan megállapodtunk.
- Sosem gondoltam volna, hogy magamnak is csinálok egy ilyen jelmezt, de Richárd tud neked segíteni, úgyhogy csináljuk. Ki tudja, lehet mókás lesz, mint a pár nappal ezelőtti bulink. Nemde? - mondta, miközben odafordult hozzám.
Miután megegyeztünk, Richárd egy széfet nyitott ki, majd egy kis keresés után egy apró dobozzal jött vissza az asztalunkhoz, ahová időközben Vik felszolgálta a kávékat.
- Mindig csinálok egy biztonsági másolatot mindenről. Sosem tudhatok, mikor lesz rájuk szükséged. Itt vannak a kulcsaid, Hanna. - nyújtotta át Richárd a szabadságom kulcsait a kezembe.
Nagyon jó volt érezni, ahogy a lakatok kinyíltak, ahogy a fűző megnyílt és ahogy egyre jobban ki tudtam szabadulni gumi börtönömből. Levettem a fűzőmet, majd a felső részt, majd útba igazítást kértem a legközelebbi fürdőszobához. Úgy siettem, ahogy csak tudtam, majd a fürdőben le tudtam végre venni a csizmámat és a nadrág részét is a ruhának és végre teljesen szabad voltam újra. Ahogy lezuhanyoztam végre, majd megtörülköztem néztem a lábamnál heverő ruhámat. Az elmúlt pár nap erősen stimulált engem. Biztosan hordanám újra, jóllehet most óvatosabban bánnék a kulcsokkal.
A zuhany után immáron váltás ruhámban mentem vissza a szobába. Hallottam, ahogy Melinda és Richárd beszélgetnek pár rajz felett, amik az asztalon hevernek.
- Ahogy mondtam, körülbelül 30 percig tart majd. - mondta Richárd Melindának.
- Persze csak fél óra. Könnyű mondani, amikor nem te és nem egyedül vagy színpadon heavy rubber bondage-ben.
Meg is kérdeztem, hogy mi a téma. Melinda odafordult hozzám és mondta:
- Richárd kitalálta a maszkokat. Felfújható szájpeckes maszkokat akar rajtunk egész este látni, valamint olyan távirányítós erényöveket is kapunk, mint amiben Viki van most. Végezetül pedig aukciót akar ránk hirdetni, még ha csak fél órás sessionre is. Már így is a catsuitjainkban, fűzőben és maszkban leszünk.
El sem hittem, hogy ilyet fogok mondani, de kicsúszott a számon:
- Melinda, én szerintem egyet értek Richárddal. Engem nem zavar, ha szájpecekben vagyok, legalább nem beszélgetek senkivel sem. - mondtam halkan.
- Ami pedig az aukciót illeti, mindössze fél óráról van szó. Ha nem tart olyan sokáig, akár rendben is lehet, szerintem.
Melinda abban a pillanatban meglepődötten, Richárd pedig mosolyogva nézett rám.
- Melinda, szerintem meg is állapodtunk akkor. - mondta Richárd.
- Akkor szerintem összeírom a catsuitok terveit neked és át is küldöm emailben, hogy mihamarabb el tudj kezdeni dolgozni rajta. És ne feledd, minél feszesebb a ruhád, annál jobb. Ahogy Hanna ruhája is iszonyat jól nézett ki.
Richárd kisért ki minket, amikor is Richárd még egy utolsó instrukciót adott nekünk:
- Melinda, Hanna, ne aggódjatok. Istenien fogjátok magatokat érezni mind a felszolgáló szerepben, mind az aukción. Ezt garantálom nektek. Csak gondoljatok rá, hogy milyen jó élmény lesz ez számotokra.
Elköszöntünk, majd Viki kikísért minket az ajtóig.
Ahogy Melindával mentünk hazafelé a kocsival csak néztünk néha egymást és arra gondoltunk, hogy vajon mibe kevertük bele magunkat már megint?
Néztem a tova suhanó fákat az út szélén és csak arra tudtam gondolni, hogy mint mindig, egy kicsivel többet kaptam, mint amire addig bármikor is vágytam. Kíváncsi voltam, hogy mi fog velünk történni két hét múlva.
folyt.köv.