Félix és Gábor első hétvégéje a vidéki házban (6)

Szombat reggel korán keltem az izgatottságtól nem bírtam aludni. Bekapcsoltam a TV-t és megnéztem, mi van a rabommal. Még aludt, a hasán fekve, kezeit feje fölé téve, lábai enyhén behajlítva. Gyorsan áttekertem az éjszakai felvételeket, de semmi büntetnivalót nem láttam rajta. Felöltöztem, most katonai gyakorlóruhát, és bakancsot vettem fel, felcsatoltam egy gumibotot is a bilincs és a sokkoló mellé. Amint beléptem a szobába, ébredezni kezdett.
- Ideje felkelni! – mondtam, és a rácsokon benyúlva megcsiklandoztam a talpát. Már nem látszott rajta a tegnapi verés nyoma, rögtön elrántotta, mert puha talpa nagyon érzékeny volt.
- Gyerünk, tedd ide vissza a lábad, kell egy kis ébresztő!
Ismét kinyújtotta a lábát, én elkaptam és kihúztam a rácson. A honom alá szorítottam és elkezdtem csiklandozni. Azonnal elkezdett nevetni, rúgkapált, fetrengett a cellában, de én erősen fogtam a lábát és egyre jobban csiklandoztam.
- Jaj, kérlek elég volt! Hagyd abba, már felébredtem! – mondta a nevetéstől fulladozva.
Kidugta a jobb lábát is a rácson, hogy annak segítségével szabadítsa ki másikat a szorításomból. Nekem sem kellett több, elkaptam azt is és most már mindkét talpát csiklandoztam. Szinte hisztérikusan nevetett, már nem is tudott beszélni, csak annyit lehetett érteni, hogy kérlek. Még egy percig játszottam vele, aztán elengedtem. Kimerülten terült el. Lassan visszamászott a ketrec közepére, és felült. Bedobtam neki a bilincset és mondtam, tegye fel a kezére. Kinyitottam az ajtót, karjánál fogva átvezettem a pincei mosdóba. Bezártam, hogy intézze el a dolgát, én pedig visszamentem a szállására. Kivettem a matracot a ketrecéből és betettem egy tálcán a reggelijét. Mire a mosdóhoz értem már végzett. Ismét bezártam a börtönébe, hogy egyen és igyon. Amikor befejezte kivettem a tálcát, és levettem róla a bilincset.
- Szeretném, ha tartanád a mostani jó kondíciódat, ezért rendszeresen kell sportolnod. Ma futni fogsz. Készülj fel rá, végezd el a szükséges nyújtógyakorlatokat. Nem lenne jó, ha megsérülnél, ne feledd, nem foglak orvoshoz vinni, ha szándékosan okozol magadnak sérülést. Ha nem gyógyulsz meg magadtól, akkor eláslak valahol itt a közelben. Öt perced van rá.
Elővettem a ruháit. Egy fehér ujjatlan pólót, egy sötétkék futónadrágot, ami a testre feszült, egy hófehér Adidas rövidszárú sport zoknit, és végül Nike edzőcipőt. Néztem izmos testét, ahogy bemelegítő gyakorlatokat végzi. Megfogta a ketrec tetején lévő acélrácsot és csinált néhány húzódzkodást. A lábait térdben behajlította és összefonta, úgy végezte el a gyakorlatot. Odaadtam a ruhákat, és megvártam, amíg felöltözik. Hátrabilincseltem kezét, kivittem a ketrecből. Feltettem rá egy zárható bőr nyakörvet és bevezettem az edzőterembe.
Kicsit nagyobb helység volt, mint a hálószobája. Bordásfalak, egy modern futópad, egy evezőgép, egy hagyományos emelőpad, meg egy egészen új volt benne. És még két kisebb ketrec is volt benne. Az egészet padlószőnyeg borította. Ráállítottam Gábort a futópadra, és két oldalról a falhoz láncoltam a nyakörvénél fogva. A láncokat szorosra húztam, így nem tudott öt-öt centinél jobban egyik irányban sem elmozdulni. Amikor bekapcsolom a futógépet, nem tehet mást, mint hogy fut, vagy elesik. A nagy értékű lovakat is így futtatják. Ráhúztam a fejére a pólóját, hogy szabad legyen a mellkasa. Felerősítettem az érzékelőket. Ez a futópad a legmodernebb volt, amit lehetett kapni, nem csak programozható volt, de vérnyomást, szívritmust meg még sok mindent is mért és elemezte az adatokat. Így teljes erőnléti állapotfelmérést lehettet vele végezni. Ez is volt a szándékom, ki akartam csikarni belőle minden csepp energiát, hogy lássam mire képes. Megigazítottam a pólóját és közel húztam az fejét mindkét kezemmel. Egymás szemébe néztünk. Még mindig olyan gyönyörű szeme volt, mint amikor először belenéztem.
- Azt akarom, hogy adjál bele mindent. A végsőkig foglak hajtani most. A gép elárulja, ha szimulálsz. Ne feledd, itt fogok állni mögötted, egy ostorral, és használni is fogom, ha úgy látom, nem csinálod teljes erővel. – kibontottam egy doboz energiaitalt és megitattam vele. – Szeretném, ha jól viselkednél, most csak futnod kell, nem foglak ma megkínozni, ha teljes erőbedobással végzed a feladatot. – szájon csókoltam, nem ellenkezett, ehhez már kezdett hozzászokni – Magadra hagylak, de a kamerákon keresztül figyelni foglak, mielőtt elmennék, azért kapsz egy kis ízelítőt a korbácsból, hogy legyen min gondolkoznod közben.
