Marci 5

Marci napokig nem tudott meglátogatni. A munkahelyén kellett dolgoznia. De naponta többször felhívott, és biztosított minden alkalommal, hogy folytatni szeretné a kapcsolatot, és komolyan gondolja a megbeszélteket.
Engem is lekötött a munkám, és így nem nagyon vettem észre hiányát.
Örömmel hívott fel az egyik este, hogy a következő hét végére kapott dupla szabad napot.
Megbeszéltük, hogy már péntek este munka után jön, és itt alszik. Az azt követő napokon pedig elkezd dolgozni az utasításaim szerint.
Örömmel vettem tudomásul, és én is úgy rendeztem az időmet, hogy az egész hétvégét itthon tölthessem.
Péntek este 7 órakor megszólalt a csengő. Láttam már az ablakból, hogy Marci áll a kerti kapu előtt. Beengedtem, és Ő örömmel jött fel a lakáshoz.
Megállt a szoba ajtóban. Zavarban volt, mert nem tudta, hogy mit is mondjon... Aztán eldöntötte, és megszólalt:
- Üdvözöllek Uram. Jöttem szolgálni.
A kényelmes fotelomból intettem Neki, hogy lépjen beljebb.
Tisztelettudóan megállt a szoba közepén. Nem tudta, hogy pontosan mit is várok el tőle.
- Úgy beszéltük meg, hogy szolgálni szeretnél. Engem szolgálni csak meztelenül lehet. Menjél át a vendégszobába. Ott vetkőzz le egy alsóig, és úgy gyere vissza!
Szó nélkül megfordul, és kimegy az ajtón. Nem múlt el 5 perc és megint kopogás. Egy szál boxerben megállt előttem lehajtott fejjel, és kérdezte:
- Most mi következik?
- Üljél le, megbeszéljük a hétvégét. - s mivel nem volt a környéken semmilyen ülőalkalmatosság, kénytelen volt a lábaimhoz ülni. S ha már ott volt, átkarolta a lábamat, és a fejét combomnak döntötte.
- Úgy gondoltam, hogy a kert még várhat. De láttam a múltkor, hogy mennyire felvillanyozott a garázs melletti kis helység léte. Azt rakod rendbe. Minél gyorsabban végzel, annál hamarabb kerülhet sor valami "más"-ra.
Lementünk a földszintre, kinyitottam a garázsból nyíló ajtót, és mondtam Neki, hogy mindent hordjon ki. Rengeteg doboz,eltörött háztartási eszközök, meg még a fene tudja, hogy mi minden került elő.
Hozattam magamnak egy széket, és én csak mondtam, hogy melyik tárgy hova kerüljön. A legtöbbet a kertben lévő tűzrakóhelyhez vitettem. Ami meg ezenfelül maradt, elfért a garázsban is.
Hozattam söprűt, tisztítószereket. De én is be mentenm a helyiségbe, és az emlékeimet felidéztem magamban, amíg Ő összeszedte a kért eszközöket.
Visszaért. Behívtam, és legnagyobb csodálkozására megmutattam mindent, amit eddig nem láthatott.
Kezdtem a legnagyobb szekrénnyel. Kinyitottam az eddig csukott ajtót, amiből lehajtva azonnal egy deres tűnt elő.
A másik szekrény egy andráskeresztet rejtett. A harmadik szekrényt kinyitva előkerültek láncok, pálcák, ostorok, korbácsok.
- Ismerkedj meg itt mindennel... lesz rá módod sokkal közelebbről is majd. Nem a rakodás volt az időigényes, hanem ezeknek a játékszereknek a letisztítása, és újból használhatóvá tétele. Most mindent portalanítsál le, takarítsál ki! Én felmegyek, megiszom valamit. Minél gyorsabban végzel, annál hamarabb léphetünk tovább. - s ezzel otthagytam.
Tudtam, hogy ahhoz, hogy becsületesen meg lehessen csinálni a munkát kell körülbelül másfél-kettő óra.
A konyhában elővettem a mélyhűtőből két pizzát, és a mikró mellé tettem.
A szobában kedvenc TV műsoromat nézve vártam, hogy Marci végezzen.
A vártnál sokkal hamarabb jött. Megállt mellettem.
- Nos? hogy tetszik a helyiség? Kitakarítottál, Minden rendben van?
- Az egész idő alatt úgy dolgoztam, hogy végiggondoltam: mit fogok ott átélni... legszívesebben mindent végig is próbálnék...
- Nyugi, nyugi. Ma estére más programot találtam ki. de először is megvacsorázunk. A mikró mellé készítettem két pizzát. Menjél a konyhába, készítsd el! Terítsél meg rendesen, s majd szóljál, ha mehetek.


+


A vacsora, és néhány sör elfogyasztása után (amit egy kis konyakkal i Marci is elkísértünk) Marci nagyon gyorsan rendet rakott a konyhában.
- No menjünk le. Megnézem, hogy mi tudtál kihozni a kis kamrából...
Lementünk a pár lépcsőn. A fiú kinyitotta előttem a kis helyiség ajtaját. Belépve azonnal rengeteg régi emlék tört fel bennem. Látta ezt Marci is, és csendben maradt, nem zavarva az emlékezésemet.
- Uram! Nem gondoltam, hogy ebben a városban van ilyen. Ez túlmegy minden várakozásomat. Eddig ilyent csak filmeken láttam. De nem is gondoltam arra, hogy ilyen elérhető közelségbe fogok kerkülni. Azonnal kedvem lenne megismerkedni vele.
- Lesz rá módod. De azt tudnod kell, hogy én csak a büntetés kedvéért nem büntetek, még akkor sem, ha erre megkérnek. Énnálam a büntinek mindig okának kell lennie. Élvezem, ha valakit a hatalmamban tartok, ha valaki úgy jön ide, hogy erre van szüksége. De énnálam egy ilyen buli mindig szexxel végződik. Aki ezt annak idején nem vette tudomásul hiába is könyörgött belépésért. És mindig csak fiuk lehettek szenvedő felek. Én jobban élveztem, és élvezem a velük való játszadozást.
Még ide a szoba közepére holnap vennünk kell egy fotelt, mert a legutolsó alkalommal, amikor itt buli volt, eltörött.
- Uram! Kérlek csak pár percre had feküdjek fel a deresre, és párat csapjál rám!
Ezt vedd úgy, hogy büntetést érdemelek mert türelmetlen vagyok.
- Rendben. Válassz magadnak megfelelő pálcát, és kapsz vele párat. A boxer levenni, mert én csak meztelen feneket verek!
Kezembe adott egy kellemesnek tűnő pálcát, és már is a deres mellé lépett. Kibújt kissé szégyenlősen az egy szem ruhadarabjából. Felfeküdt, kezeit a bőrbilincsekbe tette. ÉN rázárta a bilincset. Kézbevéve a pálcát, nem túl nagy erővel rácsaptam domborodó fenekére.
Régi bulik emléke tört fel bennem.
Nem szándékoztam nagyon elverni. Az ötödik pálcaütés után mondtam Neki, hogy mára elég. Elengedtem. Szégyenlősen - az altestét takarva - állt fel. Parancsomra hátra tette a kezét, látni engedve, hogy ettől az öttől is megkeményedett rendesen.
Ő azonnal az alsónadrágja után nyúlt, de én egy intéssel megállítottam a mozdulatot.
- Ameddig a lakásban vagyunk, Te nem viselhetsz semmilyen ruhadarabot. Ez a szolgák sorsa.
Most már mára eleget láttál, irány a vendégszoba. Reggel folytatjuk...Addig is aludjál jól!


folyt köv.