Macskanő jelmezben V - Az aukció 2.

Richárdnál - A megegyezés
Mihelyst leraktam a telefonomat, azon kezdtem el gondolkodni, hogy veszek fel pár extra ruhát magamra, ha már ki kell mennem. El is gondolkodtam, de rájöttem, hogy nincs értelme eltakarni a jelmezemet, mivel a macskafejes jelmez eleve ott virított rajtam. Így végül csak egy táskába raktam el egy váltás ruhát.
Még mindig elég közel vagyunk halloween-hez - gondoltam magamban - így nem okozok senkinek sem megrökönyödést, ha esetleg összefutok a szomszéddal a lépcsőházban. Legalább a szomszéd srácoknak lesz miről pletykálnia két napig.
Az igazat megvallva már nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam. Mivel az arcom amúgy sem volt látható a maszk alatt, így rájöttem, hogy külső szemlőnek minek látszódtam: egy anonim fetish rabszolganőnek.
Ez az érzés felszabadítóan hatott rám. Úgy éreztem, hogy ennek fényében mondhatok, vagy csinálhatok bármit, hiszen nem is önmagam vagyok. Furcsa, hogy egy fényes latex ruhába zárva szabad nőnek érzem magam. - mondtam magamnak. Mindegy is, legalább a barátnőimnek lesz miről mesélnem majd.

Körülbelül egy fél óra telt el, amikor csengettek. Melinda volt az.
Tágra nyíltak a szemei, mikor meglátott az ajtóban.
- Szegénykém. Sajnálom, hogy ez történt veled, Hanna. Mondanom kellett volna, hogy mi lesz a dobozban, mert akkor nem kerültél volna ekkora kalamajkába.
Biztosítottam, hogy nem az ő hibája, mindketten hibásak voltunk ebben, hiszen én vittem be a bankba a kulcsot, nekem kellett volna felhívnom előtte, hogy nem lesz-e ebből baj.
Melinda segített gyorsan és feltűnés nélkül lejutni a mélygarázsba, ahol parkolt. A folyamat maga nagyon lassan ment, mivel még mindig nehézkesen sétáltam a platform csizmáimban, valamint a fűző szorossága és az (éppen akkor vibráló) plugok sem sokat segítettek. Nagyon boldog voltam, hogy végre haladtunk a kiút felé és hogy segített nekem ebben.

Ahogy kihajtottunk a garázsból, Melinda elkezdte elmagyarázni, hogy ki is az a Richárd.
- Tudod Hanna, Richárd elég gazdag, de ezt látni fogod majd, hiszen hozzá tartunk éppen.
- Alapvetően zárakat és más bondage eszközöket gyárt, mivel ez a hobbija. Gyárai vannak, így iszonyatosan gazdag és ráér ezekre a hóbortjaira. Ő egy elég alap ember a helyi bdsm szcénában és nekem is nagyon hasznos kapcsolat volt az új ruháimmal kapcsolatban. Azt, hogy milyen furcsa a karaktere, meg szerintem látni fogod majd nála is. Csak kérlek ne sokkolj le nagyon, bármit is látsz nála.

Közben áthajtottunk a városon, már a hegyvidéken járhattunk, ahol Richárd élt. A háza egy elég exkluzív környéken volt, ismertem ezt a környéket, de még sosem jártam erre. Az utcában mindenhol villák sorakoztak, az övé az utca legvégén volt, csodás panorámával a teljes városra, miközben az udvaron lévő fák teljes intimitást adtak az ott élőknek.
Ahogy odaértünk a kapuhoz az ki is nyílt, - egyedül az őrbódéból nézett ránk a biztonsági őr furcsán egy kicsit - és behajtottunk egészen a főbejáratig. Ott parkoltunk le. Majd Melinda kisegített a kocsiból és a bejárat felé vettük utunkat. Ahogy becsengettünk, már hallottuk is Richárd férfias hangját a kaputelefonban.
- Ohh, Melinda, szia. Máris jövök, de addig küldöm Vikit, hogy nyissa ki nektek az ajtót.
folyt.köv.