- Nem szükséges, megteszem, amit akarsz. – mondta, beletörődve. Levettem a bilincset, és beállítottam a két kamerát. Ő közben a csuklóit dörzsölte.
- Nos, akkor kezdjük el. – bekapcsoltam a gépet és elindítottam az előre beprogramozott tervet.
Több órás programot állítottam össze neki, egy rövid bemelegítő futás után felváltva lesznek benne gyors és lassabb szakaszok. 42 km-t terveztem neki, de persze minden a fizikai állóképességén múlik. Voltak benne nagyon gyors rövid szakaszok is, és szinte sétatempójúk is. Lassan elindult alatta a gumiszőnyeg, majd fokozatosan gyorsult. Kézbe vettem az ostort.
- Gyerünk, gyorsabban! – kiáltottam rá és a fenekére suhintottam az ostorral.
Megugrott egy kicsit és a kezével simogatta fájó fenekét. A lábszárát vettem célba, el is találtam mindkettőt, majd a hátán húztam végig az ostort. Ekkor már olyan gyors volt a tempó, hogy nem volt ideje fájdalmaival törődni.
- Azt hiszem ennyi elég volt figyelmeztetésül. Most magadra hagylak. Legyél jó.
Felmentem a házba, és intéztem a dolgaimat, majd kiülten a teraszra, mert nagyon szép napsütéses idő lett reggelre. Olvastam, persze közben figyeltem, ahogy rabszolgámnak fogynak az energiái. Kitettem egy TV-t, hogy napozás közben is lássam őt. Az egyik kamera az arcát mutatta, a másik hátulról a lábait. 2 óra elteltével ideje volt megnéznem személyesen is. Teljesen átizzadta a pólóját, tiszta verejték volt az egész teste. Megnéztem a futógépen az erőnléti adatait. Ugyan kezdett kimerülni, de azért volt még benne tartalék energia. Átállítottam a gépet sétatempóra és odaadtam neki egy törülközőt.
- Hogy érzed magad? – kérdeztem – Nagyon elfáradtál?
- Nem bírom már sokáig, – mondta, levegő után kapkodva – szúr az oldalam.
- Fújd ki magad egy kicsit! Vegyél mély levegőt és teljesen ürítsd ki a tüdődet! Tessék, igyál egy kicsit!
Adtam neki még egy doboz energiaitalt, meg egy szénsavmentes ásványvizet, hogy pótolja a veszteséget. Megtörülte az arcát és ivott. Szép lassan sétált, de látszott a lábai már alig bírják.
- Még egy utolsó nekirugaszkodás és utána végeztünk.
Visszakapcsoltam a futógépet az eredeti programra. Fáradt és fájdalmas arccal kezdett ismét futni. Már nem hagytam ott, leültem mögé és onnan figyeltem. Nem győztem csodálni lábai szépségét. Az izmok most még jobban kidomborodtak. Leterítettem a szőnyegre egy szivacsot és takarókat is tettem mellé, meg egy kispárnát. Mire befejezi jártányi ereje sem lesz, kell neki pihenés. Foglyomnak rohamosan fogyott az ereje, már kétszer majdnem elesett, mert összeakadtak a lábai. Megnéztem a gép adatait, és arra következtetésre jutottam, ideje befejezni. Kihúztam az érzékelőket a gépből. Fokozatos lassításra állítottam be a futógépet, kezembe vettem a nyakörve kulcsát. Oldalról kinyitottam és levettem róla, még mielőtt megállt volna a gép.
Amint megállt szinte rögtön megbicsaklott a lába és összeesett. Szerencsére időben elkaptam. Ráhúztam a szivacsra és elfektettem. Nem volt szükség bilincsre, mert annyi ereje sem maradt, hogy felemelje a kezét. Levettem róla a pólót, nadrágot, cipőt. Kellemes lábszaga volt, ami vegyült a teste izzadság szagával. Szerettem a férfi izzadságszagot, amíg friss volt, és nem savanyodott meg. Még most is alig kapott levegőt, mellkasa úgy járt fel-le, mint egy fujtató. Szárazra töröltem testét, ölembe vettem fejét és megitattam vízzel. Izomlazító krémmel kentem be az egész testét, különösen a lábait. Megmasszíroztam, hogy holnap lábra tudjon állni. Jól esett neki, feje alá tettem a párnát és alaposan betakartam, meg ne fázzon, így leizzadva, mert teste forró volt. Azonnal elaludt, bár inkább elájult.
Leültem a földre a lábaihoz, és az ölembe vettem azokat. Hason feküdt a takaró alatt teljesen meztelenül, csak a zoknik voltak rajta. Ennivalóan édes volt a két kis fehér Adidas zokni a lábán. Cirógattam, simogattam a teljesen átnedvesedett zoknis lábát. Csiklandozásra most alig reagált, annyira kimerült volt. Odahajoltam, megszagoltam lábfejét. Különös egyvelege volt a szagoknak. Az edzőcipő ki volt mosva, amikor ráadtam, így a mosópor szaga keveredett a cipő eredeti szagával. A zoknin az öblítő szer kellemes illatát lehetett érezni. Végül ott volt a lába izzadságszaga. Egészen begerjedtem tőle. Arcomhoz nyomtam a talpát, és szagoltam, csókolgattam azt. Levettem a zoknikat is és a hatalmas talpát nyalogattam. Jó volt, hogy aludt, mert nem szerettem volna ébren csinálni ezt vele. Kivertem közben a farkam, és a talpára élveztem. Szétkentem a gecit a talpán, majd letöröltem eltüntetve a nyomokat. Az egyik bokájára lakattal zárható bőr bilincset tettem fel és a falhoz láncoltam. Ezután a lábait is betakartam, felmentem a házba, had aludja ki magát.
(vége)